Tavalyhoz képest idén negyvenezer fővel többen, összesen 440 ezren rendelkeztek személyi jövedelemadójuk egy százalékáról a Magyar Katolikus Egyház javára –

– olvasom a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Sajtóirodájánakközleményében. Szép nagy szám ez a több mint négyszázezer ember, akik a katolikus egyházat anyagilag is támogatják. Mármint akkor szép nagy, ha mondjuk ahhoz viszonyítjuk, hogy az apostolok mindössze tizenketten voltak.

Ha azonban a viszonyítási alap az, hogy az APEH kimutatása szerint idén 4.426.000 adófizető magánszemély bevallását dolgozták fel (és az 1%-ra vonatkozó érvényes nyilatkozatok száma is meghaladta a 2,5 milliót), akkor önként adódik a kérdés: milyen jogon merészeli itt bárki az adófizetők alig több mint 10%-os számaránya alapján „Mária országáról” meg „keresztény Magyarországról” beszélni?! (Az összes egyház együttesen is csupán 720.243 felajánlást kapott: ez a 2,5 millió érvényes rendelkezésnek nem egészen 30%-a; ebből bő tízezer a Krisna-tudatú hívőknek, vagy nyolcezer pedig a különböző buddhista közösségeknek ment, egyebekről nem is szólva.)

Ehhez képest az a nüansz már csak egyszerűen kínos, hogy a püspöki konferencia által „összesen 440 ezer”-nek aposztrofált embermennyiségnek – ugyancsak az APEH kimutatása szerint ezeregyszáztizenhárom fő híja van. Ez a szám persze önmagában nem volna jelentős. Jelentőssé az teszi, hogy a „több mint 400 ezer” vagy „csaknem 440 ezer” kifejezések valamelyike helyett a közleményben „összesen 440 ezer” olvasható.

Ennek is csak egy olyan országban van jelentősége, ahol bő egy éve már, hogy explicit egyházi támogatással igazolják sokan a permanens gyűlölködést a „hazugság” elítélése címén.

Címkék: Politika, Vallás

---