Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
szerda, szeptember 12, 2007
15:18 Pár kósza szó a párszaszóról
Címkék: Könyv 
Hozzászólások:   szerint:
Balázs, én - be kell valljam - egy betűnyi Harry Pottert sem olvastam, se magyarul, sem sehogy. Nem elhatározásból, hanem csak valahog így jött. Most a 9 éves fiam kezdett érte nyúzni, hogy olvasná. Úgyhogy megkérdeznélek (lehet, hogy hülye a kérdés, mégis megköszönném, ha válaszolnál), hogy egy nagyon érzékeny, szorongásra hajlamos, töprengő 9 évesnek odaadnád-e ezeket a könyveket? Vagy olvassam neki én inkább? Vagy hagyjuk későbbre?
Az a helyzet,hogy amennyire tudok Harry Potterül, annyira nem tudok kisgyerekül. A kolleganőmet kérdeztem meg az imént, akinek egy tíz éves fia van. Ő azt mondta: ha a fiad tényleg nagyon érzékeny és szorongó, akkor inkább várjatok vele egy-két évet. Ha viszont ez nagyon frusztrálná őt, akkor olvassátok együtt, és lehetőleg ne este. Vagy ha mégis este, akkor hagyjatok időt magatoknak az utúlagos 5-10 perces (ha kell: félórás) műelemzésre. szerint:
Köszönöm, valahogy így éreztem magam is, de határozatlan voltam, mert csak a műre adott reflexiókat, és nem magát a művet ismerem. szerint:
Balázsnak sok mindenben igaza van. Ám szerintem az édesszülön kívül senki az ég világon meg nem mondhatja, mit bír el egy gyerek lelkivilága. Eszter azt ajánlanám, hogy tégy próbát és olvasd el, legalább az elsö kötetet és így magad eldöntheted mikor jön el az idö. A legrosszabb ami történhet, hogy jól szórakozol. Helyenként kifejezetten humoros írásról van szó. Az utólsó köteten kívül magam is olvastam mindet, igaz angolul mely helyenként elveszi a (félelmetesebb) dolgok élét (lévén nem az anyanyelvem). << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |