Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, szeptember 12, 2007
15:18
 
Pár kósza szó a párszaszóról


Megint Harry Potter. Nagyon nehezen tudom kiverekedni magam abból a világból – főleg így nehéz, hogy meg se próbálom, mert eszem ágában sincs. :-)

A poszt címe csupán egy öncélú poén, a párszaszóról nemigen van mondanivalóm. (Bár vicces lenne, ha arra is lefordítanák a HP-sorozatot.) Ellenben ami az angolt illeti, a nyelvtanulásnak egy nagyon hatékony módszerére jöttem rá. Adva van hét kötetnyi olyan szöveg, amelynek a nagy részét kívülről-belülről ismerem, oda-vissza. A három legutóbbit eleve angolul olvastam, merő türelmetlenségből. Miért ne olvasnám el angolul az egészet? Úgyis szívesen szöszölök az apró részletekkel, hogy ki mit miért monott, csinált stb. – lényegesen jobb helyzetbe kerülök, ha az exegetikai tevékenységemet nem a fordítás alapján végzem, még akkor is, ha egyébként minden tiszteletem Tóth Tamás Boldizsáré, mert amit ezekkel a könyvekkel művelt, az tényleg briliáns.

Szóval az történt, hogy péntek délelőtt fogtam magam, felhívtam Tomit az irodából, hogy akkor én most letudnám előre magamnak a szülinapomat meg karácsonyt (mármint ajándékilag), bánná-e. Nem bánta. Úgyhogy munka után bementem egy belvárosi könyvesboltba (ahol egyébként 1989-ben dolgoztam is pár hónapot), és habozás nélkül megvettem a Harry Potter sorozat első négy kötetét. Úgyhogy a jelenlegi projekt az, hogy az elejétől kezdve végigolvasom angolul a hét könyvet, és nem foglalkozom olyasmikkel, hogy szótár. A Bölcsek Kövével ma hajnalban végeztem, és meg kell mondjam: ahhoz képest, hogy kb. egy hónapja olvastam újra magyarul, kifejezetten élveztem. A sztorit is, a stílust is. Azt is, amikor az eredeti jobb, azt is, amikor a fordítás.

[...]

Visszaolvasva a fentieket arra jövök rá frusztráltan, hogy amit valójában meg szeretnék osztani, az elég nehezen olvasható ki belőle. Az a helyzet, hogy egyáltalán nem akarom elfogadni, hogy vége a történetnek. Mint ahogy nincs is: viszem tovább magamban. Pörgetem, boncolgatom. A történet fő- és mellékszálait, a szereplők jellemfejlődését, a fölvetett erkölcsi, társadalmi, pszichológiai és (tök komolyan:) filozófiai és teológiai kérdéseket, valamint a Rowling által felkínált válaszokat. Ha találok hozzá partnert, meg is beszélem ezeket. Időnként rányúlok egy-egy hibára, pontatlanságra, következetlenségre: ilyenkor elszomorodom, félek is egy kicsit, hogy megrepedezik az illúzió – de nem, szemlátomást erős és strapabíró.

[...]

Hm... Még mindig nem az igazi. Azt próbálom én itt körbejárni egy csomó szóval, hogy nagyon sokat köszönhetek ezeknek a könyveknek, ennek a világnak. Általában örülök annak, hogy van, hogy ismerhetem. Most pedig konkrétan örülök annak, hogy az újraolvasással ismét benne élhetek.

Valami ilyesmit akartam elmondani.

Címkék:


Hozzászólások:


Balázs, én - be kell valljam - egy betűnyi Harry Pottert sem olvastam, se magyarul, sem sehogy. Nem elhatározásból, hanem csak valahog így jött. Most a 9 éves fiam kezdett érte nyúzni, hogy olvasná. Úgyhogy megkérdeznélek (lehet, hogy hülye a kérdés, mégis megköszönném, ha válaszolnál), hogy egy nagyon érzékeny, szorongásra hajlamos, töprengő 9 évesnek odaadnád-e ezeket a könyveket? Vagy olvassam neki én inkább? Vagy hagyjuk későbbre?



Az a helyzet,hogy amennyire tudok Harry Potterül, annyira nem tudok kisgyerekül. A kolleganőmet kérdeztem meg az imént, akinek egy tíz éves fia van. Ő azt mondta: ha a fiad tényleg nagyon érzékeny és szorongó, akkor inkább várjatok vele egy-két évet. Ha viszont ez nagyon frusztrálná őt, akkor olvassátok együtt, és lehetőleg ne este. Vagy ha mégis este, akkor hagyjatok időt magatoknak az utúlagos 5-10 perces (ha kell: félórás) műelemzésre.

Én egyébként úgy gondolom, hogy Rowling nem véletlenül írta úgy a könyveket, ahogy. Az első kötetben Harry 11 éves, a hetedikben 17. És mivel egyáltalán nem pikareszkregény, nagyon komoly személyiségfejlődésen esik át: ő is, de a körülötte levő gyerekek is. A személyiségfejlődés minden nyűgjével együtt, inkluzíve egy rakás félelmet, szorongást stb. A magam részéről azt hiszem, hogy ezek fel vannak dolgozva ugyan a szövegben, de kell egy bizonyos érettség a feldolgozottság megértéséhez.

Egyébként a sorozat 1-3. kötete ténylegesen gyerekeknek való mesekönyv. A 4. kötet határeset (én pl. kurvára féltem az egyik részénél, amikor télen, a mérsékelten fűtött konyhában, éjszaka olvastam), az 5.-től kezdve pedig -- szerintem -- marhára nem gyerekregény. Vagy csak annyira, mint A Legyek Ura (amely, ugye, gyerekekről szól).



Köszönöm, valahogy így éreztem magam is, de határozatlan voltam, mert csak a műre adott reflexiókat, és nem magát a művet ismerem.



Balázsnak sok mindenben igaza van. Ám szerintem az édesszülön kívül senki az ég világon meg nem mondhatja, mit bír el egy gyerek lelkivilága. Eszter azt ajánlanám, hogy tégy próbát és olvasd el, legalább az elsö kötetet és így magad eldöntheted mikor jön el az idö. A legrosszabb ami történhet, hogy jól szórakozol. Helyenként kifejezetten humoros írásról van szó. Az utólsó köteten kívül magam is olvastam mindet, igaz angolul mely helyenként elveszi a (félelmetesebb) dolgok élét (lévén nem az anyanyelvem).


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta