Nem tudom, idéztem-e már itt a blogban a két kedvenc pszichoanalitikus viccemet. Ha nem, akkor íme. (Ha igen, akkor is.)

1.
   – Képzeld, tegnap volt egy freudi elszólásom.
   – Na, mi történt?
   – Anyósom nálunk vacsorázott, és azt akartam neki mondani: „Anyuka drága, legyen kedves ideadni a sótartót!”, ehelyett véletlenül ezt mondtam: „Maga hülye kurva, tönkreteszi az életemet meg a családom életét is!”

2.
   – Hány pszichoanalitikus kell egy villanyköre kicseréléséhez?
   – Kettő: az egyik becsavarja az égőt, a másik közben fogja a péniszt... akarom mondani, a létrát.

Mindez onnan jutott eszembe, hogy készítettem ma egy rakás okiratot, írtam egy rakás számlát, ezeket berámoltam egy rakás borítékba, és jojózott a szemem a végén mindezen irományokon fellelhető sok rakás névtől. Aztán némi kapkodászat között rápillantottam az egyik borítékra: basszus, az nem lehet, hogy ilyen hülyeséget írtam ide, ilyen cím nem létezeht! Megnéztem még egyszer, és megnyugodtam: annyira nem vagok hülye, valóban Kossuth Lajos utcát írtam, csak rosszul néztem.

Azért az aggsztó kicsit, hogy elsőre a Kossuth Lajost „Kovács Lenin”-nek olvastam.

Címkék: Agymenés, Humor, Pszicho, Sztori

---