Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 18, 2007
10:47
 
A beteg, de erős kutya


Az Izmael-féle világmagyarázatnak van egy látszólag gyönge, ellentmondásos pontja. Valójában semmi gond vele, de elsőre másnak is megtévesztő lehet, mint ahogy elsőre számomra is megtévesztő volt.

Ismétlésképpen a lényeg: az emberiség története nem tízezer éve kezdődött, amikor nekiálltunk lerakni a mostani civilizációnk alapjait, hanem kb. hárommillió éve. E hárommillió év alatt az ember ugyanolyan integráns részét alkotta az élő környezetnek, mint a zuzmók, a cédrusok és az elefántok: a természeti törvénnyel összhangban volt képes a homo habilis homo erectus-szá, majd homo sapiens-szé fejlődni. Ezt nevezzük Meghagyó paradigmának, mivel az ember élete irányítását meghagyta ott, ahová az való, mítikusan fogalmazva: az „istenek kezében”. Ami tízezer éve kezdetét vette, az nem az emberiségnek, hanem a mi kultúránknak a története, amelynek során az ember elvette az istenektől sorsa irányítását. Az Elvevő kultúra alapját az alábbi megkérdőjelezhetetlen dogmák alkották akkor és alkotják mindmáig:

  • a teremtés/evolúció végső célja az ember;
  • a világ jogos tulajdonosa az ember;
  • az élet egyetlen helyes útja az, hogy az amber minden táplálékát maga temeli meg (totalitárius mezőgazdaság);
  • a civilizáció az emberiség végső és legfejlettebb együttélési formája, amelyet mindenáron fent kell tartani, és semmilyen körülmények között sem szabad elhagyni.


E dogmák alkalmazása a homo hárommillió éves fejlődési trendjét tízezer év (evolúciós mérték szerint: egy pillanat) alatt megtörte, és kilátásba helyezte, hogy a rémálom valósággá váljon: hogy az evolúció tényleg véget érjen az emberrel. Hogy az ember után semmi más ne legyen. Hogy az ember után a semmi legyen.

A látszólagos ellentmondás pedig a követkző: Ha az Elvevő paradigma valóban ennyire életképtelen, akkor hogy lehetséges az, hogy szinte száz százalékosan képes volt bedarálni, maga alá gyűrni az egyébként életképes Meghagyó kultúrákat? Hát nem pont az az evolúció lényege, hogy az életért folyó harcban (struggle for life) erősebb legyőzi a gyengét? Másként szólva: ha azon tapasztalati tényből indulunk ki, hogy az Elvevők mindig és mindenhol legyőzték a Meghagyókat, akkor vajon ez a tény nem éppen hogy azt igazolja, hogy a Meghagyók feje fölött eljárt az ökológiai idő, és az Elvevőké a jövő? Kedvesek és aranyosak voltak a kis Meghagyók, bájosan színesítették a természetet, kár értük – de végeredményben múzeumban a helyük (vagy legalábbis: rezervátumban)?

Úgy gondolom, hogy ennek a lehetséges ellenvetésnek van egy komoly hiányossága. Nevezetesen az, hogy az életképesség fogalmát egydimenziós jelenségként kezeli. Ha valakinek az életképességi skálán 8 pontja van, az megelőzi (és legyőzi) azt, akinek csak 6 pontja van.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. Az életképességnek több vonása, ha tetszik: több faktora van. Ezek közül az egyik kétségtelenül az, hogy az adott populáció mennyire képes szaporodni, ez által pedig elterjedni a környezetében. Egy másik faktora az, hogy ha már egyszer elterjedt, akkor mi történik vele. Egy harmadik pedig, hogy eközben mi történik a környezettel, amelyikben elterjedt. E harmadik faktor pedig visszahat a másodikra. A tűz példának okáért nagy hatékonysággal terjed el egy erdőben (1.), eközben el is pusztítja a helyet, ahol elterjed (3.), és ez visszahat a saját sorsára: önmaga sem maradhat „életben” (2.), mert nincs, ami táplálja.

Az emberi szervezetben a rákos sejtek nagy hatékonysággal terjednek szét, vagyis fölöttébb életképesek, már mint az 1. faktor szempontjából. Mivel azonban terjedésük útja az, hogy felzabálják az egészséges gazdaszervezetet (3.), saját pusztulásukat is bizonyossá teszik (2.), hiszen ha meghalt az ember rákban, akkor a holtteste már nem lesz megfelelő környezet a rákos sejtek továbbéléséhez.

Az evolúcióra igaz a mondás: erősebb kutya baszik. Ha pedig erős és baszik, akkor szaporodik. Ebből azonban semmi nem következik arra, nézve, hogy milyen az a kutya egyébként. Hogy ért-e valami máshoz is a baszáson kívül. És hogy nem hordoz-e valamilyen halálos betegséget. Mert ebben az esetben az illető kutya viharsebesen elszaporodik a környezetében, széttépi az összes nyulat, macskát, madarat (a gyengébb kutyákról nem is szólva) stb. – aztán elkapja az ifjúkori kórság, és megdöglik. Az ifjúkori kórság génjét persze már akkor hordozta, amikor épp szaporodott, mi több, már a fogantatása pillanatában benne volt a halálos gén. De mivel a betegsége olyan természetű, hogy a tünetei az ivarérés kora után jelennek meg, az erős kutya kiválóan alkalmas arra, hogy halálos génjét elterjessze egész környezetében.

Az Elvevő kultúra mindig és mindenhol maga alá gyűrte a Meghagyó kultúrákat. Az Elvevő kultúra egy roppant erős kutya (1. faktor). Ez azonban a világon semmit nem mond arról, hogy az életképesség többi faktorát tekintve milyen tulajdonságai vannak. Semmit! Ha meg akarjuk tudni, hogy a 2. faktor szempontjából életképes-e az Elvevő kultúra, nézzük meg a 3. faktort, hogy terjedése közben(és következtében) mit tesz a környezetével. És amennyiben azt találjuk (márpedig bajosan találunk mást), hogy a civilizációnk terjedésének útja a környezet fölélése (más fajok, ill. az emberi faj más kultúráinak kipusztítása), akkor megvan a válaszunk arra is, hogy mi vár a (ma már csaknem száz százalékig Elvevőkből álló) emberiségre. Pusztulás vár rá a pusztuló környezetben, mert az Elvevő kutya nagyon erős ugyan, de halálos gént hordoz, ezért életképtelen.

Az volt már születése pillanatában.

Címkék:


Hozzászólások:


Kedves Balázs! Véletlenül találtam a cikkre (posztra), és nagyon jónak találtam. Nem is tudok hozzátenni semmit. Engedélyedet kérem, hogy az egyik blogomra a neved megjelölésével felegyem.



Kedves S (Antal)!

Köszönöm az elismerést! Ha átveszed a cikket, vagy akár csak linkeled, megtisztelsz vele, nagyon örülök neki. :)



hát, én mindig jókat derülök az ez a világ miért beteg, rossz, bűnös stb magyarázatokon (már bocsánat, h így ajtóstul), mert ha jól értem, a lényege végül is ez, h a "beteg" kutya mára egyeduralkodó

nekem az "egydimenziós" éppen ennek az okfejtésnek az olvastán jutott eszembe. nyilván minden kultúra egyszerre "elvevő" és "meghagyó", az ősember is kiirtotta a mamutot, tehát elvett, noha nem hiszem, h az ősközösség az elvevő kultúrák közé soroltatna. használ egy sereg előfeltevést, pl h a "kultúra" (ember által létrehozott környezet?) és a természet (nem ember által létrehozott környezet?) egymástól elkülöníthető és megkülönböztethető; h a biodiverzitás csökkentése "elvevés" , bár némileg következetlenül nem tekinti egyúttal adásnak a biodiverzitás növelését, az ember által létrehozott fajokat, mert nem "természetesek", tehát végső soron a "természetességet" teszi meg a "természet" kizsákmányolásának mércéjévé stb

minden, az emberi kultúra jövőjére vonatkozó spekuláció legnagyobb hibája, h lineárisan kiterjeszti a jelenleg ismert folyamatokat, noha mind az emberi kultúra, mind a természet (időjárás, evolúció stb) fejlődésének talán leglényegesebb vonása, h nem kiszámítható. 15 évvel ezelőtt senki sem tudta volna megjósolni az internet és a mobilkommunikáció viharos elterjedését, visszatekintve pedig ez volt ebben az időszakban a leglényegesebb (nyilván: sztem) változás, noha ezek a változások nem új felfedezéseken alapultak, tehát elvileg megjósolhatók lettek volna. az igazán fontos, a jövőt nagymértékben meghatározó változások mindig atipikusak



Félreérted a terminológiát, nyilván azért, mert nem ismered az eredeti szövegeket, amelyekre a posztban hivatkozom. Attól, hogy az ősember "elveszi" a mamutot (vagy a gólya "elveszi" a békát stb. még nem Elvevő. A mai ember semazért Elvevő, mert "elveszi" a természettől a nemtommit. A kifejezés mint terminus technicus nem erre vonatkozik, következésképpen levezetésed nem helytálló.

Az, hogy a jövőbe nem láthatunk, tény. Ezzel egyidejűleg azonban az is tény, hogy a (természet)tudományokat az különbözteti meg az ideológiáktól és áltudományoktól, hogy az előbbiek (annak ellenére, hogy a jövőbe továbbra sem láthatunk) alkalmasak bizonyos események bejóslására. És azért az van, hogy az ökológia és az evolúciós genetika masszívan természettudományok.

NB.: Ennek a posztnak számtalan előzménye volt korábban (posztként is, kommentként is), és ez az egy szöveg önmagában nyilván nem áll meg. Lásd a témában Daniel Quinn könyveit, hiszen az egész gondolatmenet ezeket követi.



nem vitattam, h tudományok, de mint minden természettudomány, a létező (már létrejött) jelenségekkel foglalkoznak. ebből pedig legfeljebb lineáris kiterjesztéssel tudnak jóslásokba bocsátkozni, ami pedig tipikusan nem felel meg pl az időjárás (v az emberi kultúra) természetének. márpedig az emberi kultúrára vonatkozóan pont nem a néhány napos előrejelzések az érdekesek



Nyilván. Ezért hatékonyabb az elemzés, ha nem 1 elemes, hanem 300 elemes minta alapján végezzük. alapuzl venni. Vagy másként: az emberiség történelméből nem tízezer évet ragadunk ki, hanem a hárommillió évet vizsgáljuk meg.

Tévedni persze így is lehet, de szignifikánsan kisebbet, mint ha csak az (evolúciós mércével gyakorlatilag kimutathatatlan) tízezer év képezi az elemzés alapját.



dehát emberi KULTÚRA (mondjuk) tízezer éve van. ennél többet visszamenni az időben (társadalmi jelenségek esetén) már maga is spekulatív jellegű

éppen, h nem kisebbet, hanem nagyobbat lehet tévedni, ha a ténylegesen megmért adatsorokon túl terjeszkedik visszafelé pl az időjárás "visszajelzés"



Ha "az emberi kultúrát" azonosítod a "mi kultúránkkal" (vagyis a totalitárius mezőgazdasággal), az valóban tízezer éve jelent meg. De ez az azonosítás kb. ugyanolyan önkényes, mint "az emberi szexualitást" azonosítani "a heteroszexualitással".

Emberi kultúrák (így, többes számban) hárommillió éve vannak, és léteznek mind a mai napig -- mármint ott, ahol a sok százezernyi kultúra közül az az egy, amely mára csaknem egyeduralkodóvá lett (a mi kultúránk) még nem irtotta ki őket, mint pl. tette azt nem olyan rég az amerikai kontinensen.

Ha érdekel a téma, olvasd el a The Story of B c. könyvből a Nagy Felejtés c. esszét (magyarul itt találod.



hmm... talán jobban kellett volna figyelnem arra, h egyértelmű legyen, én nem a poszt gondolatmenetét követem akkor, amikor "emberi kultúráról" beszélek, tőlem ugyanis teljesen idegen az a megközelítés, amely civilizációnak tekinti azt, ami a természet integráns része. tehát nem azonosítottam az emberi kultúrát a mi kultúránkkal, hanem sokkal szűkebben értelmezem a kultúra fogalmát, mint a poszt. abban viszont hibáztam, h a különféle emberi kultúrák heterogenitásától eltekintettem, mivel úgy gondoltam, h az emberi kultúrák puszta létezéséről beszélve ennek nincs jelentősége. tehát előző hsz-omban "emberi kultúra" = "emberi kultúrák"

az a kijelentés, h emberi kultúrák 3 millió éve léteznek, elég meglepő kijelentés, mert azt feltételezi, h kultúralkotó fajnak tekinted a homo habilist. az én véleményem szerint emberi kultúrák legfeljebb 35 ezer éve léteznek, mert csak a homo sapiens kultúralkotó faj. sőt, még azt is gondolhatom, h ember sem létezik 3 millió éve, nemh emberi kultúrák, mert csak a biológia szakterületén evidens, h az embert azonosítom a biológiai homo nemzetséggel, emberi kultúrákról, társadalmiságról beszélgetve ez a legkevésbé sem magától értetődő feltevés. az általánosan elfogadott szóhasználat szerint ezt a 3 millió évet az EMBERRÉ VÁLÁS folyamatának tekintjük, tehát legalábbis erősen vitatható, h te (v dq) a legelső stádiumától kezdve emberként (emberiségként) kezeled és beszélsz róla

az előbb linkelt szövegben (a nagy felejtés) már vmivel árnyaltabban fogalmaz dq, amikor aszondja, h civilizáció csak 10 ezer éve van, de emberiség nem, mert legalább a civilizációt kiveszi a visszafelé kiterjesztésből. "Vitathatatlanná és teljesen világossá vált, hogy az emberiség sokkal de sokkal régebben létezik már mint a civilizáció vagy az első elvetett búzaszem legkorábbi dátuma." az a kijelentése persze továbbra is tarthatatlan, h "A paleontológia tarthatatlanná tette azt az elképzelést, hogy az emberiség megszületése valamint a mezőgazdaság és a civilizáció kezdetei azonosak lennének."

így dq egyszerűen civilizációellenes, amennyiben az "emberiség" adekvát állapotának a civilizációk előtti állapotát tartja. persze, ez csak az önellentmondás körét érinti, magát az önellentmondást, miszerint ami "integráns része" a természetnek, a természettel minden tekintetben összhangban van és nem válik el a természettől, az maga is természet, tehát se nem civilizáció v kultúra, se nem "emberiség", hanem egy fajról beszélve állat. az az "ember", "aki" olyan, mint egy hiéna, vagy egy cápa vagy egy csörgőkígyó, nem ember, hanem állat. az állatok kétségtelenül nem pusztítanak (és ebben igaza van), de nem is építenek

persze lehet, ott követem el az alapvető hibát, amikor megpróbálom ezeket az okfejtéseket racionálisan értelmezni, pedig ezek vallási szövegek. a beteg, de erős kutya: "a természeti törvény" - ez vallási fogalom, "az ember elvette az istenektől sorsa irányítását". a nagy felejtés: "az Ember valami egészen másnak született"

monnyuk a nagy felejtés inkább összeesküvés-elmélet, ANNAK olvasva tulajdonképpen szórakoztató



"így dq egyszerűen civilizációellenes, amennyiben az "emberiség" adekvát állapotának a civilizációk előtti állapotát tartja."

Amennyiben DQ az emberiség adekvát állapotának a civilizációk előtti állapotát tartaná, annyiban valóban "egyszerűen civilizációellenes" lenne. Viszont mivel erről iszonyúan nincs szó, annyiban a kijelentés értelme(zhete)tlen.

Gyk.: DQ okfejtésével homlokegyenest ellenkezik, hogy bármit is "az adekvát állapotnak" tekintsen. Mi több, DQ-tól (függetlenül attól, hogy ki mit vetít bele a szövegeibe), teljesen távol áll, hogy "jó"-ról és "rossz"-ról beszéljen.



sajnálom, h kijelentesz, indokolás és érvelés nélkül. így csak ismételni és kérdezni tudok

dq azon kijelentése, h "az Ember valami egészen másnak született", szted mit jelent, ha nem azt, h az embernek van egy adekvát állapota, amire született?



Azt jelenti, hogy az embernek van egy X állapota, amely inadekvát. Ezzel nem mondja meg, hogy melyik mások állapot lenne az (horribile dictu: az egyetlen!), amelyik adekvát.

Ha látok egy embert, akinek égszínkék bőre van, kis piros, aranyszegélyes szívecskékkel díszítve, akkor bízvást kijelenthetem, hogy ez a bőrszín inadekvát (értsd: nem így született). Ezzel azonban nem foglaltam állást arra nézve, hogy milyen az adekvát bőrszín, ill. hogy egyáltalán: van-e az embernek "adekvát" bőrszíne.

Más példa: ha elindítok a gépen egy programot, és erre homokóra jön, majd egy meszidzsboksz, miszerint "a fájl sérült", akkor kijelenthetem, hogy ez a programnak inadekvát állapota. Önmagában e kijelentésemből még nem következik, hogy annak a bizonyos programnak létezik adekvát állapota, és ha létezik, akkor vajon egy ilyen van vagy több.

Annak megállapítása, hogy valami nem (vagy hibásan) működik, nem jelenti egyben annak kinyilatkoztatását, hogy a működésnek (ezzel szemben) mi lenne az "egyetlen helyes útja".

És ez nem magyarázkodás: az egész DQ-gondolatmenet lényege(!) az, hogy az életnek nincs egyetlen helyes útja: az evolúció nem ismer olyat, hogy valami helyes-e vagy helytelen, csak olyat, hogy valami működik (ezért túlél és létezik) vagy nem működik (ezért nem él túl és eltűnik). Nem ideológiai alapon, hanem empirikusan: volt mamut -- nincs mamut. Ennyi.



sem azzal nem értek egyet, h az idézet ezt jelentené, sem azzal, h az inadekvát ne tételezné az adekvátat

"az Ember valami egészen másnak született" -- ez a kijelentés nem azt mondja, h "az ember nem arra született, h", vagyis nem azt mondja, h inadekvát egy állapot; hanem azt mondja, h "az ember másra született", vagyis egy másik állapota az adekvát, nem pedig ez

önmagában ez az idézet nem mondja meg, h mi ez az adekvát állapot, de azt kijelenti, h van ilyen adekvát állapot. ellenben ha idézem a teljes mondatot: "A paleontológia lezárta a vitát, az Ember valami egészen másnak született, gyűjtögetőnek és hontalan nomádnak és pontosan ez az amit a Nagy Felejtés során elfelejtettünk." akkor teljesen világos lesz számodra is, h dq bizony megnevezi, h az ember minek született, mi az adekvát állapota

így tulajdonképpen tét nélkül, de megjegyzem, ha tényleg csak annyit írt volna, h x állapot az embernek nem adekvát állapota, az is feltételezné, h van adekvát állapota. az inadekvát ugyanis az adekvát tagadása, és mint ilyen, természetesen feltételezi az adekvátat. ha egy bőrnek nincs adekvát színe, inadekvát színe sincs, mert az inadekvát az adekváthoz képest meghatározott reláció

ha valóban az lenne dq gondolatmenetének a lényege, amint állítod, h az evolúció szintjén vmi működik v sem, és ez empirikusan ellenőrizhető, akkor természetesen nem tehette volna meg a fenti kijelentését. az evolúció szintjén ugyanis az ember létezik, mégpedig a nem gyűjtögető és nem hontalan ember, és semmi sem támasztja alá dq azon kijelentését, h ezzel szemben az ember adekvát állapota a gyűjtögetés és a hontalanság lenne

épp ellenkezőleg, dq gondolatmenetének az a lényege, h az ember esetében nem fogadja el, h az lenne az életképesebb, ami kiszorította az eltérőt és fennmaradt



Ákos, nincs kedvem egyetlen mondatról vitatkozni. Olvastam Daniel Quinntől négy könyvet, nem egyszer, hanem sokszor, és pontosan tudom (és bárki más, aki olvasta őket, pontosan tudja), hogy az interpretációd hamis. Egyszerűen nem igaz.

Nem ideológiákról van szó, hanem tényekről. DQ azt állítja, hogy 'A', te pedig kiragadott mondatok csavargatása által azt hangoztatod: "DQ azt állítja, hogy 'nem A'".

Nem akarlak téged minősíteni (ezért nem foglalok állást abban, hogy russzhiszeműen hazudsz vagy jóindulatúan tévedsz), de ezt nem tudom finomítani: amit állítasz, az valótlan. És ha ezredszer is elmondod a magad verzióját, attól nem válik valósággá.

Úgyhogy ez az a pont, ahol ezt a vitát (is) befejeztem.



szíved joga eldönteni, h van-e kedved vitatkozni. de én is hadd jegyezzem meg, h attól még nem lesz igazad, h te négy könyvet olvastál dq-től -- ha nem érvelsz

márpedig nem érvelsz most sem



Így jártunk. Fiat tibi secunum fidem tuam.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta