Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, november 26, 2007
13:21
 
Drámai fordulat


Méghozzá azért, mert úgy fordult az életem, hogy elkezdtem drámázni. Pszicho. Magyarán: hétvégén végre elindult az a pszichodrámacsoport, amelybe már tavasszal jelentkeztem, ilyenformán a szombatom és vasárnapom intenzív lelkizéssel telt, mindkét nap reggel 9-től este 6-ig. Nem mondom, hogy nem baromi fárasztó, tekintve, hogy baromi fárasztó. A csoportban kilencen vagyunk (plusz a két vezető), és záros időn belül rá kellett jönnöm a döbbenetes tényre, miszerint nemcsak nekem, hanem a csoport minden tagjának van saját élete. Beleértve a saját sorsot, a vidám vagy elbaszott gyerekkort, a sajnos halott (vagy épp sajnos élő) szülőket, a boldog vagy boldogtalan (eggyel tágabban: létező vag ynem létező) párkapcsolatokat...

Mindez nem azért ment újdonságszámba, mert úgy gondoltam, hogy csak nekem van lelki életem. De más valamivel adatszerűen tisztában lenni, és megint más átélni, megtapasztalni, méghozzá úgy, hogy nincs lehetőséged kilépni a szituációból. Más dolog tudni a harmadik világ éhezőiről, és más köztük létezve megélni az éhséget. Más az, ha valaki két mondatban elmondja, hogy az élete ezen és ezen a ponton deficites – és más az, ha ugyanezt a pontot eljátsszuk egy-másfél órán keresztül, újra meg újra, addig nyüstölve az adott élethelyzetet, kapcsolatot, konfliktust stb., hogy az illető már zokog, vagy éppen ordít valamelyik játékostársával (aki az ő instrukciói alapján játssza el X. vagy Y. szerepét).

Más az, ha valakiről tudod azt a (véleményem szerint cseppet sem egyedi) infót, hogy kölyökkorában gyomorgörccsel ment reggelenként iskolába („szegény, hát, igen, nehéz az élet...”) – és más az, ha neked kell eljátszanod a gyomorgörcsöt, és hátulról átölelve szorítanod a gyomrát, miközben olyasmit súgdosol a fülébe (az ő előzetes instrukciója alapján), hogy „itt vagyok veled, nem engedlek el, megkínozlak, csak azért is tönkre teszlek, nem szabadulsz tőlem.” És eközben vagy utána válaszold meg magadnak azt a kérdést is, hogy a csoportból vajon miért épp téged szemelt ki az illető a gyomorgörcs szerepére.

Szóval fárasztó. Tegnap végignéztem nyolc másik ember gyerek- és jelenkorát kb. száz fényképen, részt vettem 9 db, emberekből álló szoborcsoport megalkotásában (a feladat: jelenítsd meg szoborként a saját jelenlegi családodat), és a nap folyamán legalább negyvenszer fordult elő, hogy „hangot adtam” valakinek. Ez azt jelenti, hogy miközben nézem a megjelenített szituációt, önkéntelenül is azonosulok valamelyik szereplővel (aztán egy másikkal, egy harmadikkal, vagy épp megint az elsővel stb.), átérzem azt (vagy legalábbis azt hiszem, hogy azt), amit ő átérez; odalépek az illető szereplő mögé, a vállára teszem a kezem, és kimondom azt a gondolatot/érzést, ami épp a fejemben/szívemben van. A játék főszereplője pedig ezzel vagy tud mit kezdeni („hűha, lehet, hogy a feleségemnek tényleg ilyenek járnak a fejében, amikor...?”) vagy sem.

Fárasztó az önfegyelem is: a pszichodráma szabályai előírják, hogy mikor mit lehet. Van, amikor van helye olyasminek, hogy „nekem is volt olyan esetem, amikor...”, de van, amikor ez tilos. Van, amikor szabad (sőt: elvárt) visszajelezni arra, amit a másik mond (hogy nagyon megérintett, hogy elgondolkodtatott, hogy lepergett rólam), de van, amikor kötelező csöndben maradni, és csak belül szabad forgatni az élményeket.

És természetesen mindaz, ami ott zajlik: csoporttitok. Nem abban az értelemben csoporttitok, ahogy ez a szó bizonyos közegben használatos (vagyis alig várjuk már, hogy a barátoknak jól elújságoljuk, és közösen nagyokat csámcsogjunk rajta), hanem azt jelenti, hogy teljes kuss. A dráma világában minden elképzelhető és elképzelhetetlen megtörténhet: valaki behozhatja, hogy baltával megölte az apját, más valaki azt, hogy szeretné megölni az apját, a harmadik a soha ki nem mondott pedofil vágyait, a negyedik, aki boldog párkapcsolatban él, eljtászhatja az ún. mintha-térben azt, hogy mi lenne, ha mégis szakítana... Mindezen játékokban félelmetes energiák szabadulhatnak fel – illetve félelmetes energiáktól szabadulhat meg a játékos, ami által a valós élete élhetőbbé, kiegyensúlyozottabbá, egészségesebbé (alkalmasint: boldogabbá) válhat. Ennek azonban lehetőségi feltétele, hogy a csoport valóban olyan „fekete zsák” legyen, amiből semmi nem kerül ki. E tudat maximális biztonsága teheti csupán lehetővé azt, hogy a pszichodráma mélyebbre hatolhasson a hétköznapok megszokott lelkizésénél, az ezerszer körüljárt (nem működő) megoldások ezeregyedszerre való újracsócsálásánál.

A mi mostani csoportunk 180 órára szerződött; egy kétnapos hétvége 20 órát jelent. Kéthavonta találkozunk, folytatás januárban.

Várom.

Címkék:


Hozzászólások:


Ez nagyon izgalmasan hangzik. Hol lehet ilyenre jelentkezni ?



Pl. itt. :)



hát,tudod Balázs ez elég durván hangzik,nem tudom hogy lenne-e elég bátorságom vagy öszinteségem egy ilyen drámacsoporthoz.Fura gondolat,hogy idegeneknek ilyen szinte kiadja magát az ember nem?Azért remélem majd a késöbbiekben irsz a további tapasztalataidról is mert egyébként tényleg érdekes.
Üdv
Krisztián



A tapasztalataimról csak nagyon lájtosan fogok írni: egyrészt a csoporttitok miatt, másrészt önös érdekből: ha a drámán elindul bennem valamilyen belső folyamat, annak végig is kell mennie, és önmagam ellen dolgoznék, ha ezt a (jótékony) feszültséget ellőném azzal, hogy beszélek/írok róla.

Ami azt illeti, hogy kiadja-e magát az ember: azt hiszem, valamennyien kiadjuk magunkat, állandóan. Családtagok, munkatársak, barátok nagyon jó érzékkel tudják levenni rólunk, hogy milyen méretű gáz van nálunk. Csak épp a gáz milyensége marad többnyire kimondatlan -- és vezethet gázrobbanáshoz (agresszióhoz, lelki vagy testi megbetegedéshez stb.). A terápiás tér (legyen az egyéni vagy csoportterápia) különlegessége, hogy olyan védett közeg, ahol az ember biztonságosan mondhat el mindenféle dolgokat a kvázi-ismeretlenek előtt. Épp ez az előny: a terápia mindig kvázi-kapcsolat: mondhatni, a valós élet "gyakorló közege". Olyan dolgokat mondhatok ki, élhetek meg "veszélytelenül", amelyek megélését és kimondását a valós életemben (családban, munkahelyen, barátok előtt stb.) nem merném megkockáztatni. Többek között az "ismeretlen emberek" ismeretlen volta a garancia arra, hogy a feljövő dolgok nem üthetnek vissza rám. (Ezért nem szerencsés, ha egy barát kezel valakit, ill. ha csoportterápiába közeli ismerősök járnak együtt.)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta