Gyengén belátók és valláskárosultak figyelmébe
Módosított figyelmességű (ez így, ugye politikailag korrekt?) olvasók az egész szentbékkállai történetből annyit láttak meg, hogy én mint buzi (ergo: szadeszes) basztatom a Fideszt. Szeretnék explicite is rámutatni néhány olyan dologra, ami szerintem az elmondottakból egyértelmű kéne hogy legyen mindenkinek, akinek az IQ-ja nagyobb, mint a farokmérete (kivéve, ha elhomályosítja látását valami narancssárga napszemüveg).
1.) Ha valakitől elveszik a pénzét, de nem megfelelő ellenértéket (terméket vagy szolgáltatást) nyújtanak cserébe, akkor az lopás. Mindegy, milyen pártállású az elkövető.
2.) Ha egy tranzakció után bruttó árat számolnak fel, de nem adnak számlát, az egyrészt lopás a vevőtől, másrészt lopás a költségvetésből, magyarul adócsalás. Mindegy, milyen pártállású az elkövető.
3.) Mind a leírt történetben, mind a valós események során a dedikált Orbán-kép csak a végén bukkant fel. Az Öreghegy Fogadóról és Sárvári Csabáról kialakított véleményünk ettől se jobb nem lett, se rosszabb, legfeljebb egy kicsit érdekesebb.
4.) A Magyar Köztársaságban az Alkotmány szerint mindenkit ártatlannak kell vélelmezni mindaddig, amíg jogerős bírósági ítélet ki nem mondja a bűnösségét. Tehát mindaddig. Előtte is, utána is mindegy, milyen pártállású az elkövető.
5.) A VeszprémHír cikkét teljes terjedelmében idéztem, a szerzője ennek ellenére nem én vagyok. A Bibliából is idéztem már a blogomban, mégsem én vagyok a Jóisten.
6.) Amint azt sok kommentelő megírta (és én mindig is vallottam): a hülyeség (becstelenség, szűklátókörűség stb.) független a pártállástól (vallástól, szexuális orientációtól stb.). Ha egy vendéglőben jól látható helyen Gyurcsány-kép (vagy bárki más politikus képe) van kiakasztva, attól pontosan ugyanúgy behányok, mint az Orbán-képtől.
7.) A politikai véleményt a vendéglátásban magánügynek tekintem. Intuitív alapon csaknem biztos vagyok abban, hogy a Borbarátok (ahol két nagyon kellemes hetet töltöttünk a nyáron) személyzetének jó része jobboldali – de ebben akár tévedhetek is hatalmasat, ugyanis semmi jelét nem adták politikai hovatartozásuknak. Ehelyett –horribile dictu –>; azzal voltak elfoglalva, hogy jól érezzük magunkat.
8.) Elég sok vendéglátóhelyen megfordultam már életemben ahhoz, hogy – a nagy számok törvénye alapján – szinte biztos lehessek benne: basztak át engem elkötelezett baloldali szavazók is. Az se jobb. Ha az embert tökön rúgják, akkor nem azért fáj, mert azt narancssárga vagy épp piros színű cipővel teszik.
9.) Ez ugyan nem tud kiderülni az általam leírtakból, de ide tartozik: ebédeltem én már nagyon jót olyan helyen, ahol a tulaj fanatikus jobboldali volt. Kelenföldön tértem be egyszer úgy fél éve a Nagyon Kis Vendéglőbe. Pár négyzetméteres kifőzde, kicsit kopottas, kicsit szakadtas – de az étel nagyon ízlett, a tulajdonosnő kedvessége és odafigyelése pedig mintaszerű volt. Nem volt nagy forgalom, úgyhogy beszélgetésbe elegyedtünk – ennek kapcsán valamilyen apropóból (tán valami felkapott, irreleváns félmondatra reagálva) nekiállt szidni az SZDSZ-t meg a buzikat (meg persze Gyurcsányt, mert az benne van az alapcsomagban). Rákérdeztem, ugyan, mi baja a buzikkal, erre elkezdte mondani. Ekkor már nem volt annyira kedves, nagyon belelovallta magát. Ettől némileg megkeseredett az ebéd utolsó néhány falata a számban, de épp ráértem, úgyhogy „miért ne?” alapon bedobtam, hogy én is buzi lennék, lássuk mihez kezd vele. Ahhoz kezdett, hogy rögtön kiderült: félre ne értsem én őt a világért se: neki semmmmmmi baja a buzikkal „úgy általában, csak akkor és csak azokkal...” – és jöttek a vérhomofób sztereotípiák. Közben azonban visszatalált a kedvességéhez. Ez még a fizetés (és a borravaló) előtt volt, és – mint normális vendéglátó – nyilván tudja, hogy ő a vendégből él. Akkor is, ha az komcsi, libsi, bibsi vagy buzeráns. A vendégnek nincs szaga.
Nem gondolom, hogy szerencsés volt ez a beszélgetés; okosabb lett volna, ha megmarad a „kedves vendéglősné” szerepében. Ezzel együtt egy pillanatig sem vitatom el, amit fentebb írtam: az étel nagyon finom volt, és (midnaddig, amíg a gazdasszony bele nem csúszott ebbe a (számomra történetesen húsba vágóan kellemetlen témájú) szereptévesztésbe) nagyon jól éreztem magam.
Bizonyos képességek és emberi adottságok egymástól függetlenül lehet jelen egyazon személyben. A nagy Levin pl. bűnöző volt és mesterszakács. Ebben (mármint az utóbbiban) különbözik Sárvári Csabától.
Akinél nem azért éreztük magunkat rosszul, mert a politikai hovatartozása ilyen vagy amolyan, hanem mert nem ért a vendéglátáshoz.
Címkék: Politika, Vendéglátás