Azt, hogy hány hét a világ, tudja a jófene. Mármint pontosan. De ebben a könyvismertetőben találni néhány lehetséges forgatókönyvet, közelítő számításokkal. Érdemes beleolvasni.

Ha a civilizációnkra és annak esélyeire gondolok, az ún. bolognai üvegcsepp jut eszembe. A bolognai üvegcsepp úgy készül, hogy folyékonnyá olvasztott üveget hideg vízbe cseppentünk. A hideg hatására a csepp felszíne azonnal megszilárdul, a belseje lassabban. A cseppben ilyenformán hatalmas feszültség keletkezik. Ha egy jólnevelt söröskorsó pereméből lepattan egy darab, marad egy csorba söröskorsónk. Ezzel szemben ha a bolognai csepp végét pattintjuk le, annak szerkezetéből adódóan az egész konstrukció porrá törik, méghozzá olyan erővel, hogy amennyiben a lepattintásra egy vizes tartályba helyzett pohárban kerül sor, a kis csepp a körülötte levő poharat is szétrobbantja. A bolognai csepp az vagy sértetlenül létezik – vagy nem létezik.

A civilizációnk szerkezete szerintem pontosan ugyanilyen – és mindinkább ugyanilyenné válik: mindent vagy semmit alapon működik. Amíg működik, addig csodálatos. Ha viszont valamelyik lábát egyszer kirúgják, akkor nem inogni fog, nem billegni vagy dőlöngélni – hanem összeroskad, és vége. Az ELMŰ hajdani szlogenje ez volt: Ha áram van, minden van. A legtöbben tapasztalhatuk már otthon is, munkahelyen is: ha nincs áram, akkor semmi sincs. Ugyanez elmondható a civilizáció valamennyi „lábáról” – és ilyen lábból, pont ez a fő gond, nincs olyan iszonyatosan sok. Van az áram, van az olaj, van a termelés, van a gazdaság, van logisztika, van az információ. Kb. ennyi.

Csakhogy.

A gazdaság ma már nem bankjegyekből és aranyrudakból áll, hanem 1-esek és 0-k virtuális sorozatából. Magyarul információból. A termelés és a logisztika nagy része ugyancsak információ – a másik része áram és olaj. Azonban az információ is ki van lőve áram nélkül, és az a helyzet, hogy az áram pedig (gyakorlatilag) ki van lőve olaj nélkül. Tehát: ha olaj van, minden van – ha olaj nincs, akkor nincs áram, nincs infrmáció, nincs termelés, nincs logisztika. Semmi sincs, mármint semmi olyan, ami a civilizációnkat civilizációvá teszi. Ez persze nem szükségszerűen van így, hiszen a civilizáció azelőtt is létezett, hogy a XIX. században először bukkantak olajra. Azóta viszont ez van, és értelmetlen kérdésfeltevés, hogy „mi lett volna, ha...”. Ez van – és az olajüzlet részvényesei kurvára, az utolsó csepp vérükig érdekeltek abban, hogy minél inkább így is legyen, és ennek érdekében per fas et nefas mindent el is követnek.

Az európai-amerikai-keleti civilizáció egy hatalmas, terbélyes fa, amely tízezer év alatt pompázatosan gyönyörűségesre nőtt, és ezerfelé, milliófelé nyúlik szét a koronája. Ami viszont a gyökerét illeti: ez nagyon kevés szálból áll, mind kevesebből, egyre gyöngébbekből – és azokon is titkos féreg foga rág. Ez a féreg pedig nem más, mint maga a civilizáció princípiuma, az ősi és kikezdhetetlen kulturális mítosz: „Az életnek egyeteln helyes útja van”.

Persze ha valaki túltekint e mítosz határain (én pedig a magam részéről már egy jó ideje mást se csinálok, mint túltekinteni igyekszem), akkor láthatja, hogy a civilizáció összeomlása nem jelenti az emberiség pusztulását. Többszázezer éves tudás halmozódott fel arra vonatkozóan a Meghagyók között, hogyan lehet civilizáció nélkül élni. Nem „tengődni”, hanem élni: emberhez méltó, kielégítő és biztonságos életet. Az apró probléma, hogy az Elvevők tűzzel-vassal (szó szerint tűzzel és vassal) semmisítették és semmisítik meg ennek az ősi tudásnak az utolsó foszlányait is, azok hordozóival egyetemben.

Úgyhogy mostanában, ha a nem túl távoli jövőre gondolok, ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatnak:

• Hogyan lehet élelmiszereket tartósítani? – OK, pl. sóval, de:
  
• Hogyan lehet sót előállítani?
  
• Hogyan lesz a növényből (és egyébként melyikből) vagy állatból ruha?
  
• Iható-e még valamelyest az esővíz és a folyók vize, és ha nem, hogyan lehet házilag vizet tisztítani?
  
• Hogy kell két állatot dugásra bírni, hogy előállítsák a harmadikat?
  
• Ha adva van több állat: mikor és melyiket kell levágni – és hogyan?
  
• Hogy néz ki a vasérc közelről, hol lehet találni olyat, és mit kell vele csinálni, hogy edény vagy kés legyen belőle?
  
• Hogyan és miből lehet házilag szappant főzni?
  
• Milyen növények mely részeivel kell mit csinálni, ha az embernek fáj a foga, feje, gyomra, háta, torka stb.?
  
• Tudom, hogy kovával lehet tüzet gyújtani, de egyrészt hogyan, másrészt mi az a kova, hogy néz ki és hol lehet olyat találni?

Szóval ilyesmik, de hasonló kérdséből van még néhány száz. Azokról nem beszélve, amelyek eszembe se jutnak. Ahogy így összeszedegettem őket, mindinkább azt hiszem, hogy a legtöbb információ (mármint számomra) még mindig a „Hány hét a világ?” megválaszolásához áll rendelkzésemre.

Címkék: Világ+ember

---