Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, november 15, 2007
13:18 A hogyan és a miért
Ezek evidenciák. (Igaz, az utóbbi tekintetében a fundamentalista keresztények még mindig hősiesen küzdenek.) Azonban mi van akkor, ha a listát kiegészítjük ezzel:
Ezen a ponton kisül a biztosíték. Erre úgy reagálunk, mint a székely bácsi az állatkertben a zsiráfra: „Márpedig ilyen állat nincs.” Pedig van: itt van előttünk tízezer éve. Ezt látjuk, ez történik: egyegyetlen faj egyetlen csoportja megpróbálta kivonni magát a fajok együttélését szabályozó ökológia törvény alól. És a szemük (szemünk) láttára borult fel a bioszféra egyensúlya. Az interneten lassan könnyebb lesz olyan cikket találni, amely az élő környezet jelenlegi (és az emberiség várható) pusztulásával foglalkozik, mint lövöldözős játékot vagy szexképet. Címkék: Világ+ember Hozzászólások:
párbeszéd az Index fórum a Magyarulez -- A különírás és egybeírás c. topikjából:
azt hiszem, az egy érdekes pont, amit az ejtőernyős hasonlat mutat. akár zsiráf, akár ember, akár pisai ferde toronyból kihajigált vasdarab lóg egy aerodinamikailag megfelelő ejtőernyőn, az földet ér úgy, h nem keletkezik se magában, se földetérése helyszínében nagy kár, mindeközben gravitációtól a légellenálláson, súrlódáson és rengeteg dolgon át rengeteg dologig egy úgymond fizikai törvény sem vesztette érvényét. az ejtőernyős vagy a repülőgép nem legyőzi (és még fontosabb: nem is legyőzni akarja) ezeket, hanem az érvényességüg betartásával a lehetőségek terét kitágítani. és ez így nagyon jó hasonlat. nem az ember gyarapodása, akár galaktikus méretű terjeszkedése ütközik (ebben az énáltalam most megélt) olvasatban, hanem tényleg csak a kivonódás vágya. ikarosznak buknia kellett, mert öntelt volt és nagyratörésében volt a végzete. daidalosz ellenben nem zuhant le, ő megszokott közlekedési módokat legyőző fantáziával, és az életbenmaradáshoz szükséges természeti törvények tiszteletével sikert aratott << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |