Névtelen szerint:

Egy kis zsiráfozás...
Amikor azt látom, hogy az alábbi postodban, amiben fájdalmadat és felháborodásodat fejezed ki a törvényjavaslat módosítása miatt, kint van annak a fényképe és neve, aki a javaslatot benyújtotta, nehezen szavakba önthető rosszérzés uralokodik el rajtam, talán szorongás, talán szégyen, mert felmerül bennem az a jelentés, hogy a nő képe bosszúból van kinn ("ha már ilyen szemét volt, legalább cserébe ismerje és utálja az egész melegvilág"). Arra lenne szükségem, hogy ebben a fontos kérdésben, a törvénnyel kapcsolatban teljesen egy oldalon tudjak veled állni, és arra a tudatra, hogy mi nem azokkal az eszközökkel operálunk, mint a szélsőjobb, mint bosszú, félelemkeltés, kipellengérezés.
Ezért arra kérlek, mondd el, milyen szükségleted elégül ki a képviselőnő képének, nevének blogodban való megjelenítésével. Ha megteszed, talán a bennem keletkezett érzések is változnak. Köszönöm!

(Hogy egy lehetséges félreértést elkerüljünk: tudom, hogy az ő neve nyilvános, a képe is, tehát nem arról van szó, hogy azt hinném, valami titkos dolgot hoztál nyilvánosságra jogtalanul, nem erről szól a dolog.)

 Balázs szerint:

Nem egyszerű a kérdésed. Nem tudok rá frappáns választ adni. Egyelőre maradjunk a kézenfekvő sakál verziónál, hogy bosszúból. Ez így persze túl banális. Ha zsiráffülekkel mégis képes vagy kihallani belőle a "Kérem!"-et, tedd bátran. Én a magam részéről ezt meg tudom ugyan tenni, a magam számára elfogadhatóan. Rálátok a saját érzéseimre meg a szükségleteimre is, azonban ezek túl komplexek ahhoz, hogy itt és most írásban, közérthetően megfogalmazzam.

A domináns érzések bennem egyébként a tehetetlenség, a zaklatottság/feldúltság, és -- ahogy írtad is -- a fájdalom. Ezek mögött az evidens szükségleteim: egyenlőség, biztonság, elfogaás.

De hogy ezek hogyan konvertálódnak át abba, hogy kirakjam ennek a nőszemélynek a képét, ismétlem, nem tudom szabatosan szavakba önteni. Elemi és regresszív vágyat éreztem arra, hogy kipreparáljam az arcát Hitler-bajusszal vagy horogkereszttel, meg arra is, hogy egyenként levelet küldjek az összes gazemb... akarom mondani: képviselőnek, aki nem nemmel szavazott (a tartózkodóknak is), azzal, hogy szégyelljék magukat. De ezekről letettem. Maradt a poszt, a levél, amit te is megkaptál, meg a kép a posztban.

Egyébként eszembe ötlött egy ötlet. Méghozzá a regresszió szóról. El tudom képzelni, hogy egy (pszichológiai értelemben vett) mágikus aktus volt, hogy kiraktam a képét: ha szembe nézek azzal az Ellenséggel (a nagy E direkt), aki fogát csattogtatva az életemre tör (márpedig minden melegellenes diszkriminációt így élek meg), akkor talán a szembenézéssel csökkenteni tudom a szörny (egyébként archetipikusan hatlamas) borzalmasságát. És így kevésbé félek tőle.

Na, ez így milyen?

 Névtelen szerint:

Hát, ha választhatok, inkább az első változat mellett teszem le a voksom, az "bevállalósabb" ;-).
OK, ez legalább őszinte, így aztán nincs mit nem elfogadni rajta. Köszönöm a választ.

 csaktom szerint:

a szélsőjobb módszere a törvénysértés, olyan személyes adatok közzététele, amiket hatályos törvényeink szerint nem szabad közzé tenni. balázs bőven belül maradt a törvényes kereteken, ezt azért szögezzük le

az én személyes bosszúm az volt, h elkezdtem frankné dr. kovács szilvia helyett kovács szilviának nevezni

ez talán messzire vezetne, de erről azt gondolom, h amikor súlyos törvényi hátrányok okozása ellen tiltakozunk, akkor nem lehet elvárás az empátia, megértés és méltányosság az intoleranciával szemben

 Névtelen szerint:

Az ember nem lehet elég elővigyázatos a félreértések megelőzésében, ugyebár...

 Névtelen szerint:

Én akkor is ragaszkodtam a születési nevemhez, amikor férjhez mentem, vagyis sosem volt más (pl. "-né"-s) nevem, mint amit születésemkor kaptam. DE: tudom, hogy ezt azért volt jó így csinálni, mert szabadon dönthettem. Ha valamiért tilos/lehetetlen lett volna a férjem nevét felvenni, biztos, hogy nehéz lett volna elviselni.

És még valami - ezzel lehet hogy komplex zsiráfügyi kommenteket indítok el, pedig nem szándékom ezt provokálni. Azt írja Ákos, hogy "amikor súlyos törvényi hátrányok okozása ellen tiltakozunk, akkor nem lehet elvárás az empátia, megértés és méltányosság az intoleranciával szemben", és én ezzel maximálisan egyetértek. Ez az a fajta intolerancia, ami várhatóan csak még növekszik, ha megértően és elfogadóan viseltetünk iránta.

Vagyis azt ugyan nem mondom, hogy "szemet szemért", de azt azért mondom, hogy bizonyos esetekben (ha NEM is mindig) "sakálkodást sakálkodásért". Most Te is ezt a bort ittad, Balázs - mondom abszolúte nem elítélőleg, hanem... mint zsidó a melegnek (a diszkriminált kisebbséghez tartozás fokozta együttérzés hangján).

 Névtelen szerint:

Ha heterok elettarsi kozossegben elnek sem vehetik fel egymas nevet. Na es akkor mi van. Balazs megint talalt valamit, amitol rosszkedve lehet, amitol frocsoghet, es amitol kirekesztettnek erezheti magat. Mert neki jo, az ha faj.Megint lehet valamiert sirni mint a furdos k..va. Nagyon unalmas es egysiku. Egyszer irhatna mar valami pozitivumot is, csak sajnos akkor lehet, hogy meg a vegen jo kedve lenne. Es ez ugye nem arrol szol.Nagyon nehez lehet elviselni ot. Sok sikert a parjanak.
Malacka

 Balázs szerint:

Malacka, kifejezetten érdekelne, hogy miért szoktad olvasni a blogomat. Szemlátomást rosszul érintenek azok, amikkel itt találkozol: kiakadsz és felháborodsz rajta... Szóval miért...? Miért pont az én blogomat olvasod?

Olyan nagy az internet...

 Névtelen szerint:

Butaságot beszélsz, Malacka. A heteroknak, ha az élettársi kapcsolat feltételei nem megfelelőek (pl. egymás nevét akarják viselni), akkor össze is házasodhatnak. A homoszexuálisoknk nincs ilyen lehetőségük. A jelenlegi törvényjavaslat meg már eleve egy kompromisszum - a melegek házasságkötésének engedélyezése HELYETT igyekeznek az élettársi kapcsolat szabályozását a homoszexuálisok speciális igényeihez közelebb vinni.
Szóval a szezont hasonlítod össze a fazonnal. És ez ostobaság. Hogy Balázs milyen ember, az ebből a szempontból tökéletesen lényegtelen.

 Robi szerint:

értettem én!