Névtelen szerint:

Balázs, azt hiszem, megint jókora felzúdulást ránthtasz magadra ezzel a poszttal :))

Kedves SA, nem írod az előző poszthoz írott, nekem válaszló kommentedben, hogy a példámban mi nem analóg mivel, nem is nagyon értem az első mondatodat. Ám azt teljesen elhiszem, hogy igen nehéz körülmények közt állsz helyt. Ám ez jottányit sem változtat pl. a Balázs által idézett törvény jelentésén és jelentőségén.

 Névtelen szerint:

Ugyanazt ragozzuk: a szubjektív súlya számít mindennek. Azt szeretném megfejteni, mi az a kommunikációs gát, ami miatt nem jön ki, hogy hárman egyformát mondunk.
Nem tudom visszanézni a kommentedet Eszter, meg az enyémet sem, mert eltünik amit írtam eddig, de valami olyasmi volt, hogy a nehézségek egy részét magunk választjuk, mert valami etikai vagy hasonló választási helyzetben így reagáltunk. Balázs az úgy felvállalt melegséget (nem a melegséget, hanem azt ahogy felvállalta!!!), én a gyerekeim számát, a cigányságot, mert ezzel az arccal és őseim nagyobb részének genetikai és kulturális örökségével akár nemcigány is lehetnék, stb. A példádban pedig valami kikerülhetetlen volt. Az viszont igaz, hogy bizonyos etikai alapállásból ezek is kikerülhetetlenek, de ehhez kell az az etikai szint. Na ezért követem Balázs blogját, mert benne ez megvan. És hogy nem értek vele sok mindenben egyet, az is szerencsés, mert dögunalmas lenne még egy belőlem, meg akkor minek kommentelni, sőt akár blogot is írni.
Szóval, hadd maradjak ambivalens: Balázs szempontjából óriási problémák, átérzem, de hogy a parlamentben és az ország életében ez lenne a legfontosabb? Bárcsak oda jutnánk, hogy ezek a legfontosabbak!

 Névtelen szerint:

Eszter után Balázsnak:
A választás, "próbáljon elköltözni" dologhoz Eszternek szánt kommentemben is benne van, nem biztos, hogy mindig olyan szabad a választás, belső erkölcsi nyomás is korlátozhatja, és ez rendjén van.
A társadalmi elfogadottságról, aminek százalékos értékéről már vitatkoztunk: Szerinted a nagycsaládosok jobban állnak, mint a homokosok? Még talán cigánynak lenni jobb. Egyébként katolikusságomat is érte már el nem fogadó megjegyzés. Igazából nem számítanak a százalékok, amint a gombleszakadás is lehet égbekiálltő, mindenkinek az a problémája, amit neki kell elszenvednie. Én sokszor eljátszom a gondolattal, megfordítom a dolgot: amit én szenvedek el mástól, nem úgy éli-e meg a másik, hogy ő szenvedett valamit tőlem (a gombját), és csak azt fejezi ki (kisbaltával)?

 Névtelen szerint:

SA, mindig van rosszabb.
Az itt élő nagycsaládosok nehéz anyagi helyzete eltörpül pl. a sötét afrikában éhen haló gyerekek tragédiája mellett, vagy annak az ott élő anyának a tragédiája mellett, akinek döntenie kell, hogy ferőzőtt vizet ad innia csecsemőjének és ezzel egy hosszabb kínhalálra ítéli, vagy hagyja inkább szomjan halni a karjai között, de rövidebb ideig tartó szenvedéssel.
Most akkor nem inkább azokon kellene segíteni, mint az itteni nagycsaládosokon, akik még nem haltak éhen és szomjan...?
Én egyébként nem hiszem azt, hogy a kis és nagy targédiákat azonos hőfokon éli meg az ember. Ugyanis általában (képletesen és szó szerint is) a kis fájdalmakra nagy jajgatással, sopánkodással reagál, míg az igazi nagy fájdalomnál sokszor még a hang is bennreked az emberben és még sírni sem tud. Én legalábbis így vagyok vele - de lehet hogy ez csak nálam van így.

Az emberi igazságtalanság egyébként szerintem mindig zöld utat kellene hogy kapjon a problémák között. Az anyagi nehézség nem állandó, abból van kiut, de a származás, identitás, vagy bőrszín szerinti megkülönböztetés bizony kelepce. Ebből egyetlen kiut csak akkor van, ha valamennyien, de legalábbis többségben akarjuk, ez egyénileg meg nem oldható.
Azon kívül ez a gondolkodásváltás semmiképpen nem gátja annak, hogy a nagycsaládosok nehéz helyzetén javítson bárki. Nem arról van szó, hogy "vagy-vagy", hanem arról, hogy "és".



Viszont Balázs!
Ha a világ esetleges megmentéséhez is csak idővel, lépésről lépésre lehet egy új generációnak, új gondolkozásváltással eljutni, akkor miért gondolod, hogy más kérdésben, adott esetben a melegek jogainak teljes érvényesítésében ez nem ugyanígy van?
Én nem azt állítom, hogy helyénvaló az emberek többségének gondolkozása, hanem azt mondom, hogy van változás és van előrehaladás, mégha kevés és lassu is. És egyáltalán nem azt kell feltételezni, hogy most született egy törvény, ami majd egyszer életbe lép és ezzel letudva. Mert biztos, hogy nem lesz ezzel megelégedve az, akinek van igazságérzete. És ezért tovább kell munkálkodni.
Azt is tudom, hogy neked sokszor nem tanács kell, hanem puszta együttérzés, mikor magad alatt vagy -- de az is igazság, hogy sokszor nem arra van szüksége igazán az embernek, amit szeretne.

Kata

 Névtelen szerint:

Még mindig nem értem, miért nem érthető, de nem nem értek egyet Balázzsal. (Két nem egymás után!)Arról van csak szó, hogy a Kata-féle és a vagy helyett szép lenne, de ahhoz nincs elég erőforrás. És nem anyagi nehézségről van szó, ami lehet, hogy múlandó, most éppen súlyosbodó. Arról van szó, hogy ha a bőrszín szerinti megkülönböztetés ellen együtt marad a falu, akkor a kormány különböztet meg lakhely szerint, mert ami a faluval történik az az. És valóban fontos a melegek problémája, de őket is, minket is sért, ha azzal elterelik a figyelmet. És akár hiszed Kata, akár nem éhhalál és fagyhalál nem is olyan távoli veszély. Meghívlak, nézd meg saját szemeiddel!

 Névtelen szerint:

SA – tök jó, hogy meg tudtad fogalmazni (első megjegyzésed), hogy miért szereted Balázs blogját. Nem is olyan könnyű ez (a mélyebb okot megtalálni).
Balázs: Gomb, ház, sej… - ugyanazt érezné mindkét ember? Értem, de ez inkább elmélet, filozófiai okoskodás és egyikünk sem merné ezzel vigasztalni a tűzeset károsultját… Mindenkinek a maga keresztje…
Nem bánom, hogy valakinek érzéke van a jogsértések finomságaihoz – így haladunk egy egyenlőbb világ felé. Viszont egy olyan országban, ahol ennél sokkal nagyobb bajok is vannak – lehet, hogy azokra is reagálnod kellene; nem lehetsz közömbös azok iránt sem, különben cinkosuk leszel a szintén közömbös, illetve nem cselekvő politikusoknak. Gondoljunk például a – szakértők szerint! – tizennyolc éve rendezetlen hajléktalan-kérdésre.
…
Bizonyos értelemben meg nagyon is jó kisebbségnek lenni: pozitív diszkrimináció, támogatás, (nemzetiségeknek) közösségi ház, önkormányzat, rendezvények, figyelem… Egy dörzsölt meleg akár a munkahelyi leépítéstől is megvédheti magát (egy ideig), ha azt mondja, hogy feljelenti őket diszkriminációért, ha kiteszik… Én mit mondjak? Fehér, független (nem családos, gyerekes), értelmiségi (hoppá, ez kisebbség:)), tehát képzett, egészséges, bár nő vagyok (ez már lehet hátrány), mégsem akarnak sehová felvenni… A nagy többségi tömegben nem fognak össze az emberek, nincs összetartás, egymás felkarolása, igaz, nem is különböztetnek meg érezhetően, de ez még nem elég a boldoguláshoz. Emberek vagyunk mindannyian, problémákkal, kivétel nélkül. Miért nem segítünk jobban egymásnak mi, heterók? Muszáj egy kisebbséget körülhatárolnunk, egy közös nevezőt, ami mentén csoportosulhatunk. Például munkanélküliek – igen, aktivizálhatnánk magunkat és összehozhatnánk egy virtuális térben kommunikáló csoportot. (Minden bizonnyal van is ilyen – de látható javulás nincs a sorsunkban.) Mindenesetre a többségi ember érezheti magát hátrányban… Efektíve irigylem Balázst, mert munkája és társa is van, amit én nem mondhatok el magamról.

 Névtelen szerint:

Lunastic, mitöl lenne jobb bárki sorsa? Úgy néz ki netán a világ, mintha reményük lenne az arra rászorulóknak?

 Névtelen szerint:

" Csendesen ülni,
Semmit sem csinálni.
A tavasz jön,
S a fű kizöldül."

 Lunastic szerint:

Sztefanó - szerinted nem kell/nem szabad rangsorolni a problémákat? Nem azt kellene előbb megoldani, ami tűrhetetlenebb? Persze, ez is relatív és különféle problémákat nem lehet összevetni...
Azért ne mondd, hogy nincs remény...

 Balázs szerint:

Ha a világ egyetlen lineáris problémasorból állna, amihez összesen 1 db problémamegoldó állna rendelkezésre, úgy egyetértenék az összes fenti moralizáló aggállyal.

Véleményem szerint a világ problémái nem egydimenziós láncban állnak, hanem nagyon is sokdimenziós, egymással többszörös alá-, fölérendeltségi viszonyban álló, komplex hálózatot alkotnak -- és a megoldás kivitelezésére aktuálisan 6 és fél milliárd potenciális problémamegoldó áll rendelkezésre.

Ha azt mondjuk, hogy az emberiség legnagyobb problémája (mondjuk) az éhezés (szerintem nem az, de a példa kedvéért mondjuk ezt), és holnaptól mindenki az éhezés problémájának megoldására robbanna rá - akkor holnapután nyakig mocsokban állnának az utcák, meghalnának a kórházakban a betegek, nem járnának a vonatok stb.

A világ sokfélesége egyben a világ működ(tet)ésének a lehetőségi feltétele. Az, hogy "az emberiség először számolja fel az éhezést és a rasszizmust, és ha ezzel kész vagyunk, akkor lehet foglalkozni pl. művészeti kérdésekkel vagy a tilosban parkoló autókkal", egyrészt demagógia, másrészt íróasztal mellőli okoskodás, amely sajnos (szerencsére) köszönőviszonyban sincs olyasmivel, mint a világ mint rendszer (és benne az emberiség mint rendszer) működése.

 Lunastic szerint:

Oké Balázs, de továbbra is arra kérlek, hogy nézz ki az életedből a körülötted lévő világra - nemcsak azért, mert akkor a saját problémáid kisebbnek látszanak, hanem azért is, mert egy ilyen jó tollú ember véleménye más kérdésekben is ELGONOLKODTATÓ, sőt MÉRVADÓ lehet.

 Balázs szerint:

A bókot köszönöm, de a "saját életemből kinézni a világra" kitételt bajosan tudom értelmezni. Írni arról tudok, amiről tudomásom van. Tudomásom azért van valamiről, mert jelen van valamiképp az életemben. Járkálok a világban, tekergetem a fejem ide-oda, és eközben bizonyos dolgok az életem részévé válnak, megérintenek, örömmel töltenek el, aggasztanak stb. -- ezért írok róluk. Más dolgok nem indítanak meg érzelmileg (annyira), és ezért nem írok róluk.

Ha valaki végigklikkelgeti a blogom címkéit itt jobbra, akkor azért kiderülhet, hogy a melegeke jogegyenlőségén kívül foglalkoztat még egy-két apróbb téma: olyanok, mint költészet, mint ökológia, mint fogyasztóvédelem, mint a civilizáció fennamradása vagy bukása, mint hipnoterápia, mint kommunikáció, a teológiáról és a pszichológiáról nem beszélve... Mindezekről posztokban és kommentekben többszáz oldalnyi szöveget írtam, és gondolom, írok is még.

Ha ezt bárki beszűkültségnek vagy melegmozgalmár egysíkúságnak tekinti -- az az ő véleménye; nem érzem feladatomnak, hogy megküzdjek ezzel a véleménnyel.

 Névtelen szerint:

EZ az! Nem egydimenziós az élet. De lehetnek túldimenzionált dolgok.
Egyébként nem hatmilliárd probléma van, mert egy ember is sokdimenzió, sőt talán végtelen.
Az évértékelés viszont egydimenziós. Egy sokdimenziós ember egydimenziós visszaemlékezése, mert akkor mikor írtad ilyen volt számodra az év. Ez van, majd írsz egyet mondjuk ökológia dimenziódból is.

Más. Volt egy élményem. Egy régi barátom már régóta nem barátom. Akkor még hetero volt, amikor összejártunk, de ez a dimenziója közömbös volt. AZtán eltávolodtunk. Homo mivoltára ébredése után szerencsétlenül találkoztunk újra. Éppen az állásából tették ki, na nem azért, hanem az alázathiány dimenziójáért. Engem kértek fel a helyére. Az élettársát nekem kellett kirugni, mert csak érettségivel alkalmazta szigorúan egyetemi végzettségű státuszban. Ez úgy fél éve volt. Tegnap jött a még ittmaradt holmiáért. Elvittem autóval. Nagyon megrázó élmény volt. A hülye kollegáim, meg azzal fogadtak, amikor visszaértem, hogy "összemelegedtünk-e?" Nekem nem esett le, és azt mondtam, "nem is voltunk elhidegülve." Borzalmasan gyúűlöl és lenéz, ez ott végkép bebizonyosodott. Van a paranaod eredetű felsőbbrendűségi érzésben valami homofölény is. Tudom, nem általános homojellemző, de a kollegáimat ez a homofóbia felé terelte. Mindez egy színcigány faluban történik, ahol eleve mindenki homofób, és nekünk diplomásoknak kellene képviselni a toleranciát. Egyébként én is megzavarodtam az egésztől. Pl. rettenetesen felkavar az, hogy milyen nyitott az élettársi kapcsolatuk, és hogy hány tanítványunkkal próbálkoztak, amint kiderül. Természetesen ugyanez heterováltozatban is felkavart volna.
Bocsi Balázs a lelkizésért, de talán a Te blogodon eztb megtehettem.

 Névtelen szerint:

Egy közbevetett megjegyzés, SA!
A törvények szerint, ha egy házaspár egy munkahelyen dolgozik, bármilyen leépítés, vagy indok esetén sem lehet egyszerre mindkettőt elbocsájtani.
Ugyanis ez a megélhetést veszélyezteti.
Nomost a melegek esetében sincs ez másként, még ha nem is házastársról van szó - amit egyébként éppen a törvény akadályoz meg.
Én megértem, hogy az illető nem az iskolai végzettségének megfelelő beosztásban volt, de át kellett volna helyezni másba, ahol elegendő az érettségije - és nem "kirugni".

Attól, mert nem törvényes házasok, attól még a megélhetésüket teljes mértékben elbizonytalanítottad. Ez szerintem embertelen volt.

"Az engedelmesség megtartja a szabályokat. A szeretet viszont tudja, hogy mikor hághatjuk át azokat."


Kata

Kata

 Balázs szerint:

"Az évértékelés viszont egydimenziós."

Most újraolvastam, és kb. 23 vagy 24 olyan témát találtam benne, amelynek semmi köze a homoszexualitáshoz. Úgyhogy lehet, hogy nem az évértékelésem volt egydimenziós, hanem annak egyes olvasatai. :)

 Névtelen szerint:

SA-nak

Nem értem. Az évértékelés nem egydimenziós volt, hanem szubjektív. Szabad annak lennie, ui. ez nem a statisztikai hivatal jelentése volt, hanem egy magánember naplójának bejegyzése.

Nem értem. SA, miért kavar fel téged mások szexuális élete? Engem többnyire csak a magamé kavar fel (jó esetben pozitívan), bár kétségkívül igaz, hogy ínségesebb időkben velem is előfordult, hogy mások szexulitása is megragadta a fantáziámat.

Nem értem. Miért csodálkozol, ha valamikor volt barátod megorrol, ha könnyű szívvel képes vagy az állását elfoglalni, és az élettársát kirúgni?

Nem értem. A fenti állás-mizériával kapcsolatos érzéseidet (bűntudat?) öszekeverni a (homo-)szexualitással kapcsolatos érzéseiddel?

Nem értem.

 Névtelen szerint:

Én a szubjektív benyomásaimat írtam le, nem kistatisztikázott mennyiségeket. Utóbbiban teljesen igazad van.

Az állásügyről is a szubjektív rosszérzésemet írtam. Objektíve itt nem volt érvényes az a jogszabályi hely, ami az együttélőket védi, és etikailag is kötelezőnek érzem, mert - és erről nem szívesen írok - fegyelmi vétség esetén nem érvényes. Ugyanis ezzel akkor vissza lehetne élni. Végül is fegyelmi és büntetőeljárás nélküli kompromisszum született, de az állást nem tudtam tartani. De ennek semmi köze a szexuális orientációhoz. Az állást meg azért kellett elfoglalnom, mert különben összeomlott volna valami egészen jó dolog, és sokakat hátrányosan érintett volna. Szándékosan nem akartam a részleteket leírni, mert tisztelem a volt barátomat annyira, hogy az itteni nagy melléfogását ne teregessem, viszont amennyit leírtam abból is egy kicsit több jóindulattal nem következik az, amit Eszter és Kata írt! Ha mondjuk egy sokgyerekes hetero cigányszármazású férfit rugnának ki a feleségével együtt, ugyanezt reagálnátok? (Bocsi, ez erős volt, de már nem törlöm.)

Az eredeti témánál: Balázs, az évértékelésed így jó, az én benyomásom meg úgy, ahogy írtam. Megférünk, nagy a planéta. Sőt, továbbra is tisztelem a munkád, figyelem a blogod, sokat tanulok belőle, és továbbra is megírom, ha valami kérdésem van, vagy kétkedem valamiben, hisz ettől blog egy kommentelhető blog! Sikeres 2008-as évet!

 Névtelen szerint:

Ja, és nem a szexuális élete kavart fel. Ez sem következik abból, amit írtam. A sajátom sem kavar fel. Tkp. talán még senkié se kavart fel. Szerintem egyértelmű, hogy mi kavart fel.

 Névtelen szerint:

Mostmár tényleg az utolsó kommentem: Eszter, te pl. korházigazgatóként mit tennél, ha a hetero orvos szexuálisan molesztálná a betegeit? És ha homo? És van különbség? És nem kavarna fel? És a szexuális élete kavarna fel, vagy valami más, mondjuk a szakmai etika? De ez csak egy fiktív példa!

 Névtelen szerint:

SA, az élettársa az illetőnek nem fegyelmivel ment el, hanem te rugtad ki iskolai végzettsége miatt.
És hogy molesztált bárkit, ez mondható, de nem bizonyítható.
Hiszen te magad is bevallottad, hogy a munkatársaid húztak vele. Akiről tudják, hogy meleg, annak a nagy valószinűséggel mindenfajta emberi megnyilvánulását lehet ugy fordítani, hogy molesztál.

Igen, valóban a jogszabály ellen nem tettél, csak az emberséged ellen.
Mert a létbizonytalanság egyaránt sulyos akár két embert érint, akár többet. És embertelen akár hetero, akár meleg, akár cigány, akár "árja" nagymagyar faj.
Ráadásul ebben a jelek szerint még lelkiismeretfurdalásod sincs, - mert feltehetően megérdemelt büntinek tartod az identitás miatt.

Egyébként ami az orvosokat illeti, bizony van nem is egy orvos, aki molesztálja az ellenkező neműeket. Ez éppolyan elvetendő - viszont sokkal kevésbé bizonyítható a "közvélemény" előtt. Ugyanis a "közvéleménynek" elegendő annyit tudni valakiről hogy meleg és már mindjárt feltételezi, hogy minden vele azonos nemű szexuálisan veszélyben van.

Én is befejezem, mert ez végülis nem egy nyilt vitafórum - de a véleményemet le akartam írni a tettenért embertelenségről.

Kata

 Névtelen szerint:

Kedves SA,
1. ezt írtad, azért gondoltam, hogy felkavar a szexualitásuk:
"rettenetesen felkavar az, hogy milyen nyitott az élettársi kapcsolatuk"

2. én baromira pont így reagálnék, ha egy színcigány hetero férfit rugnának ki az élettársával együtt - nem értem, mi alapozza meg azt a ki nem mondott feltételezésed, hogy a cigányokkal több bajom lenne, mint a melegekkel

3. nekem homáylos, amit a fegylemiről és a molezstálásról írsz - ezzel a kirúgással kapcslatban csak utólag, a véleménynyilvánításunk ismeretében írsz újabb részleteket, én csak annak alapján nyilvánítottam véleményt, amit eredetileg mondtál

4. gondolom info hiányban szenvedek (nem írtál meg ezek szerint lényeges infokat, de ezt eredetileg nem lehetett tudni), így baromira nem értem, mit keres itt ez a kórházigazgatós dolog, így a kérdésedre csk azt a hülyeséget tudom válaszolni, hogy naná hogy sneki ne molesztáljon senkit

5. de szerintem ezta témát igencsak túlbezéltük, úgyhogy én mst tisztelettel abbahagyom

 Névtelen szerint:

Kedves Eszter, Kata!

A témát valóban túlbeszéltük. Az infohiány sajnos marad, mert ez nálam etikai kérdés. Viszont ennyi infoval is kissé rosszindulatunak érzem, ahogy kiegészítettétek a dolgokat. Ha egy pár mindkét tagja munkajogilag vét, nem következik a munkajogból, hogy az egyiknek meg kell úsznia, mert a család aztán miből él. A vétség nem szexuális volt, még halvány gyanujában sem. És a dolgok súlya ellenére nem a jogi megoldást választottam, hogy ne csökkentsem az esélyeiket. De többet tényleg nem írhatok, higgyétek el, a legnagyobb jóindulattal jártam el. De tényleg nem írhatok többet.

A cigány - akkor kiadom magam - én vagyok. Ha fele annyi megértést tapasztalnék, már elég lenne. Itt ugyanis rögtön mentségeket kerestetek persze ellenem a szerencsétlen munkajogilag súlyosan vétőknek. És szerintetek mondjuk egy többgyerekes szintén cigány karbantartót el kellett volna bocsátanom, hogy legyen hely a végzettségének megfelelő az élettársnak. Egyébként sem maradtak egzisztencia nélkül, de több részletet nem írhatok. Higgyétek el maxi jóhiszemű voltam, sőt túlságosan az.

Ami felkavart az a munkajogtól független: az is felkavart volna, hogy pl. a szomszédasszonynál sorbanállás lenne a férje tudtával, sőt ő szállítaná a pasikat. De nem a szexualitás ebben ami felkavar, mert se kikkolni, se gyertyát tartani nem szeretek, hanem a szexus ilyetén leértékelése. A hozzájuk való egyéb viszonyom szempontjából ez magánügy. A jelenségről (nem a személyekről) megírtam a véleményem, ami egy szabad vélemény. Hogy az én ismert mintámban az ilyen jellegű kapcsolat a homok közt gyakoribb, az az én ismeretségi köröm torzító hatása is lehet, de akár tendencia is. Jóindulattal azt mondom, roszz a minta, nem reprezentatív, torzít. De ettől még elvileg lehet, hogy törvényszerű valami miatt, csak én nem akarom így felfogni. De azért nem bűn arra rákérdezni, hogy tényleg ugyanolyan a párhűség a homoknál, mint a heteroknál? Vagy a kérdés is bűn, annak ellenére, hogy objektív válaszig úgy viszonyulok hozzá, mintha a válasz igen lenne.
Ha ezt nem érted, inkább vedd, úgy, mintha nem is írtam volna!

 Névtelen szerint:

sa, az az bizonyos etikai határt már átlépted, amikor a kirugást említetted, meg az iskolai végzettséget. Azon kívül nem az vét a munkajog ellen, aki nem az iskolai végzettségének megfelelő munkakört lát el, hanem az, aki abban alkalmazza. Ismétlem, ilyen esetben lehet más munkakörben alkalmazni, ha van emberség.
Ha van.

Nem tudom, hány meleg ismerősöd van.
Nekem zömmel heterok - és zömmel a "kicsapongás" a férfiaknál van jelen. Tehát ez meleg férfi pároknál meglehet még inkább jelen van.
Viszont az is tény, hogy bár nem sok együttélő meleg párt ismerek, de azok több éve (sőt, évtizede) hűségben élnek egymással. Ilyet heteroknál sem látni gyakran.
A hivatalos válások sem meleg pároknál fordulnak elő, mivel nem is házasodhatnak. De a környezeteben vajon hány elvált egyén él...?
És mennyi olyat hall az ember, hogy a férfi árulja feleségét, lányát...?

Egyébként egyértelmű az erőlködésed azirányban, hogy elbagatelizáld sok ember valós és létező problámáját azzal, hogy más problémák is léteznek.
Azért kiváncsi lennék, te a fontosabb gondok közül vajon hányat tudsz megoldani, vagy legalábbis hány ügyében lobbizol, vagy teszel bármit is...

Kata

 Névtelen szerint:

Kedves Kata!
Utolsó kísérletem, aztán nem erölködöm:
Nem a végzettségével vétett.
Nem én vettem fel, hanem az élettársa.
Más munkakörben csak más munkakör üressésé tevésével lehet valakit alkalmazni, legalábbis a konkrét példában. Az eü. hasonlatot folytatva, melyik nővért rugtam volna ki, hogy a diploma nélküli főorvost tovább alkalmazhassam. (Persze nem eü. a konkrét hely!)
És mondjuk, aki nem veszi fel a munkát többszöri felszólításra, azt pl. nem szabad kirugni?

Min erölködök? Dehogy bagatell. És neked a más problémák?

Nem tudom, hány hetero ismerősöm van, de két pár él nyitott kapcsolatban, aki dicsekedett vele. 35 homo ismerősöm van, ugyanazzal 12 pár dicsekedett. A minta nem reprezentatív, és latenciával nem számol. Annyira nem érdeekl a dolog, de miért ne lehetne írni róla? Bár miért ne tegyék, csak engem ne kötelezzen senki rá.

A kommented vége megmosolyogtat. Ha tudnád, amit nem tudhatsz, eszedbe se jutna a kérdés. Hogy megoldom-e? Sajnos sokszor nem, de nem adom fel! Én sem tudom, hogy Te mivel foglalkozol, de szívesen látnálak egy hétre mellettem a végeken a sűrűjében! (Szeretetel látlak, ez komoly! Egy hét az ország egyik legszegényebb falujában!)