Névtelen szerint:

Buzi!!!

 Névtelen szerint:

Boldog újévet az összes buziknak!!!

 Névtelen szerint:

Fúú, ez nem hangzik jól.

 Névtelen szerint:

Nem jutok hozzá, hogy olvassalak vagy írjak neked, de gondolatban veled vagyok, képességem szerinti együttérzéssel.

 Névtelen szerint:

hogy ma sutott a nap, es akkor a nepi bolcsesseg szerint hullik a foga a telnek, mar, ha ma sut a nap, de sutott, mondom

es ha majd hullik a foga a sok munkanak is, akkor beszeljunk legalabb telefonon, nemigaz

 Névtelen szerint:

Eszternek itt feljebb teljesen igaza van!

(Egyébként sincs bajom vele, csak az igazság sokkal árnyaltabb, mint hiszi, meg én is kénytelen voltam információt visszatartani, ezért nem tudott Eszter és Kata reális ítélete alkotni. Na, azért kedvelem őket! Minden jót nekik!)

Neked is minden jót Balázs!

Az első kommentelőnek: nem vagy te látens homokos? Szerintem ebben a blogban ízlésesen megfogalmazva nyugodtan leírhattad volna az averzióidat, mert inteligens módon mindent meg lehet beszélni. De így? Mit akartál ezzel?

 Névtelen szerint:

Szerintem inteligensen irtam le és nem vagyok semmilyen homokos se, egyébként mi az a látens homokos ez valami speciális formájja a buziságnak?

 Névtelen szerint:

Névtelen észosztásrol és mocskolodásrol "markáns a véleménye" a B. B.-nek (a weboldal gazdájának) ezért énse akarok mocskolodni, se az eszet osztani itt. Deviszont kifejeznem jogom van amit gondolok a buzikról!!!

 Névtelen szerint:

Kedves Balázs!

Én még eddig nem írtam egyik blogodhoz sem hozzászólást, csak még decemberben azt a rövidke privát levelet Neked.
Talán nem fogok beleilleni a jelenleg fórumjellegűre sikerült hozzászólások közé, de azért most már elhatároztam magam, hogy írok.

Egyrészt még a 2007 évi értékelésedhez szerettem volna írni, hogy csak döbbentem azon, hogy plagizálni akarták a versedet Áprily Lajos neve alatt, és csak pislogtam nagyokat az emberi pofátlanság határtalanságán. Másrészt most az előző blogod kommentjében olvastam, hogy Téged érdekel a hipnoterápia, namost ez engem is érdekelne ám, és a véleményed ezzel kapcsolatban különösen, csak nem tudom, hogy merre kellene bóklásznom most a honlapodon, hogy konkrétabban lássam az írásaidat ebben a témában. És vajon a hipnoterápia azonos, vagy hasonszőrű a regressziós hipnózissal? Mert a regressziós hipnózisról elég keveset tudok, bár annál inkább érdekel... bár az is igaz, hogy talán a regressziós hipnózis nincs nagyon összhangban a kereszténységgel, amennyiben ugyanis azon túl, hogy állítólag egy nagyon jól működő problémamegoldó kulcs, annak bizonyítéka, hogy nem ez az első életünk...
Lehet, hogy kicsit zagyva lesz most amit írok, mert hirtelen mindent szeretnék írni... úgyhogy emiatt előre is bocsánatot kérek!
A Hellinger féle családterápia nem érdekel? Én arról most nemrégiben hallottam, és az is elég érdekes terület...

Na és a konkrét hozzászólásom a konkrét blogbejegyzésedre a következő:
(még mindig elnézést kérek az összefüggéstelennek tűnő soraim miatt, de hirtelenjében túl sok dolog kavarog az elmémben, emellett az utóbbi 72 órából mindösszesen 8 órát aludtam a saját hibámból adódóan, továbbá álmatlanság kapcsán, és most már kezdek kimerülni de a fogaskerekek még mindig nem akarnak leállni az agyamban)

Szóval:
Azért valami örömöd csak van ebben a munkahelyedben a sok bosszúságon túl is nem igaz? Valami örömöd kell, hogy legyen Benne, máskülönben gondolom, hogy kerestél volna már mást... Vagy csak valamiféle kényszerűségnek engedelmeskedsz nap, mint nap, amikor dolgozni mész?
Remélem, hogy van azért valami örömöd is benne. Ha igen, akkor próbáld meg azt megnevezni, átgondolni, és kicsit vígasztalódni azzal. Tudd, hogy nehéz és fárasztó a feladat, de azért van benne talán némi öröm is! Talán ez erőt adhat...
És egyszer majd csak eljön az a szabadság is, és végre kikapcsolódhattok Tomival.
Próbálj meg ebből is erőt meríteni, ha tudsz. Ezzel kapcsolatban ne arra gondolj, hogy milyen messze van még az, hanem próbáld meg az üresebb pillanataidban (mondjuk az utcán sétálás közben) ezt a lelki szemeid elé idézni. Azokat az eljövendő dolgokat, amiket szeretnél. Gondolatban legyél szabadságon, és tedd azt, amihez kedved volna. Hidd el, hogy kicsit kikapcsol, és jó ha tudod azt is, hogy mi emberek teremtő tudattal rendelkezünk. Amiről a legtöbbet elmélkedünk az meg is valósul, mert azt életre hívjuk. Úgyhogy próbálj meg a pihenésről minél többet elmélkedni, hogy minél intenzívebben megvalósíthasd!

Azon a blogon amibe beleolvastál, még így látatlanba is csak döbbentem. Tényleg határtalan az emberi hülyeség! Többek között ezért is érdekes olvasnom az írásaidat, mert mindig tudsz valami olyat mesélni, amit ha száz évig élnék és folyamatos regényeket írhatnék, és újra új és új dolgokat próbálnék bele kitalálni, akkor sem tudnék kitalálni. Tényleg úgy van, hogy a valódi élet produkálja a legnagyobb furcsaságokat...

Úgy tűnik, akik a blogodban írnak, nagyon aktív vitakészséggel rendelkeznek :) Ez még jól jöhet Nekik az élet egyéb területein :)
Ha megfelelő empátiával fordulnak egymás felé, akkor talán a "vérig sértés"-ből sem marad hosszabb távon maradandó nyom.

Az, hogy a barátod édesanyja meghalt, és nem tudtál okosat írni, egyetlen dolgot jelent: valódi szeretetet! Mert az ember, ha tiszta szívből szeret valakit, akkor olyannyira osztozni tud a fájdalmában, hogy ugyanúgy nem talál szavakat, mint az akinek a fájdalmában osztozik.
És valóban, ha az ember édesanyja meghal arra nincsenek szavak, amik csillapíthatnák a fájdalmát. Én tudom, mert két hónappal nyolc éves születésnapom előtt lett öngyilkos az édesanyám (begyógyszerezte magát), és én ott aludtam Mellette, és ott is ébredtem fel akkor, amikor Ő már többé nem ébredt fel.
Azt mondják, hogy a fájdalom idővel elmúlik. Ez nem egészen igaz. Persze, nem vérzik már állandóan az a seb, nagyjából begyógyul, de időnként újra és újra vérezni kezdhet, ha hozzáérünk...

Még mielőtt kirúgnál a túl hosszúra nyúlt hozzászólásom miatt, inkább most már lelépek aludni :)

És kívánom, hogy ez az éved sokkal jobban folytatódjon, mint ahogy kezdődött!

 Névtelen szerint:

Névtelen!
1. Névtelen vagy, ami már önmagában rejtőzés. Egy keresztnév, egy monogram már személyésebb. A kilétre egyértelműen utaló url-ről nem is beszélve.
2. Biztos én vagyok finomkodó, de ez a mondat, hogy "Buzi!!!" gusztustalan. A szó eleve sértő, pejoratív szleng, bár van rosszabb is. De legyen nem pejoratív, akkor is így három felkiáltójellel, az is durva lenne, hogy "Homoszexuális!!!", sőt én a blogomban a "Heteroszexuális!!!" egy mondatos előzmény nélküli kommentet is törölném. (Egyszer nem tettem hasonlót, mert ki tudtam belőle bontani a véleményem, de ez egyszer volt.)
3. A vélemény szabad, amíg nem bánt indokolatlanul másokat. Pl. engem, mert tisztelem Balázst. A homoszexualitásról nekem is kissé más a véleményem, viszont ebből nem következik, hogy a jelenséget viselő személyeket bántani kellene Sőt! A szabad vélemény azt jelenti, hogy szeretettel és megértéssel megbeszélni az eltérő véleményeket. Így akér végletekig el lehet menni kellően inteligens vitapartnereknek, de nem úgy kezdve, hogy "Buzi!!!"
4. Akkor agresszív általáőban valaki bármivel szemben, ha azt a jelenséget saját tudattalanjában, önmagában fedezi fel, és önmagától félve rohan másnak. Ez nem csak a homoszexualitásra érvényes, hanem szinte minden agresszívitásra, sőt rosszindulatra jellemző.
Na, névtelen, kielégítő a válasz?