Azaz nem is annyira torkos: inkább légcsöves vagy tüdős vagy mi. Ha valaki emlékszik a Keménykalap és krumpliorr filmváltozatára, abban mondja az elején a beteg Péterke nevű kislány(!): „a doktor bácsi azt mondta, mellhártyám van és középfülem”. Nos, nekem meg felső légutam van, bő másfél napja. Köhögök, mint egy hurutos teve. De hogy azért a cím is stimmeljen: a torkom is kezd fájni, hurrá. Így jó betegnek lenni, szabadság alatt.

Egyébként 5 óra 4 perc van, és azért írok épp blogot, mert nem tudok aludni. Hogy a köhögéstől vagy a depressziótól, nem tudom. Azt már aránylag rég megtanultam (mondjuk, úgy az elmúlt egy-két évben), hogy ha nem megy az alvás, akkor nem kell úgy csinálni, mintha menne. Sokkal fárasztóbb (értsd: kimerítőbb, de nem álmosítóbb) vízszintesben, csukott szemmel nem aludni, mint függőlegesen, nyitott szemmel. Úgyhogy ilyenkor föl kell kelni, és legrosszabb esetben majd következő éjszaka pótolja az ember a kiesett órákat. Bár ami engem illet, következő éjszaka minden bizonnyal HP7-et fogok olvasni, magyarul.

Előtte azonban jó eséllyel beiktatok egy orvoshoz menést. Remélem, gyorsan végzek vele: amióta (és ameddig még) van vizitdíj, egyre kevesebb unatkozó nyugdíjas tölti a szabad idejét az orvosnál. Apropó: pont a télvégi nyaralásunk idejére esik majd a népszavazás, úgyhogy át kell majd kérnem magam a jegyzőnél vagy hol, hogy Sárváron válaszolhassak határozott NEM-mel a három részre bontott, valójában egyetlen „Akar-e ön soron kívül kádárista jobboldalt látni az ország élén?” kérdésre.

Címkék: Politika, Szomatik

---