Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 21, 2008
14:44
 
Margó-jegyzet


A tavaly őszi kontroll után már írtam „a Margóról”, a belgyógyász tanár úr asszisztenséről: „A Margó ötven körüli nő, telezsúfolt asztal előtt ül, állandóan ügyintéz telefonon, a szótárából a köszönésre vonatkozó kifejezések hiányoznak, és rendszeresen lebassza a beteget azért, hogy azok a világon vannak, miközben neki milyen sok dolga van.”

A Margóhoz a héten ismételten szerencsém volt telefonon, amikor is pár napja bejelentkeztem a tanár úrhoz a szokásos féléves mizériára (bővebben lásd a fenti linkre kattintva). „Minden változik, csak egy biztos: Unicum” – mondja a reklám, de ez nem igaz, nem minden változik: a Margó ugyanolyan mísz picsa volt a telefonban most is, mint mindig. Bedühödtem. Úgy döntöttem, hogy márpedig én ezt a őt akkor is meg fogom szelídíteni. Elhatároztam, hogy ha legközelebb megyek (vagyis ma reggel), viszek neki virágot. Nem azért, hogy dugja föl magának, hanem kifejezetten kedvesen. Azt is gondosan elterveztem, mit fogok mondani neki, miközben harapósan megint rám néz a szemüvege fölött:

    – Margó, kérem, egy fél percre feltarthatnám? Ezt magának hoztam, azért, mert mindig olyan szomorúnak és feszültnek látom, és úgy szeretném egyszer, ha mosolyogni látnám. Olyan szép lehet az arca, amikor mosolyog... – És átnyújtom a szál virágot, és jóleső érzés tölt majd el, amint látom, hogy előbb meglepődik, aztán kicsit elmosolyodik, és ettől zavarba is jön...

Korábban keltem, hogy a megbeszélt időpont előtt legyen időm virágot venni.Meg is vettem, gondosan kiválasztottam, hogy kedves is legyen a virág, de ne túl hivalkodó, se bizalmaskodó. Aztán fölmentem az osztályra – és az ajtót zárva találtam. Aztán, úgy húsz perc múlva, megjött a tanár úr. Miközben bemegyek hozzá, kérdezem, hogy hát a Margó; szabadságon, mondja ő; ó, felelem én, pedig ezt neki hoztam volna, és félszegen/félhülyén csóválom a virágot, mert hogy a Margó mindig olyan... és én szerettem volna ha... Nem baj, mondja a tanár úr, oda se figyelve rám, és kiveszi a kezemből a virágot; nem baj, majd odaadjuk a Margó helyett a főnővérnek... Azzal ahogy volt, papírral együtt letette a Margó asztalára – gondolom, azóta is ott van.

Margó majd hétfőn megy dolgozni, és már látom magam előtt, ahogy megtalálja az asztalán a néhai virág maradványait, és miközben begyűri a kukába, magában vagy hangosan dühöng, hogy mit képzelnek egyesek, miért paokolják tele az asztalát mindenféle gazzal, miért kell még azzal is neki foglalkozni, hogy mások után eltakarítsa a szemetet, amikor amúgy is annyi dolga van.

És közben persze eszembe jut a svéd gyerekvers:

Lecke

Stefan beteg.
Elmegyek ma Stefanhoz,
elviszem neki a leckét.
„Én hoztam el
a leckét”
mondom majd neki.
„Mert Magnus is beteg,
azért jöttem én
a leckével.”
És odaadom Stefannak
a könyveket,
és megmutatom,
mit kell tanulni.
„Hát szia, Stefan”
mondom végül.
„Hát szia, Ingrid”
mondja ő.

Stefan nővére
nyitott ajtót,
és ő vitte be a könyveket.

(Siv Widerberg)

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


ez aranyos volt :)



Apám a margóféle emberek okozta bosszusagok ellen vigasztalasul mindig azt mondta, hogy neki (ti. Margonak) a legrosszabb, mivel ő egyfolytában, napi 24 orában egyutt van sajat magával.



LOL :D



Szia Balázs!

Én úgy vélem, tanulságos, hogy nem tudtad neki személyesen átadni a virágot.
Ugyanis te megleckéztetni akartál és nem mosolyt fakasztani az arcára. Te utálod és nem segítő szándékkal akartál közeledni felé. Te csak saját dühödet akartad egy kulturált, emberségesnek látszó mederben tartani - és főként felülkerekedni rajta.
Ez szerintem képmutatás.
Ennél még az is jobb, ha valaki nyiltan ellenszenves.

Vannak bosszantó emberek (olykor magam is az vagyok) de szerintem aki nem érez valódi empátiát, inkább nyiltan fejezze ki ellenszenvét, vagy esetleg kerülje.
Én az előbbit szoktam és kiosztom aki hasonlóan viselkedik, mint Margó. Úgy érzem ez sokkal inkább megbecsülése a másik embernek.

Ha a virágot tényleg a béke jelének és a megbecsüléseddel párosult valódi szánalom jelének szántad volna, ami a nehéz természetű emberek felé irányul - meggyőződésem, hogy eljutott volna a kezdedből közvetlenül hozzá az a virág. Igy azonban jobb is, ha talán a kukában landolt...

Kata



Értem, Kata. Tehát amikor a tanár úr időpontot adott nekem telefonon, akkor valahonnan megtudta azt, amit akkor én sem tudtam: hogy virágot akarok vinni Margónak (és hogy milyen szándékkal). És ezért adott nekem időpontot pont akkorra, amikor az asszisztense épp szabadságon van.

Vagy a másik variáció: Margó belelátott a tanár úr zsebnaptárába, látta, hogy, hű, jön a Birtalan, s mivel megérezte, hogy virágot akarok vinni neki (és hogy milyen szándékkal), inkább soron kívül elment szabadságra.

Az interpretációdból e két lehetőség valamelyike következik. Mindkettő elég világosan feltárja az (utóbbi időben) irántam tanúsított (és ritkán ugyan, de akkor konzekvensen képviselt) attitűdödet.



Van egy harmadik lehetőség is.
A gondviselés hozta, hogy Margó szabadságra ment...

Aztán meg ha a szívedben nem utálat, hanem együttérzés, netán megbocsájtás, netán embertársad vigasztalási, jobbkedvre derítési szándéka veteti azt a szál virágot, ami a te ellenszenves érzéseidet is tompítaná, sőt felolvasztaná -- hiszem hogy eljutott volna a címzetthez a Gondviselés segítségével.

Ha semmi eltalált igazság nincs a szavaimben, ha tévedtem, elnézésed kérem. Tudom, ilyesmit írhattam volna emailben is, csak tudod, te is "nyilvánosan" alkottál meglehetősen negatív véleményt, meglehetősen negatív stílusban másról, akinek nem állt módjában védekezni.
Ráadásul ha megmaradsz a közölt őszinte és minden bizonnyal jogos ellenszenvdenél, virágvásárlási szándék nélkül - semmit nem reagálok, mert teljesen megértem a szitut.

Tiszteletre méltó, ha teljesen világosan látsz velem kapcsolatban - de egy mákszemnyi kétkedést hagyj meg talán mégis.
Az élet már csak olyan, hogy nem csak én egyedül változom...

Kata



"Ha semmi eltalált igazság nincs a szavaimben, ha tévedtem, elnézésed kérem."

Maradjunk ennyiben, és el vann nézve.

"Tudom, ilyesmit írhattam volna emailben is, csak tudod, te is "nyilvánosan" alkottál meglehetősen negatív véleményt, meglehetősen negatív stílusban másról, akinek nem állt módjában védekezni."

Azzal a különbséggel, hogy az országban (de még Budapesten is) igen-igen sok belgyógyász tanár úr létezik, és nagy valószínűséggel mindegyiknek van asszisztense. Az, hogy melyik kórházról, következésképpen melyik asszisztensről van szó, csak annak számára derülhet ki a blogomból (és akkor is csak valószínűsíthető szinten), aki több évre visszamenően újraolvassa a több száz bejegyzésemet.

Míg az, hogy kire is vonatkoznak megsemmisítő, egészében hiteltelen emberként beállító megnyilvánulásaid (itt csak a "képmutató" jelzőt említem), pusztán abból kiderül, ha valaki megnézi a blog címét.

Nem tudom, Kata, feltűnt-e: ennek a blognak a szerzője nem egy arctalan nick (mint pl. a "Feanor"), nem egy keresztnév (mint pl. "Margó"), hanem egy valós ember, teljes névvel és arcképpel.

Ha ezt a különbséget te nem érzékeled vagy nem találod lényeginek, akkor... Akkor mindegy is.



Katának írom, hogy meggyőződésem, hogy az adott, bármelyik margó, örült volna az adott, bármelyik birtalanbalázstól kapott virágnak, mert egyszereuen ilyenek vagyunk, elismerésre vágyó margók, és örömetszerezni akaró birtalanbalázsok. De nekem mostanában olyan sok a meggyőződésem, hogy abban is biztos vagyok, hogy a tanárúr el fogja mondani margónak, hogy birtalanbalázs virágot hozott neki, mert a tanárúr is vágyik egy zavart mosolyra, mert ő is csak egy ilyen. assam



Szerény véleményem szerint a civilizáció még pont azért elviselhetö és élhetö, mert lépten nyomon néhányan (egyre kevesebben) még képesek tudatosan is úgy túllépni önmagunk árnyékán, ahogyan azt Balázs próbálta. A cselekedet pedig majd akkor mérettetik meg, ha Margóval egyetemben átesik a valós próbán, mindaddig csak elmélet. Tudniillik, valóban megtörténhet, hogy a virág és a gesztus csodát tesz kettöjük viszonyában, ami további apró csodákhoz vezet, de megeshetett volna más is...



Azt hiszem, Balázs nem képmutató... Biztosan teljesen őszintén akart virágot vinni Margónak..
És mégis azt hiszem, a gesztus fölösleges és túlzott...
Jobban megtiszteljük az embereket, és adekvátabb, ha megmondjuk: ez és ez nem tetszik, ezt utáljuk...
Jobban, mintha azt mondjuk: "én olyan fínom és jó ember vagyok, hogy még egy ilyen utálatos embert is tudok szeretni, ahhoz is kedves tudok lenni.." Miki



Katona Lászlónak van egy verse a melegekről és más szexuális aberrációkról, sajnos nem tudom kívülrőúl az egészet, de pár versszaka a fejemben van:

PERVERZ ÉJJELI RÁDIÓADÁSOK

Hogy ityeg a fityeg?"
lehetne a jelszó
melyet hirdet mai
műsorában a Rádió?

Egymást kioktatva,
tükződve, röhögve,
tanítják hogyan kell
szexelni élvezve!!

Görény is éjjel jár
bűzével tyúkólba
hogy sötét tettét
jobban palástolja!

Szólnak magömlésről
s annak tartásáról
s szinte átéléssel
ejakulációról.

Az öngerjesztést
kígyóként ajánlják
homoszexualitást
szinte propagálják

Huszonkét éves nő
már tíz éve "buzis",
börtönben egymással
szexelnek többen is.

Nős férfi válasza
hasonló tragikus
börtön lakóinak
a fele homokos.

Éjjeli adásról
miért nincs műsor adva
erkölcsi témákhoz
miért nincs pap bevonva?

Igazságügy tegyen
intézkedéseket
nevelje szigorral
a szexbűnösöket.

Tanulságos!!!


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta