Birtalan Balázs naplója: Margó-jegyzet

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, március 21, 2008
14:44

Margó-jegyzet

A tavaly őszi kontroll után már írtam „a Margóról”, a belgyógyász tanár úr asszisztenséről: „A Margó ötven körüli nő, telezsúfolt asztal előtt ül, állandóan ügyintéz telefonon, a szótárából a köszönésre vonatkozó kifejezések hiányoznak, és rendszeresen lebassza a beteget azért, hogy azok a világon vannak, miközben neki milyen sok dolga van.”

A Margóhoz a héten ismételten szerencsém volt telefonon, amikor is pár napja bejelentkeztem a tanár úrhoz a szokásos féléves mizériára (bővebben lásd a fenti linkre kattintva). „Minden változik, csak egy biztos: Unicum” – mondja a reklám, de ez nem igaz, nem minden változik: a Margó ugyanolyan mísz picsa volt a telefonban most is, mint mindig. Bedühödtem. Úgy döntöttem, hogy márpedig én ezt a őt akkor is meg fogom szelídíteni. Elhatároztam, hogy ha legközelebb megyek (vagyis ma reggel), viszek neki virágot. Nem azért, hogy dugja föl magának, hanem kifejezetten kedvesen. Azt is gondosan elterveztem, mit fogok mondani neki, miközben harapósan megint rám néz a szemüvege fölött:

– Margó, kérem, egy fél percre feltarthatnám? Ezt magának hoztam, azért, mert mindig olyan szomorúnak és feszültnek látom, és úgy szeretném egyszer, ha mosolyogni látnám. Olyan szép lehet az arca, amikor mosolyog... – És átnyújtom a szál virágot, és jóleső érzés tölt majd el, amint látom, hogy előbb meglepődik, aztán kicsit elmosolyodik, és ettől zavarba is jön...

Korábban keltem, hogy a megbeszélt időpont előtt legyen időm virágot venni.Meg is vettem, gondosan kiválasztottam, hogy kedves is legyen a virág, de ne túl hivalkodó, se bizalmaskodó. Aztán fölmentem az osztályra – és az ajtót zárva találtam. Aztán, úgy húsz perc múlva, megjött a tanár úr. Miközben bemegyek hozzá, kérdezem, hogy hát a Margó; szabadságon, mondja ő; ó, felelem én, pedig ezt neki hoztam volna, és félszegen/félhülyén csóválom a virágot, mert hogy a Margó mindig olyan... és én szerettem volna ha... Nem baj, mondja a tanár úr, oda se figyelve rám, és kiveszi a kezemből a virágot; nem baj, majd odaadjuk a Margó helyett a főnővérnek... Azzal ahogy volt, papírral együtt letette a Margó asztalára – gondolom, azóta is ott van.

Margó majd hétfőn megy dolgozni, és már látom magam előtt, ahogy megtalálja az asztalán a néhai virág maradványait, és miközben begyűri a kukába, magában vagy hangosan dühöng, hogy mit képzelnek egyesek, miért paokolják tele az asztalát mindenféle gazzal, miért kell még azzal is neki foglalkozni, hogy mások után eltakarítsa a szemetet, amikor amúgy is annyi dolga van.

És közben persze eszembe jut a svéd gyerekvers:

Lecke

Stefan beteg.
Elmegyek ma Stefanhoz,
elviszem neki a leckét.
„Én hoztam el
a leckét”
mondom majd neki.
„Mert Magnus is beteg,
azért jöttem én
a leckével.”
És odaadom Stefannak
a könyveket,
és megmutatom,
mit kell tanulni.
„Hát szia, Stefan”
mondom végül.
„Hát szia, Ingrid”
mondja ő.

Stefan nővére
nyitott ajtót,
és ő vitte be a könyveket.

(Siv Widerberg)

Címkék: Kapcsolatok, Kommunikáció, Sztori, Vers

Hozzászólások:

la cheshire kato szerint:

ez aranyos volt :)

szombat, március 22, 2008 3:15:00 du.

Névtelen szerint:

Apám a margóféle emberek okozta bosszusagok ellen vigasztalasul mindig azt mondta, hogy neki (ti. Margonak) a legrosszabb, mivel ő egyfolytában, napi 24 orában egyutt van sajat magával.

szombat, március 22, 2008 4:24:00 du.

oncogito szerint:

Szia Balázs!

Én úgy vélem, tanulságos, hogy nem tudtad neki személyesen átadni a virágot.
Ugyanis te megleckéztetni akartál és nem mosolyt fakasztani az arcára. Te utálod és nem segítő szándékkal akartál közeledni felé. Te csak saját dühödet akartad egy kulturált, emberségesnek látszó mederben tartani - és főként felülkerekedni rajta.
Ez szerintem képmutatás.
Ennél még az is jobb, ha valaki nyiltan ellenszenves.

Vannak bosszantó emberek (olykor magam is az vagyok) de szerintem aki nem érez valódi empátiát, inkább nyiltan fejezze ki ellenszenvét, vagy esetleg kerülje.
Én az előbbit szoktam és kiosztom aki hasonlóan viselkedik, mint Margó. Úgy érzem ez sokkal inkább megbecsülése a másik embernek.

Ha a virágot tényleg a béke jelének és a megbecsüléseddel párosult valódi szánalom jelének szántad volna, ami a nehéz természetű emberek felé irányul - meggyőződésem, hogy eljutott volna a kezdedből közvetlenül hozzá az a virág. Igy azonban jobb is, ha talán a kukában landolt...

Kata

szombat, március 22, 2008 8:33:00 du.

Balázs szerint:

Értem, Kata. Tehát amikor a tanár úr időpontot adott nekem telefonon, akkor valahonnan megtudta azt, amit akkor én sem tudtam: hogy virágot akarok vinni Margónak (és hogy milyen szándékkal). És ezért adott nekem időpontot pont akkorra, amikor az asszisztense épp szabadságon van.

Vagy a másik variáció: Margó belelátott a tanár úr zsebnaptárába, látta, hogy, hű, jön a Birtalan, s mivel megérezte, hogy virágot akarok vinni neki (és hogy milyen szándékkal), inkább soron kívül elment szabadságra.

Az interpretációdból e két lehetőség valamelyike következik. Mindkettő elég világosan feltárja az (utóbbi időben) irántam tanúsított (és ritkán ugyan, de akkor konzekvensen képviselt) attitűdödet.

vasárnap, március 23, 2008 10:57:00 de.

oncogito szerint:

Van egy harmadik lehetőség is.
A gondviselés hozta, hogy Margó szabadságra ment...

Aztán meg ha a szívedben nem utálat, hanem együttérzés, netán megbocsájtás, netán embertársad vigasztalási, jobbkedvre derítési szándéka veteti azt a szál virágot, ami a te ellenszenves érzéseidet is tompítaná, sőt felolvasztaná -- hiszem hogy eljutott volna a címzetthez a Gondviselés segítségével.

Ha semmi eltalált igazság nincs a szavaimben, ha tévedtem, elnézésed kérem. Tudom, ilyesmit írhattam volna emailben is, csak tudod, te is "nyilvánosan" alkottál meglehetősen negatív véleményt, meglehetősen negatív stílusban másról, akinek nem állt módjában védekezni.
Ráadásul ha megmaradsz a közölt őszinte és minden bizonnyal jogos ellenszenvdenél, virágvásárlási szándék nélkül - semmit nem reagálok, mert teljesen megértem a szitut.

Tiszteletre méltó, ha teljesen világosan látsz velem kapcsolatban - de egy mákszemnyi kétkedést hagyj meg talán mégis.
Az élet már csak olyan, hogy nem csak én egyedül változom...

Kata

vasárnap, március 23, 2008 8:45:00 du.

Balázs szerint:

"Ha semmi eltalált igazság nincs a szavaimben, ha tévedtem, elnézésed kérem."

Maradjunk ennyiben, és el vann nézve.

"Tudom, ilyesmit írhattam volna emailben is, csak tudod, te is "nyilvánosan" alkottál meglehetősen negatív véleményt, meglehetősen negatív stílusban másról, akinek nem állt módjában védekezni."

Azzal a különbséggel, hogy az országban (de még Budapesten is) igen-igen sok belgyógyász tanár úr létezik, és nagy valószínűséggel mindegyiknek van asszisztense. Az, hogy melyik kórházról, következésképpen melyik asszisztensről van szó, csak annak számára derülhet ki a blogomból (és akkor is csak valószínűsíthető szinten), aki több évre visszamenően újraolvassa a több száz bejegyzésemet.

Míg az, hogy kire is vonatkoznak megsemmisítő, egészében hiteltelen emberként beállító megnyilvánulásaid (itt csak a "képmutató" jelzőt említem), pusztán abból kiderül, ha valaki megnézi a blog címét.

Nem tudom, Kata, feltűnt-e: ennek a blognak a szerzője nem egy arctalan nick (mint pl. a "Feanor"), nem egy keresztnév (mint pl. "Margó"), hanem egy valós ember, teljes névvel és arcképpel.

Ha ezt a különbséget te nem érzékeled vagy nem találod lényeginek, akkor... Akkor mindegy is.

vasárnap, március 23, 2008 9:22:00 du.

Névtelen szerint:

Katának írom, hogy meggyőződésem, hogy az adott, bármelyik margó, örült volna az adott, bármelyik birtalanbalázstól kapott virágnak, mert egyszereuen ilyenek vagyunk, elismerésre vágyó margók, és örömetszerezni akaró birtalanbalázsok. De nekem mostanában olyan sok a meggyőződésem, hogy abban is biztos vagyok, hogy a tanárúr el fogja mondani margónak, hogy birtalanbalázs virágot hozott neki, mert a tanárúr is vágyik egy zavart mosolyra, mert ő is csak egy ilyen. assam

hétfő, március 24, 2008 9:12:00 de.

Névtelen szerint:

Szerény véleményem szerint a civilizáció még pont azért elviselhetö és élhetö, mert lépten nyomon néhányan (egyre kevesebben) még képesek tudatosan is úgy túllépni önmagunk árnyékán, ahogyan azt Balázs próbálta. A cselekedet pedig majd akkor mérettetik meg, ha Margóval egyetemben átesik a valós próbán, mindaddig csak elmélet. Tudniillik, valóban megtörténhet, hogy a virág és a gesztus csodát tesz kettöjük viszonyában, ami további apró csodákhoz vezet, de megeshetett volna más is...

hétfő, március 24, 2008 4:26:00 du.

Névtelen szerint:

Azt hiszem, Balázs nem képmutató... Biztosan teljesen őszintén akart virágot vinni Margónak..
És mégis azt hiszem, a gesztus fölösleges és túlzott...
Jobban megtiszteljük az embereket, és adekvátabb, ha megmondjuk: ez és ez nem tetszik, ezt utáljuk...
Jobban, mintha azt mondjuk: "én olyan fínom és jó ember vagyok, hogy még egy ilyen utálatos embert is tudok szeretni, ahhoz is kedves tudok lenni.." Miki

hétfő, március 24, 2008 9:29:00 du.

Névtelen szerint:

Katona Lászlónak van egy verse a melegekről és más szexuális aberrációkról, sajnos nem tudom kívülrőúl az egészet, de pár versszaka a fejemben van:

PERVERZ ÉJJELI RÁDIÓADÁSOK

Hogy ityeg a fityeg?"
lehetne a jelszó
melyet hirdet mai
műsorában a Rádió?

Egymást kioktatva,
tükződve, röhögve,
tanítják hogyan kell
szexelni élvezve!!

Görény is éjjel jár
bűzével tyúkólba
hogy sötét tettét
jobban palástolja!

Szólnak magömlésről
s annak tartásáról
s szinte átéléssel
ejakulációról.

Az öngerjesztést
kígyóként ajánlják
homoszexualitást
szinte propagálják

Huszonkét éves nő
már tíz éve "buzis",
börtönben egymással
szexelnek többen is.

Nős férfi válasza
hasonló tragikus
börtön lakóinak
a fele homokos.

Éjjeli adásról
miért nincs műsor adva
erkölcsi témákhoz
miért nincs pap bevonva?

Igazságügy tegyen
intézkedéseket
nevelje szigorral
a szexbűnösöket.

Tanulságos!!!