Mit jelent Jézus feltámadása?
Az alábbi gondolatmenetet vázlat csupán, amely bővítésre, magyarázatra szorul. Tegnap délután fél hat és fél hét között vetettem „papírra”, nagy hirtelen.
Jézus személyét tekintve a második isteni személy, a Logosz.
Jézus természetét tekintve valóságos Isten és valóságos ember.
Jézus minden személyes megnyilvánulásának alanya a Logosz.
A Logosz az, aki születik, mozog, anyagcserét folytat, nevet, sír, kommunikál és meghal.
Megnyilvánulási lehetőségeiben azonban korlátozott: cselekedetei nem állhatnak ellentétben sem isteni, sem emberi természetével.
Isteni természete miatt pl., bár szabad akarata van, nem tud bűnt elkövetni – de ez nem áll ellentétben emberi természetével, mert a bűnelkövetés nem szükségszerű attribútuma az embernek.
Emberi természete miatt pl. nem tud repülni – de ez nem áll ellentétben isteni természetével, mert a testben való repülés nem szükségszerű attribútuma Istennek (hiszen maga a testben való létezés sem szükségszerű attribútuma Istennek).
Ebből az következik, hogy a felsorolt személyes megnyilvánulások nem állnak ellentétben az isteni természettel. Ha ellentétet tapasztalunk az értelem valósága és a megtapasztalt valóság között, valamelyik valóságot felül kell vizsgálnunk.
Úgy tapasztaljuk, hogy az ember halandó, és halála végleges zuhanás a nemlétbe.
Azonban a természetes értelem fényénél bizonyosan felismerjük, hogy Isten szükségszerűen létezik, vagyis ontológiailag képtelen a nemlétezésre.
Ha tehát azt állítjuk (és igenis azt állítjuk), hogy Jézus isteni természettel bír, akkor két lehetőség van:
a) Vagy az értelmünk vezet téves eredményre: ekkor Isten mégis képes a nemlétezésre.
b) Vagy a tapasztalatunk vezet téves eredményre: ekkor az ember halála mégsem végleges megsemmisülés.
Új információ nélkül képtelenek vagyunk dönteni. Az új információt húsvét szolgáltatja.
Húsvétkor az apostolok úgy tapasztalták, hogy Jézus halála után mégis él, vagyis halála mégsem a nemlétbe való végleges zuhanás volt.
Márpedig Jézus halála valóban teljes mértékben emberi halál.
Azonban Jézus isteni természetéből adódóan képtelen a lényegi változásra. Jézus személyét illetően az időbeliség értelmezhetetlen.
Tehát nem az az állítás helyes, hogy „Jézus valóban meghalt, ezt követően pedig valóban él”, hanem „Jézus valóban meghalt és mégis valóban él”.
Ez az „és mégis” az, amit az apostolok térben és időben „feltámadásként” tapasztaltak meg.
A Feltámadottal való találkozás azon tény megismerése, hogy Jézus halála – és Jézus valóságos embersége miatt az ember halála –, szemben a tapasztalattal, nem végleges megsemmisülés.
A feltámadás nem „isteni belenyúlás” az események folyásába. Nem időbeli aktus, amit Isten tesz, hanem örök valóság, amelyet az ember felismer.
A fenti, nagy hirtelen készített vázlat egyébiránt több mint tíz évnyi töprengésem, elmélkedésem, gyötrődésem (egyik) konklúziója.
Címkék: Halál, Ünnep, Vallás, Világ+ember