Birtalan Balázs naplója: Munkába jövet olvastam...

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, április 02, 2008
14:16

Munkába jövet olvastam...

..., és úgy gondoltam, idegépelem. Az alaphelyzet: egy temetőben közlekedő karbantartó teherautó platóján beszélget egy holló és egy mókus.

   – Minden élet két alapvető elemből áll – mondta a mókus –, célból és költészetből. Azáltal, hogy önmagunk vagyunk, vagyis mókus és holló, teljesítjük az első kritériumot, te a repüléssel, én pedig a fámon. De még a legalantasabb életben is akad költészet, és ha feltáratlanul hagyjuk, beteljesítetlenül maradunk. Az élelem nélküli, menedék nélküli, szeretet nélküli élet, az esőben élt – mindez semmi a költészet nélküli élet mellett.
   A holló felemelte a fejét a teherautó platójáról.
   – Ha sólyom lennék, két falással bekapnálak – mondta erőtlenül.
   – Biztosan – helyeselt készségesen a mókus. – És ha sólyom volnál, kötelességed is lenne megenni. A sólymok célja ez, hogy mókusokat egyenek, és hozzáteszem, hörcsögöket. De ha anélkül falnál fel, hogy értékelnéd saját sebes lecsapásodat, és híján lennél eszeveszett, hiábavaló menekülésem bizonyos fajta szelíd megértésének, ahogy a fa felé kullogok, amelyen a feleségem és a családom lakik... nos, akkor nem lennél igazi sólyom, ennyit mondhatok.

(Peter S. Beagle: Egy csendes zug)

A könyvet egyébként karácsonyra kaptam Bambitól; most jutottam időben és mentálisan oda, hogy elkezdjem olvasni. A közepén (sem) tartok, úgyhogy végső véleményt korai lenne mondanom; egyelőre tetszik.

Címkék: Könyv, Vers