Szauron szájának szükségletei
A szépen szóló cím csupán véletlenül emlékeztet (így május estelén) Szűzanyánk Szeplőtelen Szívének Szeretetlángjára (gollam, gollam).
Lord Soth blogjában van egy poszt, amelynek témája egy párbeszéd A Gyűrűk Ura egyik kulcsjelenetében, a Fekete Kapu előtt, Aragorn és Szauron szája (Mordor követe)között. Lord Soth leír egy fiktív párbeszédet, amelyben Aragorn és Szauron szája (a filmben Szauron Hangjának nevezik) nem játszmáznak egymással, nem egymás megsemmisítésére törnek, hanem őszinte kommunikációval, érzéseiket és szükségleteiket föltárva megállapodjanak egy kompromisszumos megoldásban: elég nagy ez a világ, elférnek benne valamennyien.
Az a helyzet, hogy nem tudok azonosulni az e posztban írottak gondolatvilágával, sőt kifejezetten erős indulatokat éreztem, amikor olvastam. Persze sok százmillió olyan poszt van a neten, amelynek a gondolatvilágával nem tudok azonosulni (és amelyeket olvasva kifejezetten erős indulatokat érzek), úgyhogy ez önmagában még kevés lenne ahhoz, hogy a saját blogomban írjak róla. Ez a gondolatmenet azonban az EMK (erőszakmentes kommunikáció) horizontján lett megfogalmazva. És ha ellenállást tapasztalok magamban az EMK-val kapcsolatban, akkor kognitív disszonanciát élek át (hiszen az EMK-t egyébként hatékony eszköznek tartom az ellentétek feloldásában), és szükségem van arra, hogy a kérdés mélyére ásva e disszonanciától megszabaduljak.
A poszt címe egy parafrázis: Gonosz-e vagy?
Ha erre keresem a választ, akkor az a magam gyártotta aforizma jut eszembe, amelyet régebben gyakran idéztem: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akit nem szerettek eléggé. Ezzel továbbra is egyetértek, csak ma már kevésbé melodramatikusan – és zsiráf-terminológiával – úgy fogalmaznám: gonosz ember nem létezik, csak olyan, akinek nincsenek kielégítve a szükségletei.
Azonban mind a töprengéseim, mind a tapasztalataim oda vezetnk, hogy ettől függetlenül a gonoszság létezik. Csak ha nyakon akarjuk csípni, akkor épp hogy nem egyes személyekben kell keresni, hanem a személy hiányában: ott, ahol az elszemélytelenedés kapja a főszerepet. A hivatalban, az intézményben, a pozícióban, a rangjelzésben, az egyetértő mormogásban, az arctalan közakaratban.
A fiktív párbeszéd számomra elsősorban azért értelmezhetetlen, mert eltekint egy meghatározó körülménytől: a történetben Szauron szája nincs alkupozícióban. Nem is lehet, mert nem individuumként jelent meg, hanem a deperszonalizált intézmény szócsöveként. Nem lehet vele kialakítani a szükségletek harmóniáját, mert neki nincsenek szükségletei – pontosan azért, mert nincs olyan, hogy „neki”. Nem személy, hanem a megtestesült személytelenség.
A Fekete Úr maga, Szauron pedig – szerintem zseniálisan – az egész könyvben nem jelenik meg. Csak azt tudjuk, hogy van, érezhető a mind fenyegetőbb jelenléte – de ő maga, a személy elérhetetlen. Nem látjuk, nem halljuk, csupán egy izzó szemet észlelünk belőle. Fizikai valósága Mordornak (az országnak) van csupán – meg persze a legkegyetlenebb szolgák, a kilenc Fekete Lovas lovának, ill. a lovasok fekete öltözékének. Amelyre azért van szükségük, „hogy ha eleven lényekkel akad dolguk, a semmivoltuknak alakja legyen”.
Hamvas Béla írja valahol, hogy ha eljön az Antikrisztus, az nem egy személy lesz, nem egy konkrét valaki, hanem egy olyan idő, olyan közeg, amelyben a személyesség, az individualitás, az egyéni felelősség teljesen megszűnik: bedarálja az arctalan intézmény. Én valami ilyesmit értek gonoszság alatt: azt az arctalan, testetlen, alaktalan valamit, amely nemcsak erőszakmentes kommunikációra, de egyszerűen semmilyen kommunikációra nem alkalmas. Mert nemhogy zsiráf-, de sakálfülei sincsenek, amelyekel meghallaná az egyes embert.
Adolf Hitlerrel és Joszif Sztálinnal (elvileg) lehetett volna erőszakmentes kommunikációt folytatni. A hitlerizmussal, a sztálinizmussal, Auschwitzcal és a Gulággal nem.
És azt hiszem, ezért volt lehetséges, egyszersmind, paradox módon, ezért volt eleve lehetetlen Semjén Zsolttal emberi (illetve bármilyen) kommunikációt folytatni. Mert ama bizonyos presszóban ugyanazon a széken, ugyanabban a testben egyszerre volt jelen az érző ember, a maga személyes szükségleteivel, valamint az inkarnálódott, süket és vak személytelenség. Szauron szája, a parancsnak akarattalanul engedelmeskedő gép.
Címkék: EMK, Film, Kommunikáció, Könyv, Politika, Vallás, Világ+ember
–
Sorskönyv nélkül
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
szerint:
