– Halló, dicsértessék...
– Szevasz, Zsoltikám, csak én vagyok.
– Á, Viktor! De örülök, hogy hallom a hangod! Mi újság?
– Te, Zsolti, gondolkodtam, és arra jöttem rá, hogy helyzet van. Tudod, ezek a genyák megválasztották a Gabeszt elnöknek – és hát nem rögtön elkezdett följönni a Szadesz?
– Igen, borzasztó... Én is olvastam, már nem hogy mérhetőek, de lassan minket is elhagynak... Ha te nem lennél, édes Viktorom...
– Hagyjuk ezt most... A lényeg, hogy valamit sürgősen kell kezdeni a libsikkel, mielőtt elkezdenének megint egységbe forrni. Meg kell osztani őket. Szembe kell fordítani őket önmagukkal.
– Milyen igaz, Viktor, milyen igaz!
– Rád gondoltam.
– Rám?! Ó, ez megtisztelő! Amit csak akarsz, kedves Viktor, amit csak akarsz... Mit tegyek, zsidózzak egy nagyot megint a Parlamentben? Ha a Lacival összedugjuk a fejünket, akkor összehozunk egy olyan napirend előtti felsz...
– Zsolti, térj észhez! Nyári szünet van!
– Ó, hogy ne bassza meg... Akarom mondani, azt a kutyafáját! Akkor viszont mit kéne tennem?
– Tudod te azt jól. A szokott nyári programod, csak kicsit ráerősítve.
– Ja, persze! A buzik, igaz?
– Hát hogyne. De most nem lesz elég, ha szokás szerint faszságokat beszélsz, mert a statisztikák azt mutatják, hogy ilyenkor mindig megugrik irányukban a szimpátia. Nem tudtom, én nem szoktam ugyan olvasni, de valaki valami Piszkos Fred-effektust emlegetett ezzel kapcsolatban.
– Ugyan, Viktor, hagyjuk ezeket az avítt zsidó kacatokat. Mi a teendőm?
– Zsoltikám. Az a helyzet, hogy be kell épülnöd a buzeránsok közé.
– Hö?!
– Na, nem feltétlenül neked személy szerint, de be kell vinned a legmegbízhatóbb embereidet.
– De hát minek, Viktor? Ugye csak viccelsz?
– Szó sincs róla. Ez komoly dolog. Pártmegbízatás. és lovagi becsületszavadat kell adnod, hogy a lehető legszakszerűbben fogsz eljárni.
– Hát jó... Mit kell tennem?
– Ahogy mondtam, össze kell szedned a legrátermettebb srácokat. Ezeknek ki kell menniük a buzifesztiválra.
– Tojás, Molotov-koktél, mint tavaly? Ilyesmikre gondolsz?
– Jaj, ugyan már. Azt a részt a Budaházyék intézik. Nem. Ezeknek a fiúknak be kell épülniük a köcsögök közé, és belülről kell kompromittálni őket.
– De hogyan?
– Rengeteg lehetőség van, de a fődallam ugyanaz. Gusztustalannak kell lenni. Undorítónak, visszataszítónak, hogy korra, nemre, vallásra, pártállásra és szexuális orientációra való tekintet nélkül mindenkinek, aki látja őket, kiforduljon a bele.
– Bármilyen eszköz megengedett?
– Bármi. Flitter, boa, műfasz, műpina, reverenda amit akarsz. Mindegy, csak látványos legyen. Pávatoll fordított kereszt, vízkereszt, vagy amit akarsz.
– De Viktor, a buzik sem teljesen hülyék! Rá fognak jönni, hogy agent provocateur-ök vagyunk, és úgy kirúgnak a menetből, mint...
– Nem értesz semmit, Zsoltikám. Nem fognak kirúgni. Egyrészt a buzik nagy része alapból liberális. Muszáj nekik az lenni, mert máshol nem tűrik meg őket. Nézd meg a szocikat: többségükben ugyanúgy behánynak tőlük, mint mi. És mivel liberálisok, szépen előjönnek majd az úgynevezett liberális értékeikkel: hogy befogadónak kell lenni, senkit nem rekeszthetünk ki, hogy nincs jogunkban megmondani, mi a jó és mi nem...
– És ez elég lesz szerinted?
– Normális esetben nem lenne az. Hiszen épp az a lényeg, hogy amit a srácok csinálnak, az valóban undorító legyen. Viszont mi alaposan felkészülünk, és a buzitöbbség soraiban is elhelyezzük az embereinket.
– És azok mit csinálnak majd? És mitől nem fognak lebukni?
– Attól, hogy betű szerint ugyanazt fogják mondani, mint amit a liberálisok általában.
– Csak...?
– Csak épp nem józanul és reflektáltan, hanem gépiesen.
– Ennyi?
– Ennyi. A végtelenségig fogják ismételni, hogy „nem rekeszthetünk ki senkit, nem rekeszthetünk ki senkit, nem rekeszthetünk ki senkit...” És senki nem lesz, aki hatékonyan szót tudna vagy merne emelni ellenük. Mint a Fidesz kézikönyvében – tudod, mire gondolok...
– Persze: „Négy láb jó, két láb rossz.” Hm... Lehet, hogy működni fog. És mit vársz ettől?
– Na mégis?! Hát szavazatokat.
– ?
– Az emberek többsége még annyit sem tud a buzikról, mint te. Bármit meg lehet etetni velük. Ha az átlagszavazó látja majd azt a disznóólat, amit mi majd a felvonulásukból csinálunk, simán azonosítani fogja a buziság egészével. És innentől kezdve önműködő a dolog: ha valaki a buzik vagy a buzijogok mellett szól bármit is (márpedig még a Gyurcsány is azt hiszi, hogy ez a trendi), akkor a mi átlagszavazónk szépen elkezd öklendezni. És inkább szavazna a saját anyja gyilkosára, mint azokra, akik ezt az okádékot támogatják. Ilyen egyszerű.
– Nahát... Viktor, ez zseniális!
– Ugyan, kérlek, semmiség...
– És hogy kezdjek hozzá?
– Banyek, hát mindent én szervezzek meg helyetted? Mit tudom én. Kérj kölcsön néhány embert a Tomcattől. Kopasz fejen jobban megtapad a lila paróka.

Címkék: Agymenés, Kommunikáció, Melegség, Politika

---