Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, július 09, 2008
22:34 Beszámoló a kordonon belülről
Futni kell Út a szabadságba Címkék: Kapcsolatok, Melegség, Virtuál Hozzászólások:
Szörnyű érzésem van. Ezek a képek nem adják vissza nekem, aki nem voltam jelen azt a rmületet és pánikot, amit a vonulók átélhettek. Tartok tőle, hogy a nálam kevésé szimpatizálóknak (és nálam kevésbé szimpatizálni a megalázottakal nagyon könnyű, erős szimpátiám okán) még kevésbé adja vissza.
Kedves Eszter.
Kedves Ogzol, pont ez volt az érzésem, hogy épp az nem látszik a képeken, ami a legszörnyűbb lehetett nektek. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |