Névtelen szerint:

Kedves Balázs! ismerem az érzést, legalábbis azt a részét, amikor már kezdek optimista hangulathullámba kerülni, és történik az életben valami, ami olyan szinten visszavet, hogy nem a nulláról, hanem mínuszból kell induljak ismét. Én nem voltam felvonulni, de átérzem a nem-elfogadás "mitsemváltozását" idehaza. Na ez nem lett valami szép szó(de a politikai elithez képest még mindig Kazinczy magasságaiban vagyok sztem:-)
Magas szinten érzem azt, hogy nem vagyok része a közösségnek -globálisan- ahogy korábbi cikkedben írtad, hívőként, kollégaként, barátként, családtagként, emberként. Elveszek a szerepjátszásaim között, én, a személyiségem. Ujból elgondolkoztat hogy külföldre menjek. Csakhogy megmagyarázhatatlanul szeretem ezt a "kurva országot" ... stewe

 Névtelen szerint:

Hát egyedül biztos nem vagy, itt vagyok pl. én, azt hiszem a tiéddel rokon szomorúsággal/félelemmel/mineknevezzemmel.

Nem az a legnagyobb baj, hogy vannak emberek, akik tojással/bármivel dobálóznak (bár ez is épp elég nagy baj), hanem hogy a hatalom és a poliikai elit ezt nem veszi komolyan, nem veszi olyan komolyan, hogy a törvény erejét megragadva lépjen fel ellene.

Élelmiszerrel dobálózni a szabad vélemény-nyilvánítás engedélyeett körébe tartozik? Molotov koktél dobni az csupán rongálás? Szemétbuzikmegdöglötök ez nem közösség elleni izgatás? Egy cselekedetet csupán a vélt következményievl (pl. volt-e felháborodás) mérni? Na hiszen...

Borzasztóan fáj, hogy az apám meghalt a múlt évben, de azt azért nem bánom, hogy ezt nem kell (megint) végigélnie.

 Névtelen szerint:

Felháborítóak a bírósági ítéletek!
És nem "csak" tojás volt, hanem hatalmas kövek is. Ha egy olyannal fejen találnak valakit, könnyen meg is halhat. Erre várunk? Autót gyújtanak fel, emebereket vernek meg, ütnek le, és semmi következmény?
Nem! Ez már nem folytatódhat sokáig! Valamit tenni kell. Csak az a baj (illetve hála Istennek), hogy mi értelmiségiek, keresztények és demokraták vagyunk, akiktől távol áll, hogy kemény válaszcsapást adjunk. Vannak durva országok, ahol nem szeretnék élni. Magyarország is egyre inkább ilyen.

 Névtelen szerint:

Balázs, a kussolással kapcsolatban nekem is eszembe jutott tegnap este - ágyban fekve - filmünk egyházi szereplője... és a naív remény, hogy hátha ő megszólal... mert ő már egyszer kifejezte, hogy - bár nem ért egyet melegséggel -, de keresztényként elszomorítja a szeretetlen bánásmód, amit te megéltél életedben keresztények felől... és éreztem, hogy vagy ő fog megszólalni vagy senki. Bár tudom, hogy kötve van a keze (szája). Sajnos.

Berna

ui: tapasztalatból tudom, hogy a kemény trauma utáni magányosság+rettegés sajna még eltart egy darabig... szabványduma, de csak az idő segít. Tágabb környezet sosem érzi át igazán. Sőt sokszor a szűkebb sem :(

 Névtelen szerint:

Eszter megjegyzéséhez: A hatalomtól és a politikai „elittől” (az én szememben söpredéktől) várni azt, hogy fellépjenek a gyűlölkődök ellen, az olyan, mintha azt várná az ember egy hóhértól, hogy ne végezze ki a halálraítéltet.

A hatalom, a politika – minden esetleges látszat ellenére – mások eltaposásán, elnyomásán alapul, tehát az „elitnek”, finoman szólva, nem erőssége az együttérzés. (A színlelés annál inkább.)

Másodszor, ha más tekintetben nem is, de egyben biztosan képviselik a választóikat a politikusok: a többségük vagy gyűlöli a melegeket, vagy legalábbis megtűri az ellenük irányuló gyűlöletet. (Az egyik napilap olvasóinak 79%-a találta felháborítónak a „melegek magamutogatását”. Elgondolkodtató – akár reprezentatív, akár nem.) Miért lennének különbek, mint az emberek, akik közül kikerültek?

Harmadszor, a gyűlölködés hasznos – megosztja az embereket. Amíg egyesek a melegek dobálával vannak elfoglalva, addig nem a mindenkori hatalomra zúdul az indulat. Jártatják tehát a szájukat a politikusok, mint mindig, de csak akkor izgatja őket ez az egész, ha őket is veszélyeztetheti.

És persze veszélyeztetheti is, hiszen a melegek megruházása jó gyakorlat a gyűlölködőknek, amelyet aztán kamatoztatni lehet majd megint mások – zsidók, arabok, cigányok, nem „elég jó” magyarok stb. – ellen…

Szóval egy kis gyűlölet nagyon hasznos a hatalomnak, feltéve, hogy olyan kisebbség ellen irányul, amelyet a többség nem szívlelhet (kivéve, ha ez a kisebbség maga a hatalom.)

Aztán ha a hatalom fenyegetve érzi magát, majd a gyűlölködést kihasználva még több hatalmat kaparint meg magának, és az oltalmazás, védelmezés ürügyén lesúlyt mindenkire. Nagy Testvér, besúgóhálózat stb.

A gyűlölködés emellett hasznos a hatalomra vágyónak is. Csak ügyesen fel kell karolnia azokat, akik ma („még csak”) a melegek ütlegelésével vannak elfoglalva.

Szóval akárhogy is nézem, ez a gyűlölködés mindenképpen rosszul fog elsülni. Agyarországon nem lesz béke, itt megint erőre kap az agyatlan söpredék – felülről való biztosítással, sőt támogatással. (Mint a 20. században annyiszor.) Ki tudja, talán valamelyik ördög démoni szolgái lakoznak e látszatra emberi testekben…

Vagy túl naív, cinikus, negatív mindez? Majd meglátjuk.

András (aki mellesleg hetero, de a hócipője tele van a gyűlölködéssel)

 Balázs szerint:

Az jutott most az eszembe, amikor kitalálták a külföldieknek a magyarigazolványt. Akkor mondta Hernádi Judit aggódva a Heti Hetesben, hogy attól fél: megérjük, hogy előbb-utóbb idehaza is magyarigazolványokat fognak osztogatni. (Mármint nem mindenkinek.) :-(

 Névtelen szerint:

Én nem vagyok homoszexuális, maximálisan hetero vagyok.
Ezzel együtt ha hiszitek, ha nem, ugyanannyira mélyen érintenek az események.
A történtek önmagukban is megrázóak és felháborítóak, de önmagukon túl is az.

Számomra az az önmagán túli jelentése az, hogy ma Magyarországon BÁRMIKOR BÁRKI kerülhet olyan helyzetbe, hogy egyesek úgy érzik, hogy meg lehet dobálni kővel, hogy veszélyeztetni lehet az életét.
Bármikor, bármelyikünk kerülhet olyan helyzetbe, hogy egy szélsőséges valamilyen szempontól másnak tekinti, és ez a saját véleményük szerint bármire feljogosítja őket.
Ez szomorú.

Őszinte és mély elismerésem azoknak, akik felvonultak! A legszívesebben én is felvonulnék legközelebb hetero létemre, egyszerűen csak hogy kifejezzem az együttérzésemet.
Sajnos gyáva vagyok ehhez... Nem jó ezt beismerni, de ez van.
Örülök, hogy Ti bátrak vagytok.
És mégegyszer elismerésem, és együttérzésem!

 Névtelen szerint:

Lehet, András, hogy igazad van, gondolom ebben az esetben talán te is örülnél, ha nem volna. Egy pontosítást szeretnék tenni: nem együttérzéses alapon várnék a hatalomtól hatékony cselekvést. Az együttérzés amúgy sem politikai fogalom. Hanem mondjuk a demokrácia védelme érdekében, a jogállam védelmében, a törvények nevében, a korrekt jogalkalmazás érdekében. Bizonyára naív vagyok, hogy beveszem a dmokrácia szólamait, noha magam is üres szólamokon nőttem fel, amelynek jelentés-nélküliségét már 12 évesen is átláttam. A remény hal meg utoljára???

 Névtelen szerint:

"Én nem vagyok homoszexuális, maximálisan hetero vagyok.",
még ezeken az oldalakon is gyakorta olvasható szófordulatok. A zsidóság, cigányság alól is kibújunk, de mintha az kevésbé lenne ciki, ott otthonosabban mozog az átlagdemokrata. A melegség /szexuális magánszféránk/ más, ott jobb egy laza magyarázat, mert hát mindenki egyenő, de azért mi egy kicsit jobban...

béefá

 Névtelen szerint:

1 vélemény + 1 kérdés:

1) A KDNP-s Lukács Tamás szerint „a melegfelvonulás lényege a polgárpukkasztás, ami UGYANOLYAN ELÍTÉLENDŐ, mint az a magatartás, ahogyan az ellendemonstráló tömeg reagált a homoszexuálisok rendezvényére" (kiemelés tőlem).
Nos, az egyház(ak) és a KDNP egyik fő érve az ún. 'melegházasság' ellen éppen az IGAZSÁGOSSÁG elvére történő hivatkozás: nem szabad egyenlőnek tekinteni azt, ami (legalábbis szerintük) nem egyenlő - jelesül a heteroszexuális és a homoszexuális párkapcsolatot (azért, mert ...).
Akkor viszont, kérem szépen, jelen esetben is tessék következetesnek, tehát IGAZSÁGOSNAK lenni: kéretik különbséget tenni az így-úgy minősíthető ÖNmegmutatás-MAGAmutogatás és a MÁSIK SZEMÉLY emberi méltósága és testi épsége elleni erőszak között.
HA PEDIG ERRE AZ ELEMI DISTINKCIÓRA EGY EGÉSZ PÁRT NEM KÉPES, AKKOR AZZAL A (NOTA BENE: PARLAMENTI) PÁRTTAL NAGY BAJOK LEHETNEK.
2) A - főként jobboldali - médiumok a "kereszténység meggyalázásának" (bármit kell is ezen a kifejezésen érteni) ezévi eseteként rendszeresen példálóznak Sándor Bertalannal.
Nos, talán nem vagyok eléggé tájékozott, ezért a következő kérdésemre szeretnék választ kapni:
Milyen kánonjogi-teológiai-jogi-erkölcsi-illemtani-ízlésbeli etc. szabály ellen vét az a személy, aki nem reverenda- vagy apácaruhaparódiában, nem Biblia- vagy imakönyvimitációval a kezében, nem kamionon, 'vonaglást' stb. bemutatva, hanem felszentelt papként, valódi liturgikus öltözetben, valódi Biblia-példánnyal a kezében, kulturáltan-fegyelmezetten viselkedve, megjelenik egy 'melegfelvonuláson'?
A választ előre is köszönöm!

Üdvözlettel:
Tapsifüles

 Névtelen szerint:

Kedves béefá, már valahiol, valamikor magam is állítottam magamról, hogy maximálisan hetero vagyok. Ha más mondja, nem tudom, mit jeletn, ha én mondom, akkor nem az elhatárolódás hangja (szerintem András esetében sem erről volt szó, de ha akrja, majd megmondja ő). Sőt. Kifejezetten a szolidaritásé, annak kifejezése, hogy nem "hazabeszélek", és így is ekképp (szolidárisan) látom. Gondolom, ez a szolidaritásrokon azokéval, akik a melegekkel vonultak.

A zsidóság alól ha akarnék sem tudnék kibújni, és azt hiszem, a melegek elleni atrocitásokat éppen "kisebbségi létem" (hülye kifejezés, inkább mondhatnám,hogy apám holocaust túlélő volta) miatt érzem át az átlagosnál jobban.

Én nem vagyok egyenlőbb (még csak nem is érzem annak magam) azáltal, hogy hetero vagyok, ez egyszerűen csak egy tény. Aminek csupán szexuális ízlésemhez, nem pedig emberi (vagy bárakármilyen) értékemhez van köze.

 Névtelen szerint:

Kedves Eszter, nem akarok ingoványos területre tévedni, de fontosnak tartom: ahhoz, hogy valaki /valami/ melletti szolidaritásomat kifejezzem, nem tartom szükségesnek a saját koordinátáimat közzétenni, s attól nem érzem erősebbnek hitvallásomat.
Szerintem mindenkinek, ki saját jogait fölemlíti, elemi kötelessége, hogy a másikéért kiálljon.Nem érdem. Kötelesség.
...és tökéletesen mindegy: a többséghez, kissebbséghez tartozik-e.
béefá

 Névtelen szerint:

Béefá, szerintem nincs közöttünk valódi ellentét. Tökéletesn egyetértek azzal, amit most írtál.

Szerintem kár a szándékaimat vitatnod (úgysem férsz olyan direkt módon hozzájuk, mint én): kicsit sem gondolom, egy pillanatig sem, és egy kicsit sem állítottam, hogy érdem volna a szolidaritás. Amit mondtam magamról, az leginkább információ, száraz, érzelem- és értékmentes információ. Az értelme (mármint a megmondásának értelme) csupáncsak az, hogy mivel - szerintem - nincsenek általános igazságok, érdekes lehet, hogy ki az, aki egy adott dolgot állít, mert ez megváltoztathatja a jelentést. Ha pl. a szomszéd és én ugyanazt álmodjuk, az egészen biztos hogy két különböző dolgot jelent.

Szerintem ne vitázzunk, mert a leglényegesebb dolgokban a érzésem szerint egyetértünk.

 Névtelen szerint:

Igen, Eszter, valóban örülnék, ha nem lenne igazam. Csak hát… a jelek mintha másfelé mutatnának.

Amúgy szerintem nincs demokrácia, csak demokráciáról való süket duma van. Akik milliók feje felett dönthetnek, azoknak csak akadály a demokrácia. (Lásd: ír népszavazás + EU.) A törvények védelme pedig… a zsidótörvények is törvények. Érted mire célzok… Szóval ennyit a törvények védelméről és tiszteletéről :-). Védelem és tisztelet az élőket illeti meg, nem a törvényeket. De nálam amúgy is ökölszabály, hogy semmilyen hatalomtól ne várjon jót az, aki a hatalomnak alávetve él. Nem jótékonysági intézmény ez.

béefá megjegyzéséhez: Igazad van, de mégis… Megjegyeztem, hogy hetero vagyok, de nem azért, mintha egyenlőbb lennék, vagy mert elhatárolódom a melegektől. Csak azt szerettem volna tudatni, hogy nem én vagyok a hőbörgők támadásainak céltáblája (még?), de nem is tartozom a hőbörgők közé – akik állítólag olyan fene nagy heterók. Tehát hogy igenis vannak heteroszexuálisok, akiknek nincs semmi baja a homoszexuálisokkal. Mert úgy látszik, ez is egy kisebbség.

Hiszed vagy sem, ha nem a támadások apropóján tettem volna megjegyzést, akkor szükségtelen lett volna megemlítenem ezt a tényt.

Ha egyszer végre eljutnánk oda, hogy senki sem csinál gondot semmilyen szexualitásból (vallásból, nemzetiségből stb.), akkor senkinek sem kellene megemlítenie semmiféle hovatartozást – mert lényegtelen lenne. (Mint ahogy valójában az is.) Addig azonban az van, amit Popper Péter ír a 666 című könyvében: „Elmúlt az aktualitása minden mimikrinek, tettetésnek, marannus-életnek. Az embernek meg kell mutatnia, hogy kicsoda valójában, hova tartozik, és vállalnia kell önmagát.”

Minden jót mindenkinek!

 Névtelen szerint:

Na, akkor még Tapsifüles kérdésére válaszolva. :-) A teológiai, jogi stb. része nem az én asztalom, de azt biztosra veszem, hogy mindenféle „kereszténység meggyalázása” baromság úgy, ahogy van.

Csupán arról van szó, hogy bizonyos – magukat kereszténynek valló – emberek felháborodnak valamin (fúj, zöld a fű, kék az ég!), és felháborodásuk igazolására (vagy elkendőzésére) kijelentik, hogy az adott dolog a „kereszténység meggyalázása”. Nem én sértődöm meg, hanem te sérted a kereszténységet. Látod? Ezzel vitatkozz, ha tudsz. Én jó keresztény vagyok (naná!), te meg égj a pokol tüzén. Probléma megoldva.

Egyfajta kivetítés vagy hárítás ez – vagy egyszerűen csak pszichológiai hadviselés. Sőt, olyan, mint a sapkás vicc a nyusziról. A sapka csak ócska kifogás.