Kint kánikula. Bent hideg van. Forró csokit ittam az előbb: a szakköynvek szerint jót tesz a dementorok ellen.

Némi hírzárlat után tegnap este tudódott ki, hogy szerdára virradó éjszaka ismét Molotov-koktélos támadás történt. Ezúttal a Magnum-szaunát támadták meg; a bedobott négy palackból kettő robbant fel. Az előtér kiégett, egy személy megsérült. Nem véletlenül sérült meg: a támadók most is, mint a múlt héten, előzetesen gondosan megérdeklődték, hogy tartózkodnak-e a célobjektumban emberek.

A Magnum a VIII. kerületben található. Az ügyben, érdekes módon, az V. kerületi rendőrség nyomoz. A tényállás pedig ismét: rongálás. Na igen: megrongáltak egy buzit. Nem baj, van elég belőlük.

Egyrészt azon töprengenek, hogy Tóth Gábor rendőrfőkapitánynak van-e családja, és tegyük fel, hogy van. Irtózatosan kíváncsi vagyok: ha valaki előzetesen meggyőződne róla, hogy a felesége meg a gyerekei otthon vannak, és ezek után bebasznának az ajtaján négy Molotov-koktélt, akkor vajon milyen tényállás alapján indítan eljárást a rendőrség? Hangoskodás miatt?

Hetven éve történt Németországban a Kristályéjszaka, amit egy általam ismeretlen blogger idéz fel a történtek kapcsán.

zsidók még pár évvel később sem hitték el, h bevagonírozzák őket, oszt irány a KZ. magyaroszágon se hitték el, pedig 1938-tól 1942-ig 4 zsidótv ment át a parlamenten (amit a felsőházban többek között Serédi Jusztinián, a magyar kat. egyh. feje is támogatott.) [...] szóval, ezek után nincs pardon, nem érek rá, meg leszarom a buzikat - itt már nem csak a buzikról van szó. ki kell menni, the more the better, és aki otthon marad, az egy beszari féreg.

Az utóbbi minősítéssel nem értek feltétlenül egyet, mert ezer és egy oka lehet valakinek, hogy otthon maradjon. A hasonlóságra azonban valóban érdemes odafigyelni. A húszas évek Németországjában se történt más, mint hogy volt egy nem túl nagylétszámú, de annál nagyobb pofájú csőcselék, egy mókás bajszú, frusztrált osztrák festő vezetésével – akiket senki nem vett komolyan. A vén Európa szívében, úgymond, hogy rúghatna labdába egy ilyen primitív, hangoskodó csürhe? Hát úgy, ahogy aztán tette. És jókorát rúgott a lasztiba. Épp azért tehette, mert senki nem vette komolyan őket. Játszották a kisded játékaikat: itt egy randalírozás, ott egy gyújtogatás – amíg egész jól hozzászokott mind a rendőrség, mind a lakosság.

És itthon mi van? Emlékszem, a TV-ostromot egyenes adásban néztem végig, könyékig rágva a körmömet. Olyan szavakat hallottam a közvetítésben, mint itthon soha korábban: „gyújtogatás”, „roham”, „vízágyú” stb. Aztán néhány nap, és hozzászoktam. Most, ha ilyesmit látok a tévében, fásultan továbbkapcsolok: „Jajjne, már megint?!” És azt hiszem, a többség hasonlóan van vele.

Szóval pontosan az ismétlődik meg, mint nem egészen száz esztendeje.

A csehországi melegfelvonulás elleni szélsőjobbos támadás után mondta egy helyi elemző: ne legyenek illúzióink; ezek már nem ún. „jobboldali szélsőségesek” hanem igazi, fasiszták, ahogy kell, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tehát nem magyarspecifikus jelenségről van szó. Nem-zet-kö-zi-véhé-héhé lett a fasizmus is – ide sikerült eljutnunk az eltelt évtizedek során. Bravó.

Az aggasztó az, hogy végignézve a történelmet, sehol nem látok példát arra, hogy egy demokráciának sikerült volna visszaszorítani a fasizmust. Az eszkalálódására természetesen adva van a kézenfekvő példa. De arra, hogy megfékezzék a gyilkolni vágyó őrjöngést... Hogyan? Hiszen az a „véleményszabadság csorbítása” lenne! A kommunista diktatúra persze féken tudta tartani a (nyilván akkor is létező) fasizmust. De, mint tudjuk, hol zsarnokság van, ott mindenki szív. Ahol sittre vághatnak valakit azért, mert hungarista eszméket terjeszt, ott ugyanúgy sittre vághatnak azért is, mert buzi vagy (vagy mert nincs rajtad sapka). Ez nyilván nem alternatíva annak, aki demokratikus értékekben gondolkodik. Azonban, mint láthatjuk évek óta ebben szerencsétlen országban, a demokrácia ezen a ponton önmaga csapdájában vergődik.

Évek óta, mondom. A Pride-on valaki azt írta, hogy ezek Molotov-koktélos gennyládák a TV-ostromkor szabadultak el. Én viszont kiigazítottam, mondván:

A TV-székház ostromát pár évvel megelőzte, hogy Budaházyék lezárták az Erzsébet-hidat. Erre Deutsch Tamás (mint akkori hivatalos Fidesz-megmondó) kommentárja az volt, hogy „meg tudja érteni őket”. Szóval a koktélok fogyasztása közben ne csak azokra a fiúkra emeljük poharunkat, akik közvetlenül szervírozták őket, hanem emlékezzünk méltóképpen a Mixerre is, Aki Soha Nem Hazudott, és egész csapatára.

Persze attól, hogy nem felejtjük el a felelősöket néven nevezNI, még nem vagyunk közelebb a megoldáshoz. Nem tudom, mi a megoldás. Ez egy nagyon-nagyon szar helyzet.

Nincs jobb ötletem, mint kimenni szombaton a felvonulásra.

Ha valaki szeretne csatlakozni, és érdekli a pontos időpont, keressen rá a neten: egyes oldalakon egy visszaszámláló mutatja a hátralévő időt addig, amíg szombat délután „Hunnia seregei hősi háborúban felszabadítják Budapestet az idegen aberráltak terrorja alól.”

Itt tartunk. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok. Ó-ó, igen, ó, igen, igen.

Címkék: Melegség, Politika

---