Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, július 03, 2008
13:20
 
Pontosan az ismétlődik


Kint kánikula. Bent hideg van. Forró csokit ittam az előbb: a szakköynvek szerint jót tesz a dementorok ellen.

Némi hírzárlat után tegnap este tudódott ki, hogy szerdára virradó éjszaka ismét Molotov-koktélos támadás történt. Ezúttal a Magnum-szaunát támadták meg; a bedobott négy palackból kettő robbant fel. Az előtér kiégett, egy személy megsérült. Nem véletlenül sérült meg: a támadók most is, mint a múlt héten, előzetesen gondosan megérdeklődték, hogy tartózkodnak-e a célobjektumban emberek.

A Magnum a VIII. kerületben található. Az ügyben, érdekes módon, az V. kerületi rendőrség nyomoz. A tényállás pedig ismét: rongálás. Na igen: megrongáltak egy buzit. Nem baj, van elég belőlük.

Egyrészt azon töprengenek, hogy Tóth Gábor rendőrfőkapitánynak van-e családja, és tegyük fel, hogy van. Irtózatosan kíváncsi vagyok: ha valaki előzetesen meggyőződne róla, hogy a felesége meg a gyerekei otthon vannak, és ezek után bebasznának az ajtaján négy Molotov-koktélt, akkor vajon milyen tényállás alapján indítan eljárást a rendőrség? Hangoskodás miatt?

Hetven éve történt Németországban a Kristályéjszaka, amit egy általam ismeretlen blogger idéz fel a történtek kapcsán.

zsidók még pár évvel később sem hitték el, h bevagonírozzák őket, oszt irány a KZ. magyaroszágon se hitték el, pedig 1938-tól 1942-ig 4 zsidótv ment át a parlamenten (amit a felsőházban többek között Serédi Jusztinián, a magyar kat. egyh. feje is támogatott.) [...] szóval, ezek után nincs pardon, nem érek rá, meg leszarom a buzikat - itt már nem csak a buzikról van szó. ki kell menni, the more the better, és aki otthon marad, az egy beszari féreg.

Az utóbbi minősítéssel nem értek feltétlenül egyet, mert ezer és egy oka lehet valakinek, hogy otthon maradjon. A hasonlóságra azonban valóban érdemes odafigyelni. A húszas évek Németországjában se történt más, mint hogy volt egy nem túl nagylétszámú, de annál nagyobb pofájú csőcselék, egy mókás bajszú, frusztrált osztrák festő vezetésével – akiket senki nem vett komolyan. A vén Európa szívében, úgymond, hogy rúghatna labdába egy ilyen primitív, hangoskodó csürhe? Hát úgy, ahogy aztán tette. És jókorát rúgott a lasztiba. Épp azért tehette, mert senki nem vette komolyan őket. Játszották a kisded játékaikat: itt egy randalírozás, ott egy gyújtogatás – amíg egész jól hozzászokott mind a rendőrség, mind a lakosság.

És itthon mi van? Emlékszem, a TV-ostromot egyenes adásban néztem végig, könyékig rágva a körmömet. Olyan szavakat hallottam a közvetítésben, mint itthon soha korábban: „gyújtogatás”, „roham”, „vízágyú” stb. Aztán néhány nap, és hozzászoktam. Most, ha ilyesmit látok a tévében, fásultan továbbkapcsolok: „Jajjne, már megint?!” És azt hiszem, a többség hasonlóan van vele.

Szóval pontosan az ismétlődik meg, mint nem egészen száz esztendeje.

A csehországi melegfelvonulás elleni szélsőjobbos támadás után mondta egy helyi elemző: ne legyenek illúzióink; ezek már nem ún. „jobboldali szélsőségesek” hanem igazi, fasiszták, ahogy kell, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Tehát nem magyarspecifikus jelenségről van szó. Nem-zet-kö-zi-véhé-héhé lett a fasizmus is – ide sikerült eljutnunk az eltelt évtizedek során. Bravó.

Az aggasztó az, hogy végignézve a történelmet, sehol nem látok példát arra, hogy egy demokráciának sikerült volna visszaszorítani a fasizmust. Az eszkalálódására természetesen adva van a kézenfekvő példa. De arra, hogy megfékezzék a gyilkolni vágyó őrjöngést... Hogyan? Hiszen az a „véleményszabadság csorbítása” lenne! A kommunista diktatúra persze féken tudta tartani a (nyilván akkor is létező) fasizmust. De, mint tudjuk, hol zsarnokság van, ott mindenki szív. Ahol sittre vághatnak valakit azért, mert hungarista eszméket terjeszt, ott ugyanúgy sittre vághatnak azért is, mert buzi vagy (vagy mert nincs rajtad sapka). Ez nyilván nem alternatíva annak, aki demokratikus értékekben gondolkodik. Azonban, mint láthatjuk évek óta ebben szerencsétlen országban, a demokrácia ezen a ponton önmaga csapdájában vergődik.

Évek óta, mondom. A Pride-on valaki azt írta, hogy ezek Molotov-koktélos gennyládák a TV-ostromkor szabadultak el. Én viszont kiigazítottam, mondván:

A TV-székház ostromát pár évvel megelőzte, hogy Budaházyék lezárták az Erzsébet-hidat. Erre Deutsch Tamás (mint akkori hivatalos Fidesz-megmondó) kommentárja az volt, hogy „meg tudja érteni őket”. Szóval a koktélok fogyasztása közben ne csak azokra a fiúkra emeljük poharunkat, akik közvetlenül szervírozták őket, hanem emlékezzünk méltóképpen a Mixerre is, Aki Soha Nem Hazudott, és egész csapatára.

Persze attól, hogy nem felejtjük el a felelősöket néven nevezNI, még nem vagyunk közelebb a megoldáshoz. Nem tudom, mi a megoldás. Ez egy nagyon-nagyon szar helyzet.

Nincs jobb ötletem, mint kimenni szombaton a felvonulásra.

Ha valaki szeretne csatlakozni, és érdekli a pontos időpont, keressen rá a neten: egyes oldalakon egy visszaszámláló mutatja a hátralévő időt addig, amíg szombat délután „Hunnia seregei hősi háborúban felszabadítják Budapestet az idegen aberráltak terrorja alól.”

Itt tartunk. Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok. Ó-ó, igen, ó, igen, igen.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Mindig is ellenszenves volt a polgármesterünk, most is jobban tenné, ha inkább a méltóság-menetben felvonulók épségéért aggódna, és elítélné az erőszakra készülő fasisztoid elemeket, nem pedig egybemosná őket a békés felvonulókkal...

"A terézvárosi polgárok nyugalmáért és a világörökségnek nyilvánított Andrássy út értékei miatt aggódik a VI. kerület polgármestere; Verók István arra számít, hogy a szombati melegfelvonulás utáni rendezvény nem lesz atrocitásmentes. A polgármester arra kéri az érintetteket, hogy kulturáltan, a terézvárosi polgárok nyugalmát és biztonságát tiszteletben tartva, a világörökségnek nyilvánított Andrássy út értékeinek megőrzése mellett vegyenek részt a rendezvényeken."



Vazze, én ezt már nagyon sajnálom. :(

Igazad van, és ez tényleg nagyon gáz.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta