Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, július 16, 2008
08:40 Tóta W. is a kamionon riszál
Címkék: Kopipészt, Melegség, Virtuál Hozzászólások:
Elolvastam Zoli bejegyzését, nagyon jó, nagyon klassz, minden szavával egyetértek.
Kíváncsi lettem, elolvastam én is a kérdéses bejegyzést. Az én olvasatomban sem a "vaskosan", sem az "aljasul", sem a "cigányozik" nem szerepel. Amit leír, az közvetlen élmény: egyrészt tárgyszerűen ami történt, másrészt a saját érzései. Nem találtam a posztban általánosítást, "magyarázatot", "összefüggéseket". Amit én olvastam, az egy beszámoló volt. Beszámoló egy olyan témában, amely borzalmasan összetett; amely messze áll attól, hogy egyszerű kijelentő mondatokban merjek róla "igazságokat" megfogalmazni; amelyben jószerével lélegzetet venni is nehéz úgy, hogy azt valaki (vagy valaki más) ne találja sérelmesnek.
Fernandel: kérlek, mondd el, az általam leírt eseteket hogyan kellett volna "helyesen" értelmeznem és megélnem. Itt, a nyolcadik kerületben napi élmény az, amit elolvashattál. Fogalmam sincs, te hol és hogyan élsz, de abból, hogy a bejegyzésemet "aljas és vaskos cigányozásnak" titulálod, úgy gondolom, te is egyike vagy azoknak, akik kényelmes távolságból mondják meg a tutit. Nem szeretném utólag visszaigazolni a minősítésed, de ezért a részedről valóban elképesztően aljas hozzászólásért valóban tudnék vaskosakat mondani rád.
Kedves Zoli!
Tudod, Fernandel, ha a te logikádat követem, azaz a hivatkozott bejegyzésem táptalaja lehet bármiféle előítéletes gondolkodásnak, úgy a te hozzászólásod pedig előzetes felmentés a romák azon részének, aki az általam leírt módon viselkednek. Mert ha az én soraimat, melyekben egyetlen általánosítást, egyetlen "azért ilyenek, mert cigányok"-típusú kitételt nem találsz, mégis képes vagy úgy magyarázni, hogy azok a romákkal kapcsolatos előítéleket erősítik, akkor a te soraid (ugyanilyen módon elferdítve) arról szólnak, hogy "hajrá, cigányok, bele a kést mindenki hátába!". Egyik állítás sem igaz.
1) Zoli, értsd már meg, hogy nem kell leírnod, hogy "azért ilyenek, mert cigányok", ahhoz, hogy ezt ki lehessen hallani a posztodból; nézd meg a hozzászólásokat.
Kedves Zoli és Fernandel!
Kedves Zoli és Fernandel!
Fernandel: hidd el, rögtön és őszintén elkezdem az eddiginél is jobban szelektálni és meggondolni a témában tett bejegyzéseimet, ha képes leszel azt kimondani, hogy az általam tapasztaltak szerinted sincsenek rendben.
Vallom, hogy bocsánatot kérni jó, tehát: bocsánatot kérek az általam használt "vaskos" és vaskos kifejezésekért. (Egyébként ritkán anyázok, Balázs is tanúsíthatja.)
"ha egy blogbejegyzésben a - valóban deviáns - romáktól elszenvedett atrocitásokat szeded csokorba, az sugallhatja azt, hogy a romákkal általában van bajod."
Fernandel: így oké. Neked pedig azt kell tudnod, hogy szó sincs róla, hogy a romákkal általában lenne bajom. Ezt a rendszeres olvasóim pontosan tudják, tény, hogy aki egy bejegyzés kapcsán jön a blogra, aki nem ismer személyesen, az ezt nem tudhatja. De tudok különböztetni: a faluban volt roma osztálytársam, akiből mára elismert bőrdíszműves lett, és volt, aki részegen baltával lecsapta az apja fülét. Mindketten reprezentálnak valamit abból, milyen romák élnek ma Magyarországon, de egyikük sem jeleníti meg egyben a cigány közösséget. Abban közösek, hogy döntést hoztak a jövőjükről, arról, hogy "milyen romák" akarnak lenni. Ahogy tőlem is függ, hogy milyen magyar, milyen férfi, milyen társ, milyen liberális vagyok. Nekem is felróható, ha ezek közül bármelyiket elszúrom.
Sajnos mostanság és errefelé egy adott csoportot megkülönböztetni (vagyis úgy értem, hogy sajátos speciális tulajdonságait néven nevezni) egyet jelent a hátrányos megkülönböztetéssel. Olyan, mintha eleve gáz volna az, hogy megállíptjuk, hogy emberek csoportjai között valódi különsbégek vannak. Olyan, mintha azonos értéke csak azonos tulajdonságú embereknek lehetne, így aztán sokan igyekeznek titkolni, ha zsidókcigányokmelegekhottentották.
Kedves vitázók! Mindnyájan írtatok érdekeset. Igaz, hogy nem kell, sőt nem szabad egyformáknak lennünk, és ártalmas erről hallgatni, pláne, ha ilyen súlyos problémákat vet föl. De az is igaz, hogy a kamera állása szabja meg, hogy a néző mit gondoljon a látottakról, tehát nagyon árnyaltan és átgondoltan szabad csak sebbe nyúló kérdéseket érinteni. Nem akarok észt osztani, nekem sincs, tanítottam roma zenészeket, azt figyeltem meg, hogy sokkal magasabb IQ-val kerülnek rossz helyzetbe oktatási szempontból, mint a nem roma fiatalok. A helyzetük ugyanúgy szignifikánsan nehezebb, ahogy Zoli szerint egyes bűncselekményeket többször követnek el, mint a nem romák. Azt tapasztaltam, hogy nagyon ragaszkodóak tudnak lenni ahhoz, aki bízik bennük, és az agressziójuk részben abból a félelemből táplálkozik, hogy lenézik, nem fogadják el/be őket. Nem a másságukat, hanem őket, az embereket. Szerintem ha érzik, hogy bízol bennük, hogy nem kell félniük, urambocsá' föl tudod oldani bennük azt a félelmet, hogy
kevesebbnek szeretnéd őt érezni magadnál, akkor igazán mindent megtennél azért, hogy még a randalírozók is valamelyest tekintettel legyenek rád. Persze tudjuk, hogy nem csak rajtunk múlik, mi fog történni, de azért csak ebből indulhat el a változás, semmiképp sem elég PUSZTÁN a másik ember bűneit számontartani, és a helyzetével (romaságával) magyarázni, mert úgy esély sincs a közeledésre. Szerintem nem kellene a szánkat húznunk, hogy együtt kell élnünk, hanem keresni kellene, mi ebben az érdekes. A sokféleség gyümölcsöztethető, és ártalmas is lehet, rajtam múlik, hogy köröttem milyen lesz. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |