Üdülőövezetek környékén járva gyönyörű csokrot lehet összeszedni egyazon szó különböző írásmódjaiból. „Apartman”, „appartement”, „apartemente”, „apartmann” stb. – becsületszabvamra, ma már meg nem tudnám mondani, hogy is írják valójában. Pedig, ahogy Róbert Gida mondta volt, tudtam, de elfelejtettem.

Elképzelhető, hogy a létező variációk között véletlenül a címben írt „apartemente” verzió is fellelhető – holott én egyáltalán nem az üdülési célból kiadott lakrészre utaltam, hanem a helyre, ahol az elmúlt két hetet töltöttük: a part mente. Mármint a Balaton-part: annak mentén járkáltunk és úszkáltunk (annak függvényében, hogy a part szélétől melyik irányban tartózkodtunk éppen). Az előző posztban írt tervet sikeresen abszolváltuk: minimumra redukált kapcsolat a külvilággal, nagy evések, borozások, strandolások, alvások, olvasások. Ismételten volt szerencsénk a magyar vendéglátás egynémely (mérsékelten igaz-) gyöngyszeméhez, de a részletek leírásához nincs hangulatom.

Tegnap bejöttem dolgozni, és egynémely kézen-közön hozzám eljutott megjegyzésből megtudtam, hogy a kollegáim, akikről azt hittem, hogy alapvetően jóban vagyunk, felszabadultan vették tudomásul, hogy két hétig nem rontom a levegőt az irodában. Többnyire paranoid tünetnek, de legalábbis sakálkodásnak tekinthető az univerzális kvantorok (mindig, mindenki, senki, soha stb.) használata, de jelen esetben ténylegesen azt hallottam vissza, hogy a régi (tehát nem pár hónapos) kollegáim közül mindegyik panaszkodott rám. Emellett a nyaralás előtt tökéletes állapotban itthagyott gépem két hét alatt használhatatlanná vált (legalábbis arra, ami a munkám), és egész nap buheráltuk a rendszergazdával, amíg végre elkezdte azt csinálni, amit kéne. Ebből az lett, hogy 17:30 helyett este kilenc után tudtam csak hazaindulni, nem tudtam edzésre menni, alig álltam a lábamon – itt a munkahelyemen pedig, mint ma kiderült, az egésznek az a látszata, hogy a Balázs egész nap nem dolgozott.

Rosszul érzem magam a bőrömben. Tomi egyébként, aki telefonon végigasszisztálta, hogy ki vagyok borulva, nagyon aranyosan mellettem állt és áll; rendkívül figyelmes volt velem egész este, kaptam meglepit is, amikor hazaértem, úgyhogy az életem legalább ezen a vonalon, úgy tűnik, rendben van.

Egyébként, visszatérve a címre, nem öncélú poénkodásnak szántam. A Balatonban többnyire a part mentén úszkáltam, volt, hogy – bólyától bólyáig meg vissza – több száz métereket, pihenés nélkül. Amikor azonban megpróbáltam a parttól eltávolodni és befelé úszni, többször is az történt, hogy néhány tíz méter után bepánikoltam, no nem nagyon, de inkább visszafordultam: nem mertem elhagyni a biztonságos övezetet. Persze óhatatlanul eszembe jutott az obligát újszövetségi párhuzam, miszerint „Evezz a mélyre!” – annak minden lelkiségi és moralizálós magyarázatával. Jó lenne tisztán látnom, hogy a mindennapi életemben és úgy általában, életem irányításában vajon mit csinálok: a mélyre evezek-e, vállalva a kockázatot a bőséges zsákmányért, vagy a part mentén evickélek fel s alá. Nincs egyértelmű válaszom erre a kérdésre: túl közel vagyok magamhoz, nem tudom a megfelelő távlatból szemlélni az életemet.

Az egyik ilyen part menti úszkálásom során fogalmazódott meg bennem egy regény gondolata. Azóta is ezen rágódom, de nem tudok dűlőre jutni vele. Sem azt nem tudom, hogy vajon érdekes lenne-e másnak is (nekem feltétlenül), sem azt, hogy képes lennék-e megírni. Nagyon komoly előtanulmányok kellenének hozzá, az biztos, az viszont korántsem biztos, hogy képes is lennék ténylegesen, olvasmányosan, hitlesen megírni. Tanácstalan vagyok; ez ismételten olyan téma, amelyhez el kéne távolodnom a biztonságos partoktól.

És nem vagyok meggyőződve, hogy bármilyen kaland, bármekkora zsákmány ér nekem most annyit, hogy beáldozzam érte a part nyújtotta biztonságot, amiről úgy érzem, hogy számomra pillanatnyilag a legfontosabb.

A gáz persze az, amikor bokáig érő vízben tapicskolok csupán, és így is elborít a mélységiszony, így sem találom meg az irányt hogy merre is van épp a part, a biztonság.

Címkék: Kapcsolatok, Kommunikáció, Könyv, Nyaralás, Pszicho, Vendéglátás

---