Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, augusztus 19, 2008
10:51
 
Apartmente


Üdülőövezetek környékén járva gyönyörű csokrot lehet összeszedni egyazon szó különböző írásmódjaiból. „Apartman”, „appartement”, „apartemente”, „apartmann” stb. – becsületszabvamra, ma már meg nem tudnám mondani, hogy is írják valójában. Pedig, ahogy Róbert Gida mondta volt, tudtam, de elfelejtettem.

Elképzelhető, hogy a létező variációk között véletlenül a címben írt „apartemente” verzió is fellelhető – holott én egyáltalán nem az üdülési célból kiadott lakrészre utaltam, hanem a helyre, ahol az elmúlt két hetet töltöttük: a part mente. Mármint a Balaton-part: annak mentén járkáltunk és úszkáltunk (annak függvényében, hogy a part szélétől melyik irányban tartózkodtunk éppen). Az előző posztban írt tervet sikeresen abszolváltuk: minimumra redukált kapcsolat a külvilággal, nagy evések, borozások, strandolások, alvások, olvasások. Ismételten volt szerencsénk a magyar vendéglátás egynémely (mérsékelten igaz-) gyöngyszeméhez, de a részletek leírásához nincs hangulatom.

Tegnap bejöttem dolgozni, és egynémely kézen-közön hozzám eljutott megjegyzésből megtudtam, hogy a kollegáim, akikről azt hittem, hogy alapvetően jóban vagyunk, felszabadultan vették tudomásul, hogy két hétig nem rontom a levegőt az irodában. Többnyire paranoid tünetnek, de legalábbis sakálkodásnak tekinthető az univerzális kvantorok (mindig, mindenki, senki, soha stb.) használata, de jelen esetben ténylegesen azt hallottam vissza, hogy a régi (tehát nem pár hónapos) kollegáim közül mindegyik panaszkodott rám. Emellett a nyaralás előtt tökéletes állapotban itthagyott gépem két hét alatt használhatatlanná vált (legalábbis arra, ami a munkám), és egész nap buheráltuk a rendszergazdával, amíg végre elkezdte azt csinálni, amit kéne. Ebből az lett, hogy 17:30 helyett este kilenc után tudtam csak hazaindulni, nem tudtam edzésre menni, alig álltam a lábamon – itt a munkahelyemen pedig, mint ma kiderült, az egésznek az a látszata, hogy a Balázs egész nap nem dolgozott.

Rosszul érzem magam a bőrömben. Tomi egyébként, aki telefonon végigasszisztálta, hogy ki vagyok borulva, nagyon aranyosan mellettem állt és áll; rendkívül figyelmes volt velem egész este, kaptam meglepit is, amikor hazaértem, úgyhogy az életem legalább ezen a vonalon, úgy tűnik, rendben van.

Egyébként, visszatérve a címre, nem öncélú poénkodásnak szántam. A Balatonban többnyire a part mentén úszkáltam, volt, hogy – bólyától bólyáig meg vissza – több száz métereket, pihenés nélkül. Amikor azonban megpróbáltam a parttól eltávolodni és befelé úszni, többször is az történt, hogy néhány tíz méter után bepánikoltam, no nem nagyon, de inkább visszafordultam: nem mertem elhagyni a biztonságos övezetet. Persze óhatatlanul eszembe jutott az obligát újszövetségi párhuzam, miszerint „Evezz a mélyre!” – annak minden lelkiségi és moralizálós magyarázatával. Jó lenne tisztán látnom, hogy a mindennapi életemben és úgy általában, életem irányításában vajon mit csinálok: a mélyre evezek-e, vállalva a kockázatot a bőséges zsákmányért, vagy a part mentén evickélek fel s alá. Nincs egyértelmű válaszom erre a kérdésre: túl közel vagyok magamhoz, nem tudom a megfelelő távlatból szemlélni az életemet.

Az egyik ilyen part menti úszkálásom során fogalmazódott meg bennem egy regény gondolata. Azóta is ezen rágódom, de nem tudok dűlőre jutni vele. Sem azt nem tudom, hogy vajon érdekes lenne-e másnak is (nekem feltétlenül), sem azt, hogy képes lennék-e megírni. Nagyon komoly előtanulmányok kellenének hozzá, az biztos, az viszont korántsem biztos, hogy képes is lennék ténylegesen, olvasmányosan, hitlesen megírni. Tanácstalan vagyok; ez ismételten olyan téma, amelyhez el kéne távolodnom a biztonságos partoktól.

És nem vagyok meggyőződve, hogy bármilyen kaland, bármekkora zsákmány ér nekem most annyit, hogy beáldozzam érte a part nyújtotta biztonságot, amiről úgy érzem, hogy számomra pillanatnyilag a legfontosabb.

A gáz persze az, amikor bokáig érő vízben tapicskolok csupán, és így is elborít a mélységiszony, így sem találom meg az irányt hogy merre is van épp a part, a biztonság.

Címkék: , , , , ,


Hozzászólások:


Csak egy észrevétel: miután megpróbáltál "mélyre evezni", akkor jöttél rá, hogy nem mered ezt tenni. Talán más dolgokban (pl. regényírás) is előbb meg kéne kísérelni, és ha jön a pánik, csak akkor visszafordulni. Persze, lehet, hogy ez így nagy hülyeség...:D
"hakima"



Megértem a dilemmádat Balázs, de ismerve a stílusodat és intellektusodat, belemerülhetsz !
s t e w e



Gyorsan eltelt a két hét!:)
Jó az új képed!:)
és
"fais ce que tu voudrais" (Rabelais)
Szia
Ria



Én örülök, hogy visszatértél - igaz, nem is vagyok kollégád. :-)

Nem szeretnék az indiszkréció vétségébe (szabálysértésébe, bűnébe) esni, mégis megkérdezem, 1) milyen csatornán vagy csatornákon jutott vissza hozzád a kollégák panasza, és 2) mindenki ugyanarra panaszkodott-e, vagy más-más bajuk volt veled?

Fernandel


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta