Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, augusztus 28, 2008
15:48
 
Munkahelyi zsiráf


Ha igaz, harmadszor idézem itt a blogomban Marshall Rosenberg válaszát arra a kérdésre, hogy egy zsiráfnak szabad-e időnként sakálul fogalmaznia: „Szabad, de minek, ha egyszer egyértelműen azt tapasztalja, hogy az nem hatékony?”

Gondolom, ha még egy néhányszor leírom, esetleg eldúdolom magamnak altatóként elalvás előtt, akkor talán én magam is megértem és elhiszem végre. Vagy ha szerzek nagyon intenzív sajátélményeket a két kommunikációs módszer hatékonyságának hatalmas különbségéről. Amint ez történt ma.

Ma ugyanis sikerült tisztázni egy bő egy hónapja magam előtt görgetett munkahelyi konfliktust egy kolleganőmmel, amely a nyaralásomat is intenzíven és folyamatosan mérgezte. A konfliktust magát nem akarom részletezni, és azt sem, hogy a kolleganőm hogyan kommunikált benne. Az az ő sztorija, blogolja le ő, ha majd egyszer nekiáll tudatosan és szisztematikusan reflektálni a saját kommunikűációjára (meg ha majd lesz blogja). Számomra az érdekes most, ahogyan én kommunikáltam egy hónapja, illetve ma.

Ami a kommunikáció formáját illeti, abban volt e-mail, SMS, beszéd, hallgatás, cselekvés – vagyis minden, ami a csövön kifér. Ebből a hallgatás durcás nem köszönés volt, a gesztus pedig egy ajtóbevágás. Tartalmilag: a fenti módszerekkel közöltem a kollegámmal, hogy megsértett engem, hogy bunkóság volt, ahogy viselkedett, hogy igazságtalan és méltatlan volt, amit csinált, és ezek után jogos vártam volna el tőle, hogy..., hiszen igazam volt.

A kiemelések, ha valaki nem ismerte volna fel, tipikus sakál-megnyilvánulások. A másik fél sakálkodásait, mint már jeleztem, nem akarom csokorba szedni, azonban a hatékonyságot jelzi maga a tény, hogy az egy hónapja történt eset mindmáig éreztette hatását. Ma azonban elszántam magam, hogy tisztázni fogom a dolgot, mert elegem van belőle, és megkérdeztem, ráér-e megbeszélni a dolgot. Ráért.

Szeretném hangsúlyozni: nem azzal ültem le beszélgetni, hogy akkor én most kurvára zsiráf leszek. És a folyamat nem is a formális zsiráftánc kínosan szabályos 2×4 lépésének ismételgetéséből állt. Azonban, ha visszagondolok a beszélgetésre (amely kölcsönös békepuszival végződött), mégiscsak az erőszakmentes kommunikáció lépései mentén zajlott. Mégpedig azért, mert – úgy látszik – bizonyos helyzetekben az EMK már tud nálam készségszinten működni. Öntudatlanul is igyekeztem úgy irányítani a beszélgetést, hogy mindkettőnk megnyilvánulásai megmaradjanak a tényeknél (1. lépés: megfigyelés); a magam álláspontját ítélkezés nélkükl fogalmaztam meg, tényleg arra koncentrálva, ami bennem lejátszódott (2. lépés: érzés); vállalva a felelősséget azért, hogy ezek az érzések belőlem fakadnak, az én igényeimről árulkodnak (3. lépés: szükséglet); és hogy a párbeszéd valóban párbeszéd legyen, ismételten apró kérésekkel fordultam a kolleganőmhöz: olyan apróságokkal, hogy „mondd el a te szempontodból...”, „jelezz vissza, hogy jól értettelek-e...” stb. (4. lépés: kérés). Párhuzamosan figyeltem arra, amit ő mond, azzal a kiinduló attitűddel, hogy az ő narratívája pontosan ugyanúgy „jogos”, mint a sajátom. E narratívából pedig (ami azért meglehetősen kevéssé volt mondható összeszedett és jól felépített beszédnek, ellenkezőleg, csapongott ide-oda, mint általában a szóbeli megnyilvánulások) igyekeztem azt kimazsolázni, ami az ő érzése, szükséglete, és próbáltam kihallani mindebből, hogy mit is szeretne tőlem.

A történetben jól megfigyelhető az erőszakmentes kommunikáció három sajátossága. Az egyik a zsiráf makacssága. Visszatérő vád/aggodalom az EMK-val kapcsolatban, hogy a zsiráf valójában nem tesz mást, mint behódol, és eljátssza a klasszikus vicc poénját, miszerint „sőt, az én kurva anyámat”. Erről szó sincs: a zsiráf makacs, és ha kell, nagyon szilárdan megveti a lábát, nem megy arrébb. A kolleganőm többször jelezte, hogy szerinte ez az ügy túl volt ragozva, én azonban újra meg újra visszatértem a témához, és ahelyett, hogy befelé fordított fülű sakál módjára ráhagytam volna, hogy „igen, igazad van, tényleg, ne is beszéljünk róla többet”, konokul jeleztem azt, hogy számomra márpedig fontos a történet (és az ilyen történetek) meg- és kibeszélése. Nem azért, mert „így helyes”, hanem mert én így működöm; szükségem van rá, és kész. És nem tágítottam, amíg úgy nem éreztem, hogy most már ami kimondatlan maradt, az bátran maradhat is úgy. Persze ez csak úgy történhetett meg, hogy ő végig partner volt ebben; ő pedig csak úgy tudott partner lenni, hogy folyamatosan kértem (és kaptam) a visszajelzést arról, hogy igen, részéről is rendben van, hogy még egy kicsit továbbcsócsáljuk a témát.

A másik jellegzetessége az EMK-nak, hogy nem megoldás-orientált. Most sem született „megoldás”, egyikünk sem kért például bocsánatot a másiktól, vagy szabadkozott a hibái miatt, nem adtunk ki a végén közös közleményt – a párbeszédet mégis „eredményesnek” gondolom, és az eredmény éppen az, hogy volt párbeszéd: egymásra tudtunk figyelni, el tudtuk fogadni a másikat, a maga másságával együtt. Benne tudtunk lenni egy közös jelenben, megélve egymás valóságát. És az EMK lényege.

A harmadik jellegzetesség: az EMK-hoz nem szükséges, hogy a partner is alkalmazza. Ez a kolleganőm vélhetőleg soha életében nem hallott olyanról, hogy zsiráfnyelv, ellenben sokszor jutott eszembe akkor, amikor gondolatban példát kerestem arra, hogy milyen is a sakálviselkedés. Ő volt az (egyik) utolsó, akiről el tudtam volna képzelni, hogy vele lehet zsiráfozni. Márpedig lehetett, mégpedig egy nagyon súlyos konfliktushelyzet feloldásában.

Igaz, ennek megvalósulásához nélkülözhetetlen elem az a tény, hogy a kolleganőm nem rossz ember.

Másfelől azonban ne felejtsük el, hogy ez nem az ő specialitása. Hiszen az EMK világfelfogásában nem létezik olyan, hogy „rossz ember”. Ezért szeretem ezt a világfelfogást. Mennyivel könnyebb és vidámabb élni egy olyan világban, ahol biztonságban érezhetem magam, mert tudom, hogy nincsenek körülöttem rossz emberek!

Címkék: , ,


Hozzászólások:


A színvonalas TARTALOM mellett azért is szeretem Balázs blogjait olvasni, mert képes a komplex MONDATSZERKEZETEKRE is - ami egyáltalán nem magátólértetődő dolog manapság ...
Üdv:
Tapsifüles



Igen tapsifüles, respect! És egyáltalán: normális emberi értékekről és érzésekről,történetekről olvasni amúgy is kész felüdülés a mai világban, ezért is járok fel Balázsunk blogjára! :-)
Üdv
S t e w e



Nagyon szubjektiv megközelítésből: iszonyú jó tudni, hogy eljutottál ide..
"hakima"



:)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta