Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, szeptember 27, 2008
21:01
 
Megnyílik egy világ


André Schwarz-Bart Igazak ivadéka c. könyvét olvasom. Meglehetősen az elején tartok, de van egy rész, amit szeretnék megosztani. Csak úgy.


A parasztfiú körülbelül egyidős volt Mordechájjal, de inge ujja fel volt gyűrve a csípős hidegben, és nyitott gallérjából kivillant erős, bikavastag nyaka töve; két nagy, göcsörtös keze mintha odanőtt volna csípőjéhez, s ettől még inkább emlékeztetett valami tömzsi, nagyon erős állatra. Mordecháj megremegett: a paraszt együgyű, vörös arcából higgadt, komoly gyűlölettel sugárzó, gyönyörű kék, lengyel szempár meredt rá.

– Nincs más hátra, itt verekedni köll – szólt közbe valahonnan hátulról egy hang.

Mordecháj fellázadt ez ellen.

– Minek? Miért kellene verekedni?

A mozdulatlan parasztok csoportja felé fordult, és védekezni próbált, pontosan úgy, ahogyan a legrégibb tekintélyek hasonló esetekre javallják. Sokatmondóan széttárta karját, és megkezdte védőbeszédét. – Uraim, engedjék meg, hogy tanúul hívjam Önöket!... Igazán nem akartam megbántani a jelenlevő úriembert azzal, hogy a parázsba raktam a krumplit. Csak nem gondolják rólam komolyan? Mivel pedig sértés nem történt – folytatta remegő hangon, fél térdével még mindig a földön, de törzsét szinte a magasba emelte a szónoki lendület –, mivel semmiféle sértés nem történt, nem gondolják-e, igen tisztelt gazdálkodó urak, hogy megfelelő bocsánatkéréssel is el lehetne intézni azt a nézeteltérést, amely szembeállít ezzel az... úriemberrel? – fejezte be fejtegetését fájdalmas, vékony hangon.

– Dumálni, azt tudnak ezek a büdös zsidók! – állapította meg a lengyel fiú, s szavából mélységes meggyőződés csendült ki. Karja széles mozdulatot írt le, s „ellenfele” elterült a földön.

Mordecháj könyökére támaszkodva, bámulatos gyorsasággal kúszott odább néhány méterrel. Orrába csapott a megforgatott föld szaga. Térben és időben mérhetetlenül messze voltak a parasztok, hangosan kacagtak, milyen félve, milyen meghökkenten lapul a földön. Mordecháj levett egy kis sárrögöt álláról, amely estében a földet súrolta.

A lengyel fiú egy lépést tett felé. Mordecháj egy ujját arcára szorította, oda, ahol az ütés érte. Be kell bizonyítania ezeknek az embereknek, hogy tévedésben vannak; egyszerűen nem szabad verekedésre kényszeríteni az olyan vallásos embert, mint ő, zsidó embert, akinek meggyőződése tiltja a bölcsek tanításaival olyannyira ellentétes erőpróbákat, s kivált egy ifjú Lévyt, aki soha nem látott még erőszakosságot, és csupán hallomásból tudja, hogy olyasmi is van a világon, mint ökölcsapás. Mivel azonban támadója feléje tartott, nevetségesen himbálva a vállát, Mordecháj, mintegy álmában, világosan látta, hogy ilyen érvelésnek semmiféle kilátása sincsen a sikerre.

– Hogyan is érthetné meg ez a majom?! – kiáltott fel hirtelen jiddisül.

Épp feltápászkodott, hogy menekülni próbáljon, mikor a lengyel facipője vesén találta, s Mordecháj arccal a földre zuhant megint. A lengyel nyájas hangon hajtogatta, hogy „büdös zsidó, büdös zsidó”, és alaposan fenéken rúgta Mordechájt, valahányszor megpróbált felállni. Hangja olyan diadalmas volt, hogy Mordechájban a majom iránti megvetés egyszerre valami gyötrelmes lobogásba csapott át, a láng mindent felégetett benne, s egész teste megfeszült, mint az íj.

Maga sem tudta, hogyan történt: egyszerre csak ott állt, a lengyellel szemben, majd rávetette magát, s közben ezt kiáltotta:

– Mit csinál? Mit csinál?!

Fel volt háborodva.

Amikor a parasztok elválasztották Mordechájt tönkrevert ellenfelétől, akit még egyre aprított öklével, lábával, könyökével, s ha teheti, veri tovább egész acélkeményre meredt testével, riadtan és a vértől szinte megrészegülve érezte át a nagy felfedezést: egy csapásra megnyílt előtte az erőszak keresztény világa.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


“Olyan fáradt vagyok, hogy tollam megakad a papíron”

"Néha, igaz, az ember szíve majd megszakad a keserűségtől. De sokszor előfordul az is, különösen esténként, hogy nem tudok másképpen gondolni a hatmillió halállal meghalt Ernie Lévyre, mint aki él még, valahol, magam sem tudom, hol...

Tegnap például, amikor megálltam az út közepén, és remegtem kétségbeesésemben, s a lábam a földbe gyökerezett, a részvét egy könnycseppje hullott arcomra a magasból; pedig a levegő meg se rezzent, s az égen nem volt egyetlen felhő sem... csak éppen ott volt valaki."

..............................

A szerzőről:
"André SCHWARZ-BART
1928. május 23-án Franciaországban, Metz városában született. Szülei lengyel zsidók, akik 1924-ben költöztek Franciaországba, majd 1941-ben a nácik deportálták és megölték őket. André ezután a Résistance (Ellenállás) aktivistája lett. Munkásként dolgozott, majd szociológiát tanult a Sorbonne-on. Az Igazak ivadékát a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb irodalmi műveként tartják számon, amely elnyerte a neves Goncourt-díjat. A könyvet húsz nyelvre fordították le." (Ulpius-ház ismertetője)

A könyvről:
"Az Igazak ivadéka a világirodalom egyik legkülönlegesebb, fájdalommal és szépséggel teli zsidó regénye. Egy olyan alkotás, ami érző embert nem hagyhat könnyek, és gondolatok nélkül. Egy olyan alkotás, amit évtizedeken át hordozunk a szívünkben, a lelkünkben. Az 1959-es regény megjelenésekor elnyerte a legnagyobb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-akadémia díját. Méltatói szerint az ősi legendát felelevenítő Schwarz-Bart olyan egyedi hangú krónikás, aki kérlelhetetlen tanúvallomást tesz, amely a feledés ellen íródott. Az Igazak ivadéka a fájdalom himnusza és az irgalom könyve, amely a kiválasztottság magasztos, de gyötrelmes voltáról mesél, és felteszi az egyik legfőbb kérdést: lehet-e bízni az emberben, akit ilyen mérhetetlenül le lehetett aljasítani?" (Unas Books ismertetője)



Kamaszkori olvasmányom volt, már nem is emlékszem az egészből szinte semmire. De ami mégis megmaradt, a legvége az eleven kép ma is. Egy gondolat merült fel: mindannyian(?) átéljük életünkben a lamed vov érzését, mindannyian vagyunk zsidók és nácik is, mindannyian vagyunk Jézus és Júdás, mindannyiunkra tekint valaki úgy, mintha mi lennénk az isten, és mindannyian éreztük már magunkat istennek... Mikor tanulunk meg már végre emberek lenni? Mikor tanuljuk már meg végre, hogy az én szabadságom ott végződik, ahol a Te szabadságod kezdődik?
pi



Kamaszkori olvasmányom volt, már nem is emlékszem az egészből szinte semmire. De ami mégis megmaradt, a legvége az eleven kép ma is. Egy gondolat merült fel: mindannyian(?) átéljük életünkben a lamed vov érzését, mindannyian vagyunk zsidók és nácik is, mindannyian vagyunk Jézus és Júdás, mindannyiunkra tekint valaki úgy, mintha mi lennénk az isten, és mindannyian éreztük már magunkat istennek... Mikor tanulunk meg már végre emberek lenni? Mikor tanuljuk már meg végre, hogy az én szabadságom ott végződik, ahol a Te szabadságod kezdődik?

Nick nevem pi, a többivel nem tudtam mit kezdeni


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta