Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, október 01, 2008
16:49 Alkalmazott fejlődéslélektan
Az évek óta folytatott visszaszerző hadjáratban ma újra megnyertem egy kis csatát. Egy online antikváriumban megint rábukkantam gyerekkorm egy megtagadott darabkájára. Megrendeltem, szállítják a napokban. Egy kicsit ismét visszagazdagodtam. Címkék: Emlék, Könyv, Pszicho, Ünnep Hozzászólások:
Milyen kedves,szívet melengető írás !
A várt kincs Karin Michaelis A nagy vendégség c. könyve. :) Olvasta valaki...?
EZ Pic-nic sorozatos volt, valami remlik?
Nem tudom, Arthur Ransome neve jelent-e valakinek valamit, én 10 éves korom táján imádtam a könyveit (ezeket egyébként kb a 30-as években írta). Valahogy nyomát vesztettem ezeknek a kötetetknek, nem tudom, hogy kuka vagy elajándékozás útján. Aztán éveken át hiába próbáltam visszaszerezni "őket", nem és nem találtam. Kb. fél éve sorra akadtam rájuk antikváriumokban, már akkor is nagyon örültem, de igazán sorszerűnek azóta érzem a történetet, mióta kiderült, hogy a most 10 éves fiam egyszerűen szintén imádja, és így most vele, neki olvastam újra, megkettőzött élvezettel. Sőt kiderült, hogy újabb kötetetket is lefrdítottak magyarra, már abban az időben, amikor én már és még nem érdeklődtem ilyesféle irodalom után, és most ezeket is elolvastuk.
assam: Nem Pic-nic sorozat, ez annál régebbi. Ami a "komputeres" könyvet illeti, az a Mit üzen Abakusz? címet viseli; nem Delfin volt; azt is kerestem évekig, aztán meglett. :)
Balázs köszönöm, tudom, sőt most is megvan:
Szia Balázs! << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |