Az egyre jobban aszalódó szilva
Kész az Aszalt szilva naplementekor borítója (tervező: Baksa Gáspár), és ha igaz, ma megkapom a tördelt szöveget. Kb. 330 oldal lesz, keménytábla, papírborító. Néhány jvítás, és mehet a nyomdába, onnantól úgy egy hónap, és megjelenik.
Úgy vélem, ebben a stádiumban már nem medvebőrre-előreivós, ha kirakom ide nemcsak a címlapot, de a fülszöveget és az ajánlást is. Íme:
Hogyan írjunk garantáltan olvashatatlan könyvet? Erre nyilván sok módszer létezik, de valószínűleg hatékony megoldás, ha első lépésként a Teológiai elmélkedések alcímet adjuk neki, másodjára pedig kényszeresen komolyan vesszük mind magunkat, mind az alcímet.
Azonban ősz szemöldökszálaim számának szaporodásával egyenes arányban kezdett világossá válni előttem: a tárgyalandó témák mind nehezebben férnek bele a klasszikus értelemben vett „teológia” feliratú skatulyába. Noha továbbra is Istenről beszélek és Jézusról, a világról és az emberről, életről és halálról, jóról és rosszról – vagyis csupa olyasmiről, amivel hagyományosan a teológia (is) foglalkozik –, a gondolatok csapásiránya alapján egy fiktív könyvtáros fokozódó valószínűséggel osztaná be egyes írásaimat a pszichológia, ökológia, kommunikáció, szexológia, jogvédelem címszavak valamelyikébe.
A mémtörténet szó oly váratlanul bukkant fel töprengéseim közepette, hogy jó darabig nem is tudtam eldönteni, illik-e valójában az – időközben csaknem végleges formáját elnyert – anyaghoz. Végül, ha bizonytalanul is, de igennel válaszoltam.
Könyvemben, ez nem is kérdés, elsősorban mémekről szólok: ideákról és ideológiákról, hitekről és hiedelmekről, egyéni és közösségi viselkedésformákról, valamint ezek lehetséges alternatíváiról. Azonban gondolkodásomban ezek a mémek nem a priori vannak jelen, hanem – számos más mém társaságában – valamilyen módon jutottak el hozzám. S hogy a bennem zajló küzdelemben – a meccs jelen állása szerint – miért épp ezek a mémek látszanak diadalmaskodni, annak ugyancsak története van. A történet egésze az én történetem; az egyes történetek: mémtörténetek.
Birtalan Balázs
Olyan ember beszél itt hozzánk – mert úgy ír, mintha beszélne, szinte hallani a hangját –, aki sokhelyütt otthon van. Igazi gondolkodó, mindenen szeret eltűnődni, vitatkozni. Remek (mert elfogult!) elemzést ad a Harry Potter-könyvekről, s főleg arról, milyen szépen szólnak a halálról. A hittudomány ellentmondásos tételeit is érdekesen fejtegeti, egyszerre nagyon katolikus és nagyon nem katolikus szemszögből. Kinn is van, benn is van. Határozott hangon emel szót a környezet megóvása érdekében, majd elmondja, hogyan süssön az ember libamájat a párjával, és mit igyon hozzá. Az emberi kapcsolatokról, köztük a homoszexualitásról is van megélt, őszinte mondanivalója.
Meghökkentő és emberi ez a naplószerű könyv. Bizalmas, anélkül hogy bizalmaskodó volna. Lehet, hogy Birtalan Balázs mindezt azért teheti ilyen bensőséges, egyszerű hangon, mert igazából sehol sincs otthon?
Nádasdy Ádám
Címkék: Add tovább, Felmutatható, Könyv
–
Sorskönyv nélkül
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
