Véletlenül pont egy éve (na jó: egy éve és két napja) írtam a Tékozló Homáron a Mancika-elvről. E kifejezés a főnököm találmánya. Álljon itt az akkori írásom, stilizálás nélkül:

A Mancika-elv azt jelenti, hogy kibaszottul nem érdekes, mit ír elő a törvény. Ha ügyet intézel, és teljesen jogszabályszerűen játsz el, de az ablak/íróasztal túloldalán ülő Mancika azt mondja, hogy kérem, ez így nekünk kevés, akkor tökön szúrhatod magad, drámai hangon felolvashatod az egész Ptk-t (vagy bármit): az ügyed nem lesz elintézve. Mert Mancika másképp tudja. Mert ő úgy szokta meg, már hatszáz éve így csinálja, ő tudja. Vagy ami még jobb, amikor az ügyintéző egy jelen nem lévő Mancikára hivatkozik: „Én nem tehetek semmit, a jogi osztály ezt mondja.” És lehet beszélni a jogi osztállyal? Azt sajnos nem.

Mi rendszeresen szívunk a bankokban alkalmazott Mancika-elvtől. Ügyfél bankban 30 oldalas kölcsönszerződést aláír, jön a közjegyzőhöz, hogy „eztet itten tessék ellenjegyezni”. Ez magyarul azt jelenti, hogy tartozáselismerő nyilatkozatot kérnek róla. A tartel olyan műfaj, ami után, ha az ügyfél (vagy épp az örököse, ha meg talál halni) baszik fizetni, a bank azonnali végrehajtást kérhet, és nem kell évekig pereskednie. Ahhoz, hogy a tartel végrehajtható legyen, a következőnek kell szerepelnie benne:

   – jogosult és kötelezett megnevezése
   – követelés jogcíme (pl. „kölcsön”)
   – követelés nagysága (tőke + járulékok összegszerűen és/vagy mértékkel)
   – teljesítés határideje (a részletekre is)
   – teljesítés módja (cashben vagy átutalással vagy tehénben stb.)

Ennyi. Ezt, ha nagyon locsog az ember, négy oldalban le lehet zavarni. Ha nagymamát is bevonják kezesként meg a szomszédasszonyt, akkor a sok név miatt mondjuk öt.

Okirat elkészül, ügyfélnek odaad, ügyfél számlát kap(!), fizet, bankba vissza. Ahol Mancika közli vele, hogy hát, ez nem jó. Sajnossajnossajnos ez nem jó: a köjegyző kihagyta az okiratból az adós cipőméretét, anyukája első menstruációjának dátumát és azt, hogy a bank milyen szép épületben van, dunaparti kilátással. Ez, jaj de kár, nem jó: tessék kérem visszamenni a közjegyzőhöz, és mind a 30 oldalt közjegyzői okiratba foglaltatni. Ezt így kell, addig nincs pénz, ne is álmodjon róla.

Ügyfél feldúltan vissza, természetesen vérét akarja venni a közjegyzőnek meg az iroda összes alkalmazottjának (teljesen érthető!), hogy elbaszták, tessék kijavítani! Telefon banknak, és a közjegyző hosszan-hosszan győzködi Mancikát arról, hogy mi van a jogszabályban. Akit viszont ez továbbra sem érdekel, kurvára nem. Az ilyen esetek 80%-ában az van, hogy az okiratot ki kell egészíteni egy rakás faszsággal (ingyenmunka, hiszen az ügyfelet nem akarjuk szopatni), ügyfél boldogan el, és soha többé nem jön vissza hozzánk más ügyben, „hiszen ez a közjegyző szarul dolgozik”.

A másik választásunk ilyenkor az lenne, hogy az ügyfélnek megmondjuk: a jogszabályban márpedig ez van, nem végzünk tök fölöslegesen plusz munkát, tessék beperelni a bankot. Csak hát az ügyfél nem igazságot akar, hanem pénzt. Ez is érthető, úgyhogy ilyennel nem is próbálkozunk.

A Mancika-elv a Murphy-törvények egyik legerősebbike.

Eddig az idézet. Amiért pedig idemásoltam, az egy múltkori gondolatmenetem továbbhajtása, amely akkor történetesen versben manifesztálódott. Szóval az jár az eszemben, hogy a Mancika-elv egyik alesete nemcsak a fenti bosszúságok forrása, hanem annál sokkal veszélyesebb. Arra az alesetre gonolok, amit fentebb e szavakkal ismertettem: Az ügyintéző egy jelen nem lévő Mancikára hivatkozik: „Én nem tehetek semmit, a jogi osztály ezt mondja.”

Ez az eset forrását tekintve különbözik a Mancika-elv mainstream megnyilvánulásaitól. Alapértelmezetten a Mancika-elv valakinek a meggyőződéséről és rugalmatlanságáról szól. Ebben az esetben szó sincs meggyőződésről. Épp ellenkezőleg: számtalanszor mondta már nekem ügyintéző:

   – Igen, Balázs, tudom, hogy igazad van, persze, hogy ez így értelmetlen, fölösleges és sokkal többe kerül az ügyfélnek, de a jogi iroda azt mondja..., a hitelellenőrzés így írja elő..., a jóváhagyás úgy szól...

Nagyon ismerős ez az érvelés. Mindig is az volt (tíz éve szerkesztem az okiratokat). De csak nemrég kapcsoltam, hogy honnan is ismerős valójában. És amikor erre rájöttem, új, önálló nevet adtam ennek az alesetnek:

A fasizmus elsődlegesen nem társadalmi, hanem pszichológiai jelenség. Az a valami, ami ember tömeges megsemmisítésében végződik, nem az „Arbeit macht frei” feliratú kapu alatt, hanem a személyiségben kezdődik. És hogy miben végződik, az nem több esetleges történelmi adottságnál.

Címkék: Jog, Kopipészt, Világ+ember

---