Birtalan Balázs naplója: Viszonylag minden <i>(Tsepeli gavotte)</i>

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, október 07, 2008
08:48

Viszonylag minden (Tsepeli gavotte)

Birtalan Ferenc: Viszonylag minden (Tsepeli gavotte) Tegnap került ki a nyomdából Apa legújabb verseskötete, ezúttal versválogatás. (Szerkesztő: Birtalan Balázs.)

A könyv fülszövege:

Válogatást indokolni sokféleképpen lehet.
Nem álmodoztam róla, hogy verseimet egy „sziget” köré építsem. 1993-ban kerültem Csepelre, s lányom akkori születésével fogadtam el idetartozásomat.
Íme, csepelségem története, vesekbe merevítve.

Birtalan Ferenc

A Viszonylag minden (Tsepeli gavotte) c. könyv bemutatója 2008. október 28-án 17 órakor lesz az Magyar Írószövetség Klubjában (Budapest VI., Bajza u. 18. I. em.). A kötetet bemutatja Kaiser László költő, a Hungarovox Kiadó vezetője és P. Papp Zoltán költő, a Dunatükör főszerkesztője. Közreműködnek: Kézdy György színművész, Czipott Géza előadóművész és a Strófa trió (Dara Vilmos, Silling Tibor, Tábi Tamás).

A borítón egyébként Zselkye húgom látható, tizenjónéhány évvel ezelőtt. A kötet címadó verse a következő:

Szentjeit a HÉV

(Győri Lászlónak)

Viszonylag minden csöndes itt,
hazaringatta szentjeit a HÉV.
Csepel elpihent, nyugodt.
Az ég derült, vagy esni fog:
esetleges.

A Duna mindent körbevesz,
volt bármi eddig, vagy bármi lesz.
Gázlóin mikor épp ki kelt át,
jártak erre gepidák, a kelták,
megeshetett.

Mindenhol kutatnak, ásnak.
Magam sem hiszem másnak,
jogom sincs itt, hogy más legyek,
mint tárógödörben csont, lelet.
Keressenek.

Erre már nem vöröslik alkony.
Dől az éj. Rossz gyárak lent a parton,
döglött daruk, tehertelenség,
penészes kötény, ahogy ottfeledték,
kik nincsenek.

Eső szemerkél, tél, nyár, mindegy.
Jegenyék futnak, messze visznek.
Kígyózöld vagonok hánynak
szigetedről egy más világnak.
Keserves ez.

Tizennégy éve ez a minden.
Elszökni, ugyan hova innen?
Ez lett a jelenem, a múltam.
Szeretnem kell, hát megtanultam,
ahogy lehet.