„Jaj azoknak, akik könyvet írnak!”
– idézi a Koránt egy Joe Alex nevű, zseniális amatőr nyomozó, egyszersmind népszerű krimiíró, egy bizonyos Joe Alex álnéven krimiket publikáló lengyel szerző Ahol nincs Tízparncsolat c. bűnügyi regényének első fejezetében. (Ha valaki nem tudja kibogozni, szóljon, segítek.)
Tegnap számtalanszor felcsendült bennem ez a mondat. A teljes hétvége korrektúrázással telt. Az utolsó, az utolsó utáni, valamint az utolsó utáni utáni korrektúrázással. Tördelt szöveg e-mailben ide, átnézés, hibajegyzék e-mailben oda, javítás, újratördelt szöveg e-mailben ide, átnézés... da capo al fine. A „teljes hétvége” kifejezés úgy értendő, hogy a teljes hétvége. Péntek kora délutántól kezdve, folytatva szombaton és vasárnap, mígnem ma, hétfő hajnali 1/4 6 után néhány perccel azt mondtam: Imprimi potest! Azaz: nyomtatható.
Bezuhantam az ágyba, aludtam bő 3 órát, és reggel, amikor tükörbe néztem, végre megtudtam tapasztalatból is, hogy mit jelent az irodalmi szövegekben gyakorta előforduló „karikás szemek” szintagma. Nem szép látvány.
Viszont a könyv a mai napon nyomdába került, és a nyomda válllása alapján még novemberben kész lesz. Az Akadémiai Nyomda csinálja; 320 oldal lesz, kemény kötéssel, védőborítóval. Az ára 2900,– Ft.
Aki érdeklődik az Aszalt szilva naplementekor iránt, az erre a linkre kattintva elolvashatja a könyv új (mármint a nemrég leblogolthoz képest új) fülszövegét, valamint a teljes, részletes tartalomjegyzékét.
Aki még jobban érdeklődik, az kedvezményesen megrendelheti, ill. előjegyezheti a könyvet a Katalizátor Kiadó honlapján keresztül.
(...)
...Úristen, milyen fáradt vagyok. És annyi eszem van, mint egy porcelán kutyának: este 9 van, és itt ülök az irodában; gyakorlatilag csukott szemmel püfölöm a billentyűket, ahelyett, hogy hazamentem volna 6-kor, és időben lefeküdtem volna aludni. De hát ez van: hihetetlen nagy megkönnyebbülés, hogy sínen van a könyv; az eddigi idegeskedés helyét fokozatosan átveszi a jóleső izgatottság – és hát ezt az örömöt mindenképpen meg akartam osztani itt a blogomban, akármilyen kimerült vagyok is.
Hiába: van, amikor az ember éli az életét, és egyszer csak azt veszi észre, hogy fejre állt a lába alatt a Maslow-piramis. Szédítő érzés, meg kell hagyni.
Címkék: Add tovább, Felmutatható, Könyv