Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, november 23, 2008
07:58
 
A gödeli csoporttitok


Utálom az olyan posztokat, amelyekben a blogger rákacsint önmagára, és „megoszt” olyasvalamit az olvasóival, amiről eleve tudható, hogy senki nem fogja megérteni, csak ő maga. Most mégis valami ilyesmit teszek: nem „kénytelen vagyok” tenni, hanem ezt választom. Önmagam számára fontos, hogy nyoma maradjon a történésnek, ugyanakkor más okból kifolyólag „kénytelen vagyok” homályosan fogalmazni. Pontosabban ez is az én választásom, csak éppen nem vidám és felszabadult választás.

A konkrét (le nem írt) sztroint túlmenően viszont nagyon foglalkoztat az ún. csoporttitok fogalma, ill. annak határai. Aki nem ismeri a kifejezést, annak röviden annyit, hogy olyan társaságokban, ahol az emberek előre tudott módon, legalább részben azért jönnek össze, hogy ott magukról belső dolgokat megosszanak a többiekel (ilyenek pl. a terápiás csoportok vagy a pszichológiai képzési csoportok), van két alapszabály. Az egyik az, hogy ami konfliktus a csoportban keletkezik, azt ott is kell megoldani. A másik az említett csoporttitok: ami a tudomásunkra jut bárkiről is abban a bizonyos körben, azt „kifelé” tilos elmondani bárkinek is oly módon, hogy abból, akár csak közvetve is, beazonosítható legyen a csoport bármely tagja. A csoporttitok köti az embert a csoport feloszlása után is.

Aktuális morfondírozásom tárgya az, hogy vajon mi az elvileg helyes megoldás akkor, ha valaki olyan módon (tehát nem is elsősorban olyan mértékben!) sérül egy csoportban, hogy sérülése mindenképp külső segítséget igényelne – azonban pont a sérülés jellege teszi lehetetlenné a csoportban való kezelést. Teszem azt, a sérülés implikálta csoporttagságának megszűnését is (azaz autoriter módon kizárták onnan). Ez esetben a fentebb elsőként említett szabály (miszerint a kofliktust hozd be a csoportba, és ott oldd meg, vagy legalábbis ott dolgozz vele) objektív okokból nem követhető. Ez azonban nem hozza magával a második szabálynak (vagyis a csoporttitoknak) az érvénytelenítését. Ez a helyzet, úgy gondolom, az adott rendszer keretei közt maradva megoldhatatlan. Példával illusztrálva: egy elromlott vízvezetékhez lehet telefonon szerelőt hívni; egy elromlott telefonhoz más telefon hiányában nem lehet szerelőt hívni.

Az autonóm döntés ez esetben arra vonatkozik, hogy vagy maradok a rendszer keretei között, és nem oldom meg a problémát, vagy megpróbálom kezelni a problémát, ezt azonban kizárólag a rendszer korlátainak figyelmen kívül hagyásával tehetem: a csoporttitok megsértésével.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Most lehet, hogy értetlen leszek, de mintha a csoporttitoknak nem is lenne köze a történethez. Elég foglalkoznunk azzal a szabállyal, hogy a konfliktust a csoportban oldd meg - de a csoportból kizártak, pont ez a konfliktus. Ez a szabály is érvényes a csoporttagság megszűnése után?

Tegyük fel, nem zártak ki, csak jártam egy csoportba, annak vége, esetleg eltelt azóta valamennyi idő. Ha eszembe jut valami feszültség, ami annak idején ott keletkezett, de akkor nem oldottam meg, akkor utólag arról már bárkivel beszélhetek, nem? Pl. mikor arról beszélgetünk, milyen hülyék voltak a pszichológák egy bizonyos, nem mondom ki, milyen képzési csoporton, akkor sztem nem sértek semmilyen szabályt.



Endogén opiát,
teljesen igazat adok neked, az nem lehet, hogy valaki a saját konfliktusából ne keveredhessen ki azért, mert áletikai kötéseket érez. Vagy akkor miről szól ez az egész pszihológia?



A pszichologiai csoportok működését meghatározó alapszabályok érvényesíthetőségére vonatkozó elmélet ellentmondásmentességét sem bizonyítani, sem cáfolni nem tudom, nem is szeretném,:)
hiszen "minden „valamirevaló” elméletnek van megoldhatatlan problémája és minden „valamirevaló” elméletben bizonyíthatatlan, hogy maga az elmélet ellentmondásmentes."

De talán érdemes lehet bevonni morfondírozási körödbe, a "nem ártani, segíteni" alapszabályt is, ami a megoldás felé terelhet.

Ahogy én tudom, az ilyen csoportokban ez is alapszabály. Vagy annak kéne lenni!
Ha ez nem biztosított a csoportban, akkor én biztos elkerülném. Különösen, ha olyan nagy sérüléseket okozhatnak, hogy annak feldolgozásához már külső segítségre lenne szükség.

Ha meg nagy bajba lennék, szakemberhez fordulnék, akinek mindent elmondanék, mert őt szakmailag köti a titoktartás.

Vagyis a korlátot bizonyos szempontból túllépve ugyan, de végletesen nem megsértve, inkább csak határait kiterjesztve, oldanám meg a helyzetet.
De hát én egy ilyen "kecskét is, káposztát is" ember vagyok. :)

Önmagadnak szánt emlékeztetőként írt bejegyzésedet olvasva, úgy érzem, inkább a konfliktusból adódó feszültségedet próbálod, a probléma elméleti síkra való terelésével, levezetni.
Ezt is lehet.

Vagy talán nincs is probléma?
Hiszen tudod a megoldási lehetőségeket!
Csak esetleg választani nehéz közülük, és megvalósítani?
De akkor ez már nem probléma, "csak" feladat.

Huh, de sokat írtam!
Bizonyára fontos téma számomra is! :)



Nem tudom, hogy ez a felvetés elméleti jellegű-e (pl. az-e a kérdés, hogy a Gödel-tétel alkalmazható-e erkölcsi szabályrendszerekre is), vagy pedig, gyakorlati szempontú (mit tegyünk, ha sérülünk attól, ha pszicho-csoportunk kizárt köreiből).

Gykorlati szempontból: Szerntem ha valakit autoriter módon kizárnak egy csoportból, akkor már a kizárás ténye sértheti a csoportszabályokat. A jó pszicho csoportok ui nem szoktak másoknak sérüléseket okozóan autoriterek lenni. Ha a kizárással eleve sérült a szabályrendszer, akkor a "sérültnek" miért kellene ezt a szabályrendszert annyira komolyan vennie, hgy ne kérhessen külső segítséget? Olyan volna ez, mint amikor egy férje által bántalmazott feleség azért nem kér külső segítséget, mert azt tanulta a mamájától, hogy a főszabály, hogy "az asszony köténye sokmindent betakar".

Ez volna a gyakorlat. Az elmélet szempontjából pedig tökigaz, ez valódi gödeli helyzet (vagyis én úgy látom): egy adott (szabály)rendszer keretei között merül fel egy olyan probléma, amely csak egy tágabb (szabály)rendszer keretei között oldható meg.



Nem feltétlenül sérti a szabályokat a csoportból való kizárás, ha vkt nem bír el egy csoport, és egy ember érdeke miatt sérülne sokaké, akkor teljesen etikus kizárni.



Természetesen nem elméleti a kérdés, hanem maximálisan sajátélmény-alapú. Ami eggyel viccesebbé teszi, az az, hogy a nevezett autoriter vezető nemcsak az adott csoportnak a vezetője, hanem egy egész, az ő személye körül kialakult hóbelevancnak. Így gyakorlatilag bárki a környezetemben, akit ismerek, és kompetensnek tartok abban, hogy segítséget nyújtson, annak ez az illető volt anno a kiképzője, és jelenleg ő a szupervizora. Piáns, mi?



Persze, hogy a kizárás lehet a szíbályoknak megfelelő - ez abszolúte igaz. De az AUTORITER módon történő kizárás nem hiszem, hogy lehet szabályos, vagy ha mégis az, akkor az a szabály is megkérdőjelezhető, ami ezt lehetővé teszi. Szerintem. Mert én úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem "csak" az sérül, akit kizártak, hanem mindenki, aki ennek tanúja. (Ha pl. egy gyereket megpofoz a karateedző, akkor nem csak az válik áldozattá, akit megütöttek, hanem bizonyos értelemben minden gyerek, aki az aktusnál jelen volt, vagy akár csak elmesélték neki.)



Persze, hogy a kizárás lehet a szíbályoknak megfelelő - ez abszolúte igaz. De az AUTORITER módon történő kizárás nem hiszem, hogy lehet szabályos, vagy ha mégis az, akkor az a szabály is megkérdőjelezhető, ami ezt lehetővé teszi. Szerintem. Mert én úgy gondolom, hogy ilyen esetben nem "csak" az sérül, akit kizártak, hanem mindenki, aki ennek tanúja. (Ha pl. egy gyereket megpofoz a karateedző, akkor nem csak az válik áldozattá, akit megütöttek, hanem bizonyos értelemben minden gyerek, aki az aktusnál jelen volt, vagy akár csak elmesélték neki.)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta