Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, november 17, 2008
15:59
 
A kulcs és a tízforintos


A kulcs

Bő egy évtizeddel ezelőtt fogant meg a fejemben az a gondolat, amely szerint a kulcs, mint olyan, tárgyi bizonyíték. Pusztán az, hogy létezik. Hogy voltaképpen minek a bizonyítéka, az változott az idők során. Őseredeti állapotában a megállapításom úgy hangzott, hogy a kulcs létezése tárgyi bizonyíték az áteredő bűn létezésére. Azóta átstrukturáltam a világnézetemet, s ma ehelyett azt mondom: a kulcs létezése tárgyi bizonyíték kultúránk/civilizációnk eredendően hibás működésére.

Mind a régi, mind az új megfogalmazás ugyanarra mutat rá. A kulcs arra való, hogy valamit elzárjunk. Mit? Valamit, amit a sajátunknak nevezünk. Miért zárjuk el? Hogy biztonságban legyen. Kitől vagy mitől legyen biztonságban? Az eső, a földrengés, az egerek vagy az oroszlánok elől? Nyilván nem, hiszen ezek nem kulccsal kizárható tényezők. Attól akarjuk biztonságban tudni a sajátunknak nevezett valamit, akiről feltételezhető, hogy szintén szívesen tudná azt magáénak. A másik embertől. De miért szükséges elzárni valamit? Eltekintve msot attól, hogy a magántulajdon műfaja igen furcsa képződmény az evolúcióban, miért szükséges a magántulajdonunkat megvédeni a másiktól, illetve a védelemnek miért nem elégséges eszköze a szóbeli megállapodás vagy a tulajdoni igény egyszerrű jelzése (pl. kis zászlócskával vagy a védett dolog körbevizelésével)?

Úgy vélem, azért, mert a társadalmunk alapvetően híján van valaminek, s ez a valami: a bizalom. Másképp fogalmazva: társadalmunk működésének hajtómotorja a bizalmatlanság. Mivel az egyik ember nem bízik a másikban, szövetkezik a harmadikkal a másik ellenében, a negyedikkel pedig a harmadik ellenében, de e szövetségeket is szigorú szabályok felállításával köti, amely szabályok megvédik őket egymástól és önmaguktól. E bizalmatlanság generálta szövetségek terebélyesednek aztán országokká és hadseregekké; az egyik hadsereg behatol a másik országba, és az ily módon egymást követő események láncolatát (amely tehát nem más, mint a tulajdonviszonyok erőszakos átrendeződésének, vagyis háborúknak a láncolata) nevezzük ünnepélyesen történelemnek. A világ háborúi (így a világháborúk is) nem a nagypolitikai sakkjátszmákban kezdődnek, hanem az egyes emberekben, akik vagy megbíznak a másikban, vagy sem. Egymásban bízó emberek között a háború gondolata abszurd ötlet. A mi (immár globális) kultúránkban a háború a legkevésbé sem számít abszurd ötletnek; ellenkezőleg, a gazdaság egészét, s így valamennyiünk mindennapjait befolyásoló, alapvető tényező. Gyorsan hozzáteszem: ez kultúránk azon régióira is igaz (pl. Magyarországra), amely adott esetben évtizedek óta mentes a közvetlen háború tapasztalatától.


A tízforintos

Tegnapelőtt este, amint valahonnan hazafelé tartottam, felhívtam Tomit, s ő megkért, hogy amennyiben az utamba akadna egy tejföl-shop, vegyek egy tejfölt a másnapi (azaz tegnapi) hagymaleveshez. Hogy, hogy nem, találtam egy terepszínű kis kis boltocskát a pályaudvar környékén, amely tán a világ kezdete óta ott volt, csak soha eddig nem vettem észre. Bementem, s ha már bementem, tejfölön kívül vettem egy kenyeret, némi felvágottat, meg két Túró Rudit. A végösszeg ezervalahányszázötven forint volt, az időpont este akármennyi. Nyújtok egy tízezrest, mire a boltos bácsi zavarba jön: jaj, nem tud visszaadni, és hova menne ilyenkor váltani. Nincs-e kisebb. Volt. Adtam egy ezrest, összevadásztam a valahányszázat, majd tenyeremre borítottam az aprót, és megolvastam: 40 Ft volt. Na, most mi legyen? Boltos bácsi azt mondja: adjam oda, és a hiányzó tizest majd beviszem legközelebb. Na szép, gondolom, legközelebb, amikor tizeöntéve a környéken lakom, és most járok itt először.

– Rendben – mondtam fennhangon –, és köszönöm a bizalmát.
– Ugyan – felelte – ennyi bizalommal lehetünk egymás iránt.

Megbeszéltük, hogy mikor és hogy van nyitva, meg azt is, hogy tíz forintnak voltaképpen a világon semmi jelentősége nincs. Igaz, mesélte, egyszer valakit kisegített 5 db villamosjeggyel, merthogy az illető, úgymond, otthonhagyta a pénztárcáját, és épp siettek be a városba; a nő azt mondta, másnap behozza a pénzt – azóta is hozza. Hát, igen, öt vonaljegy bizony több, mint tíz forint... Minden jót, viszlát, jó éjt...

Kínosan érzékeny vagyok az anyagiakra, úgyhogy hazaérve gyorsan magamhoz vettem némi aprót, gondosan elhelyezve a pénztrácámban egy tízforintost is. Tegnap reggel arra vettem az irányt.

– Jó napot! Ezzel tartoztam tegnapról – nyújtottam át a tizest.
– Köszönöm – mondta a boltos bácsi. Elvette, berakta a kasszából, viszlát – viszlát, és kijöttem a boltból. Ennyi történt. Egy teljesen jelentéktelen helyzetben egy ember megbízott a másikban, a másik pedig visszaigazolta, hogy ez jó döntés volt. Valaki másnap beadta a boltba a pár forintot, amivel tartozott. Teljesen hétköznapi történet, a lehető legbanálisabb fajtából. Hírértéke nulla, említeni is fölösleges.

Tudom, igen. Belül mégis csöndesen tombol valami jó érzés.

Van értelme a létemnek ezen a bolygón! Igen, a világnak szüksége van rám!

Tegnap megakadályoztam egy világháborút.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Vagy nem értem, amit a bizalmatlanság szerepéről mondasz, vagy nem értek vele egyet - nem is tudom melyik.

Ha bízik bennem a szomszéd, és nem zárja az ajtaját, és én is hasonlóképp őbenne, és én sem használok kulcsot, ez még nem oldja meg a 'fortélyos bizalmatlanság igazgat' problémát.

A bizalomra rá kell szolgálni. Ha a szomszéd azt veszi észre, hogy hiába bízott bennem, megloptam őt, akkor vége a nyitott ajtós világnak.

A problémát tehát nem bizalmi, hanem kontrollhely kérdésnek tartom (csak nem tudom, ugyanarról beszélünk-e): az emberek jelentős része külső kontrollos, azért tesz vagy nem tesz dolgokat, mert külső büntetésre/jutalomra számít. A kulcsok ott dobhatók el, ahol az embereket a vezérük bensőjükből vezérli.

Kevés viszont az olyan felnőtt ember, aki akkor sem hág át erkölcsi szabályokat, ha nincs tanú és ezáltal nincs megtorlás.

Az is igaz persze, hogy bizalom és kontrollhely kérdése számomra összeér: szívesebben bízom belső kontrollos emberekben, mert ők nem játékai mindenféle szélnek.



"csak nem tudom, ugyanarról beszélünk-e"

Szerintem nem. :) Azt hiszem, te most épp pragmatikusan, egy az egyben vettél valamit, ami részemről alapvetően szimbolikusnak volt szánva, és irodalmi besorolását tekintve (az elsődleges látszat ellenére) inkább líra, mint egzakt, értekező próza.



Éreztem én, hogy talán két malomban őrölünk. Nem baj :) :) Mindkét malom jó malom.



Én is a tizforintost visszaadó fajtából való vagyok :-)
Nem vagyok kompatibilis a mai világgal, mondják is sokan.
De nem tudok más lenni - szenvedek is miatta...
S t e w e


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta