Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, november 24, 2008
10:37
 
Regresszió


A hétvégén pszichodráma volt, két napon keresztül. Szombat este úgy mentem haza, hogy érzelmileg teljesen bevonódtam, holott nem is volt saját játékom, sőt szerepem se sok. Az „érzelmileg teljesen bevonódtam” kifejezés jelen esetben azt jelenti, hogy felszínre tört bennem a gyermek: aki szeretetre éhes, bújni akar, bevackolódni az ölelő kar akolmelegébe. Ehhez képest úgy alakult, hogy az estém jórészt egyedül telt: Tomi későn ért csak haza. Úgyhogy Megasztárt néztem – és mit tesz Isten, az is rátett még egy lapáttal a hangulatomra. Ha valaki nem ismerné a műsort, akkor annak röviden annyit, hogy minden forduló végén kiesik valaki a versenyzők közül, a többiek pedig elbúcsúztatják egy borzalmasan szirupos dallal. Persze az, hogy „borzalmasan szirupos” csupán a reflektáló tudat által kialakított címke. Amikor valaki vértezetlenül áll, csupasz érzelmeivel, a szirup könnyen a nyakába ömlik. A giccsnek nem véletlenül lehet akkora piaca, főleg háborús időkben.

Hányingerrel, torokfájással és köhögéssel feküdtem le, és rengeteg forgolódás után kb. négy órát sikerült aludnom. Közben pörögtek a fejemben a műsorban elhangzott dalok, és valami felszínes lázálom-szerűségben, új és újabb elrendezéssel és castinggal milliószór lejátszottam magamban a búcsúzást, az elválást, az elszakadást. Nem erősségem a kapcsolatok lezárása és a gond nélküli továbblépés képessége, és az elválás puszta gondolata is képes borzalmasan megviselni. Ez pompásan kiderült ebből a se nem alvó, se nem éber lidércnyomásból.

A vasárnapi drámázást aztán végigköhögtem és -öklendeztem. Szerencsére tudom, hogy a heveny szomatikus reakciók igen gyakran velejárói a pszichodrámának, úgyhogy ennek megfelelően úgy döntöttem, hogy dafke végigcsinálom a napot. És úgy hozta a sors, hogy délután játékom is volt.

Az „anyám halála” témát, ha jól számolom, korábban négy alkalommal próbáltam már eladni a csoportnak, de nem voltak rá vevők. Most, ötödszörre sikerült. A játék egészét nem akarom leírni, de két momentumot szeretnék megörökíteni.

Az első részben beállítottam szereplőnek egy nemtommicsodát, aki számos néven jelen volt és van az életemben, és aki állandóan megmondja nekem a tuti frankót. Az egyik neve, ahogy hajdan ismertem, az az, hogy Vallásos Moralizálás. Egy másik neve, ahogy napjainkban jelen van az életemben: Intellektualizálás. Ez egy baromi erős szereplő (a végén, a szerepvisszajelzésben az őt játszó csoporttag elmondta, hogy hihetetlenül izmosnak érezte magát a pozíciójában), és egyik jellegzetessége, hogy előttem áll. Bárhogy fordulok, előttem áll, s következésképpen eltakarja előlem a valóság jó részét. Annak idején ez úgy jelentkezett, hogy gyönyörű, kívánatos vallásos képeket festett a szemem elé, ezzel eltakarva előlem anyámat és apámat. Mára ezt az eszközt már kiütöttem a kezéből, de továbbra is hatékonyan képes megtagadni tőlem az érzelmekhez való hozzáférést.

A játék második része a János Kórházban játszódott, tizennyolc évvel ezelőtt, és a dráma terében megtörtént az, ami a valóságban nem történt meg: odaültem anyám ágya szélére, szembenézve azzal, hogy meg fog halni, és elmondtam neki mindent, amit ezzel kapcsolatban elmondanom kellett, s elfogadtam tőle is mindazt, amit ő mondott.

Ez talán mechanikusnak tűnik, így leírva. De arra, hogy ilyenkor valóban beindulnak a mélyben bizonyos folyamatok, elég ékes bizonyíték számomra, hogy amikor hazamentem, hullafáradt voltam. Este 8-kor lefeküdtem aludni, és reggel 8:30-kor keltem, amikor a mobilom ébresztett. Tomi pedig azt mondta, hogy (tőlem szokatlan módon) egész éjjel beszéltem, motyogtam álmomban.

Szóval így kezdem a hetet.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Sokat gondolkoztam, mit is írjak, mert valamit nagyon akartam. De semmi OKOS nem jut az eszembe. Hát akkor most nincs más, mint hogy megkérlek, fogadd el EGYÜTTÉRZÉSEM kifejezéseként ezt a pár - önmagában értelmetlen - mondatot.



Miközben írtam a posztot, előre rettegtem az OKOS kommentektől. Örülök, hogy mindeddig nem volt részem benne, az EGYÜTTÉRZÉST viszont annál jobban köszönöm: megtalálta nálam a nagyon jó helyét. :)



Ez a pszichodráma dolog engem annyira viselne meg, hogy darabjaimra törne össze, ugyanis soha, senkinek nem beszélek a legbelső kínjaimról,érzéseimről, fájdalmaimról,félelmeimről. Pedig tudom,kellene. De oly mélyen eltemettem magamban, hogy csak mindent összezúzva jönne fel...
Én még abban a lelkiállapotban vagyok, amilyenben te voltál Balázs annak idején, mikor nem akartál élni.Én addig jutottam csak el, hogy nem tudom mit akarok, mit várok az élettől...
S t e w e



Nekem is kellett előtte egy komoly egyéni terápia, amíg egyálatlán alkalmassá váltam az ilyen jellegű munkára. Szóval én tudom a legjobban, hogy ezt a képességet nem ingyen osztogatják. De határozottan úgy gondolom, hogy nekem megérte...

Persze egyéne válogatja: van, akinek egy szép napon csak úgy kedve szottyan terápiás segítséget kérni, akár azért, mert az trendi. És van, aki megvárja, amíg teljesen összecsapnak a hullámok a feje fölött: mindössze egyetlen ujjának a hegye lóg ki -- és azzal integet vadul, hogy "segítség". Ha mázlija van, és valaki meglátja, mi több, helyesen dekódolni is képes azt a mozgó ujjat -- akkor bejött ez a stratégia. Ha nem, akkor az csúfos pech...


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta