Karácsonyi poszt
A legutóbbi posztban beillesztett videó kapcsán Brúnó az alábbi sorkat kommentelte:
„Azt is gondolom, hogy ez a mocskolódó csapat nem reprezentálja hitelesen azokat a keresztényeket, akik valóban a kiengesztelődés és közösség jegyében ünneplik karácsonyt. Ezért így párhuzamba állítani Isten ó- és újszövetségbeli népét nem túl szerencsés.”
A válaszom, mint oly sokszor, eredetileg kommentnek indult, aztán úgy döntöttem, legyen ez a karácsonyi posztom. Tehát:
Igen, én is úgy gondolom, hogy ez a csapat nem reprezentálja a kereszténységet. És igen, én sem tartom szerencsésnek „így párhuzamba állítani Isten ó- és újszövetségbeli népét”. Csakhogy: ezt a párhuzamba állítást én nem kezdeményeztem, csupán rámutattam.
Ebben és az ehhez hasonló esetekben, mint szomjazó a sivatagban, úgy vágyom arra, hogy a híradásokban találkozzam azon keresztények reakciójával, „akik valóban a kiengesztelődés és közösség jegyében ünneplik karácsonyt”. Hogy hangot adjanak azon hitüknek, miszerint a keresztény örömhír nem egyenlő a gyűlöletkeltéssel és kirekesztéssel. Hogy a történelmi egyházak felelős vezetői explicite fejezzék ki szolidaritásukat. És igen: várom azt a bizonyos tudjukmit; azt az elkoptatott, a jobboldal által módszeresen nevetségessé tett, e betűvel kezdődő szót1, amely meggvonja (megvonná) a lehetőséget az ilyen náci csürhéktől, hogy fellépésükkor a kétezer éves kereszténységre mutogassanak, mint őket legitimáló erőre.
Brúnó, hidd el: nem a jókedv vagy az öncélú okoskodás íratta velem az előbbi posztot, hanem a mély keserűség és félelem. És az emlékezés: ha felidézed, nincs még hat hónapja, hogy a videóban látott helytől pár méterre minket akartak megsemmisíteni, vélhetőleg ugyanazok az emberek, akik itt Jézus nevével a szájukon szitkozódnak és fröcsögnek.
Úgy gondolom, hogy ha én csak annyit tudok megtenni, hogy rámutatok erre az anomáliára, és tematizálom azt a tényt (akár annak kiprovokálásával, hogy más mondja ki, mint most pl. te), hogy ez a jelenség nem azonos a kereszténységgel – akkor azzal többet elmondtam karácsony valódi üzenetéről – a köztünk emberként megjelenő teremtetlen Szeretetről –, mintha teleraknám a blogomat (vagy körbe-sms-ezném boldogtalan ismerőseimet) csilingelő barikákkal és bégető angyalkákkal.
Úgyhogy ennek jegyében (és ezekkel a gondolatokkal) kívánok mindenkinek olyan karácsonyt, mint amilyet szíve mélyén kíván. Áldottat, boldogot, szépet, békést, vagy épp kellemeset.
1 Megfejtés: elhatárolódás
Címkék: Politika, Ünnep, Vallás