Birtalan Balázs naplója: Recenzió és adósság

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, december 25, 2008
11:05

Recenzió és adósság

Karácsonyra egyebek közt azt kaptam, hogy Sztefanó recenziót írt blogjában az Aszalt szilváról. Ír benne jót is, rosszat is. Az előbbi kategóriában olyanokat, hogy belepirulok, az utóbbiból viszont feladatokat hallok ki. Hangot ad ugyanis a csalódásának arra nézve, hogy miért nem számolok le könyvemben végképp a keresztény vallással, mint a sápatag, élettelen demagógia képviselőjével. Az írja, ez „egy rejtély, amit még nem tudtam értelmezni, és Mémtörténeteiben is adós marad a válasszal” (mármint én).

Én ugyan úgy gondolom, nem maradtam adós a válasszal, azonban kétségtelen, hogy a könyvemben az ökológiai és teológiai mondanivaló elkülönül egymástól, és csak néhány vékony szál köti össze őket. Ez a néhány szál egyértelműen megvan ugyan (ezt onnan tudom, hogy én raktam oda őket, tudatosan), de kétségtelen, hogy aki nincs különösebben arra trenírozva, hogy a teológiai szóhasználat dzsungelében eligazodjon, annak a figyelmét e szálak elkerülhetik, vagy legalábbis elégtelennek bizonyulhatnak.

Az persze elszomorít, hogy a végeredmény (egy olvasóm szemében legalábbis) az, mintha valami tunyaságból vagy gyávaságból nem lépnék ki a fénybe („Mikor már-már kilépne a verandára, a szoba távoli falán függő feszületre téved a tekintete és ettől mintha erejét vesztené, vagy megtántorodna, vagy tudomisénmilelte, de ijedten becsukja az ajtót.”), de mint Örkény is írja, nincsenek rossz olvasók, csak rossz egypercesek. Nem hibáztathatok senkit azért, hogy a könyvemben annyit (és nem többet vagy nem kevesebbet) lát, amennyit. Ha valaki csalódást élt meg a könyvemet olvasva, akkor pont a könyvem szellemének mondanék ellent, ha megkérdőjelezném a csalódásának (mint autonóm érzésnek) valódiságát.

Azzal tehát valóban adós vagyok, hogy az összefüggéseket egyértelműbben, közérthetőbben fogalmazzam meg. Köszönöm Sztefanónak a kritikát, és azt, hogy erre a restanciára felhívta a figyelmemet.

Címkék: Könyv, Vallás, Világ+ember

Hozzászólások:

Alensha szerint:

Nem "rossz az egyperces", csak Sztefanó valószínűleg nem azt érti kereszténység alatt, amit te. Azt nem várhatod, hogy a könyved mindenkinek ugyanazt fogja jelenteni, amit szeretnél, mert mindenkiben a saját élete dolgai idéződnek fel, és pár éve még nekem is mást jelentett volna pl. a "katolikus" szó.
Aki a vallásból csak a törvény szigorú betűjére asszociál és nem a szellemére, az nehezen érti meg, mások miért hisznek benne. (Nem azt mondom, hogy Sztefanó így van vele, mert őt nem ismerem, inkább pár évvel ezelőtti önmagamból indulok ki.)

A tavaszba és fénybe meg már rég kiléptél szerintem. Boldog karácsonyt!

péntek, december 26, 2008 1:24:00 de.

Névtelen szerint:

"Elolvastam az író Birtalan Balázs, példamutató makacsságomért személyesen nekem dedikált könyvét, melyet, ha nagyon röviden szeretnék jellemezni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a nemzet legújabb kori lelkiismerete. Balázs a teljesség igénye nélkül szólítja és nevezi meg az ország és sok esetben az egész keresztényi világ otromba feszültséggócait. Feltárja azok ellentmondásait, rámutat lényegi tarthatatlanságukra."

Aki ezeket a mondatokat írja az Aszalt szilváról kritikája bevezetőjéül, mindent elmondott, amit lényegesnek gondolt.

béefá

péntek, december 26, 2008 10:28:00 de.

Névtelen szerint:

Sokáig tétováztam, hogy szaporítsam-e feleslegesen a szót, de talán ennyit még elbír az internet. Tisztázni szeretném, hogy ellentmondásos érzések kerítettek hatalmukba amint haladtam a könyvvel. Általában nem ez a jellemző. Az Aszalt szilva esetében néha igazi eufóriát éltem át, néha feszült érdeklődést váltottak ki a sorok, aztán határozott helyeslést, máskor derűt és volt olyan fejezet is, hogy szinte kín volt a végére érnem. Én ezt vállalom. Sajnálom, de másodszori átlapozás után is ugyanezt tudom elmondani.

Tévedés, nem vádollak gyávasággal. Itt fogalmazhattam volna jobban is. A gyávaság egészen biztosan nem az a tulajdonság, mely Balázst jellemezi. Ellenkezöleg! Mindíg is csodáltam azt a bátorságot, amivel Balázs kiáll a köz elé és felvállalja nézeteit, agitál és harcol, míg mások kényelmesen szürcsölgetik otthon a sört és böfögnek itt ott valami értelmezhetetlent.

Azt is vállalom, hogy nézetem szerint (megengedem, hogy esetleg tévedek), a lelkiismeretet megszólító témák dominálnak a könyvben – még ha ezért kedves névtelen mintha gúnyolna. Mert mi más lenne, ha arról beszélünk, hogy miképpen viszonyuljunk a természethez, a világhoz és embertársainkhoz. Hogy nincs rendjén a kisebbségek a melegek, a zsidók a cigányok elleni elfajuló betegítő légkör. És az ellentmondások is itt vannak, ahogy Balázs elemzi a logika eszközeivel. A feszültségeket okozó otrombaságok.

A hiányérzetemről már szóltam. Ismét szabadkoznom kell, hogy tényleg nem látom azokat a vékony szálakat, melyeket Balázs említ. Lehet, most nehezen követnek azok, akik számára Quinn munkái javarészt ismeretlenek. Quinn szintén szemináriumi növendék volt és kilépett, mint Balázs. Egészen meghökkentő hasonlóság egyetlen apró különbséggel. Balázs azért indult el ezen a pályán, mert megtért. Quinn viszont azért lépett ki, mert megtért (lásd a Providence címü könyvét). A quinni megtérés fogalma túllép a mi kultúránk által kifeszített kereteken. Quinnböl B lett - és ezt itt tovább nem fejtegethetem, mert ezen a ponton túl elengedhetetlen munkái ismerete.

szerda, december 31, 2008 1:07:00 du.

Névtelen szerint:

"Azt is vállalom, hogy nézetem szerint (megengedem, hogy esetleg tévedek), a lelkiismeretet megszólító témák dominálnak a könyvben – még ha ezért kedves névtelen mintha gúnyolna."

Magamat gondolva megszólítottnak (bár névjegyemet letettem), kedves Sztefanó, tisztázni szeretném: a gúnyolódás föl se merült bennem. Ha félrérthetően fogalmaztam, sajnálom. Ellenkezőleg, egy nagyon emberi, szép kritika első szakaszát idéztem be, amit én az egész könyvre vonatkoztatva igaznak gondolok.

Barátsággal: béefá

szerda, december 31, 2008 2:15:00 du.

Névtelen szerint:

Kedves béafá, bocsántot kérek. Félreértés volt. Köszönöm a tisztázást. Megnyugtatott amit írsz. Boldog újévet kívánok és minden jót.

péntek, január 02, 2009 10:46:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene