Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, december 25, 2008
11:05 Recenzió és adósság
Címkék: Könyv, Vallás, Világ+ember Hozzászólások:
Nem "rossz az egyperces", csak Sztefanó valószínűleg nem azt érti kereszténység alatt, amit te. Azt nem várhatod, hogy a könyved mindenkinek ugyanazt fogja jelenteni, amit szeretnél, mert mindenkiben a saját élete dolgai idéződnek fel, és pár éve még nekem is mást jelentett volna pl. a "katolikus" szó.
"Elolvastam az író Birtalan Balázs, példamutató makacsságomért személyesen nekem dedikált könyvét, melyet, ha nagyon röviden szeretnék jellemezni, akkor úgy fogalmaznék, hogy a nemzet legújabb kori lelkiismerete. Balázs a teljesség igénye nélkül szólítja és nevezi meg az ország és sok esetben az egész keresztényi világ otromba feszültséggócait. Feltárja azok ellentmondásait, rámutat lényegi tarthatatlanságukra."
Sokáig tétováztam, hogy szaporítsam-e feleslegesen a szót, de talán ennyit még elbír az internet. Tisztázni szeretném, hogy ellentmondásos érzések kerítettek hatalmukba amint haladtam a könyvvel. Általában nem ez a jellemző. Az Aszalt szilva esetében néha igazi eufóriát éltem át, néha feszült érdeklődést váltottak ki a sorok, aztán határozott helyeslést, máskor derűt és volt olyan fejezet is, hogy szinte kín volt a végére érnem. Én ezt vállalom. Sajnálom, de másodszori átlapozás után is ugyanezt tudom elmondani.
"Azt is vállalom, hogy nézetem szerint (megengedem, hogy esetleg tévedek), a lelkiismeretet megszólító témák dominálnak a könyvben – még ha ezért kedves névtelen mintha gúnyolna."
Kedves béafá, bocsántot kérek. Félreértés volt. Köszönöm a tisztázást. Megnyugtatott amit írsz. Boldog újévet kívánok és minden jót. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |