Birtalan Balázs naplója: Esemény utáni

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, január 28, 2009
12:07

Esemény utáni

Megvolt a könyvbemutató. Túléltem. Még közönség is volt, ráadásul szép számmal. Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki eljött, és mindenkinek, aki szeretett volna ugyan eljönni, de valamiért nem tudta megoldani.

Akit csak megkérdeztem, milyen volt, mind azt mondta: nagyon zavarban voltam az elején. Ez közepesen hasznos visszajelzés, ugyanis a saját zavarommal aránylag tisztában vagyok magamtól is. :) A zavarom egyik oka az volt, hogy írtam ugyan némi bevezetőt, el is mondtam, de próbáltam úgy tenni, mintha fejből mondanám. És ez a félig fejből, félig papírból a lehető legrosszabb konstelláció: már akkor is utáltam, amikor kispapként templomban prédikáltam, és „fejből” mondtam az előre megírt szöveget, aminek a gépelt példánya ott volt előttem az ambón. Ennél már sokkal jobb, ha improvizálom az egészet: abban is van akadozás, de legalább kevésbé mesterkélt.

Alább a bevezető szövege olvasható. Ennek a blogon való közzétételével igyekszem lezárni a két hónapja aktívan tartó „megjelent a könyvem” című őrületet, és próbálok visszatalálni a hétköznapokba. Persze ha lesz valami érdemi esemény a jövőben a könyvvel kapcsolatban, arról azért beszámolok, de azon leszek, hogy most azért már másról is szóljon az életem.

Amikor 19 éves koromban megkeresztelkedtem, a fiatal pap enyhe tanácstalansággal lapozgatta a szertartáskönyvet, keresve a használati utasítást arra az esetre, amikor a keresztelendő nem kisbaba, és szabadkozott, hogy ne haragudjak, de életében ez a második keresztelése. Én erre azt feleltem: még így is vezet, mert nekem meg az első.

Valahogy így vagyok most a mai nappal: noha számos könyv bemutatóján vettem már részt, és noha az Aszalt szilva naplementekor nem az első könyvem, annak rendje s módja szerinti saját könyvbemutatóból ez az első az életemben, és enyhe tanácstalansággal próbálom kitalálni, hogyan is kell az ilyet elkezdeni. Gondolom, talán illene mondanom valamit arról, hogy voltaképpen mi is ez a könyv, amely a szokatlan Mémtörténetek alcímet viseli. Ez nem könnyű feladat, de szerencsére van hozzá egy titkos segítségem. Egy barátomnak, Anitának, akit gyakorlatilag csak az internetről ismerek, küldtem egy tiszteletpéldányt, s ennek kapcsán váltottunk pár levelet. Az ő engedélyével idézek a levélváltásból.

Megérkezett a könyv, azóta letenni se tudom, annyira a kezemhez nőtte magát. Azon kapom magam, hogy hol nevetek, hol sírok, hol annyira belemélyedek, hogy közben odaég a kaja, hol bólogatok és csodálkozom, hogy „jé, te is így gondolod? ”, hol meg régi ismerősként üdvözlöm a blogodból már ismert írásokat. Anyukám is megnézte, mit olvasok ennyire, és közölte, hogy a címről soha nem találná ki, miről szól; én persze diadalmasan közöltem vele, hogy ez szándékosan van így, mire ő legyintett, hogy „művészlelkek... ”.

Én erre megkérdeztem Anitától, ugyan, árulja már el, mit is mondott az anyukájának, miről szól a könyvem, úgy szeretném végre én is megtudni. Merthogy gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy kéne valami ütős, egymondatos választ adnom, amikor nekem szögezik ugyanezt a kérdést. Ezt válaszolta:

Vannak olyan könyvek, amikről igazán nem kellene az embereknek megkérdezniük, hogy miről szól, mert kb. olyan, mintha egy festményről kérdeznék, hogy „milyen színű”, csak hát a többi könyv gonoszul rászoktatta az embereket erre a kérdésre. Ha össze kéne foglalnom tényleg nagyon röviden, azt mondanám, hogy „körbepillantás egy gondolkodó ember agyában”, de nem is csak „pillantás”, hanem úgy körülnézés, mint amikor egy könyvtárba szabadul be az ember, és ott mindenféle érdekes könyv várja. Ez talán találó, mert az emberek nagy része a „gondolkodó ember” kifejezéshez olyasmiket társít, amikről tényleg van szó a könyvben, pl. környezetvédelem, irodalmi élmények, társas interakciók, filozófia, teológia.

Vannak könyvek, amik bizonyos értelemben nem könyvek, hanem annál interaktívabb valamik, egyfajta beszélgetésnek érződnek író és olvasó közt, de nem a köznapi értelmében a beszélgetésnek, hanem annak, amit valójában beszélgetés alatt kéne érteni, ha nem az olyat értenénk alatta, hogy „mit hozzak a boltból” vagy „hogy telt a hétvégéd? ”. És a sok köznapi beszélgetés után az ilyen igazi beszélgetés olyan, mint egy frissítő zuhany. Ezt összevetve az előbbi könyvtár-metaforával, ha legközelebb valaki kérdezi, miről szól a könyv, közöld vele, hogy „ezt olyan érzés olvasni, mint zuhanyozni a könyvtárban”, és ha bután néz, akkor magára vessen, mert minek kérdez olyat, hogy milyen színű a festmény.

Amennyiben tehát hihetünk Anitának – és én szeretnék hinni neki –, a következő egy órában közös zuhanyozás vár ránk itt, az Írók Boltjában.

Ebben bízva szeretném megnyitni a csapot, azzal a versemmel, amelyet több mint tíz év verstelenség után írtam, s amely végül az Aszalt szilva első darabja lett. Noha verset magyarázni nem sokkal jobb, mint viccet magyarázni, annyi segítséget szeretnék nyújtani a megértéshez azoknak, akik nincsenek otthon a számítógépes billentyűparancsok világában: a Ctrl N kombináció mindig valami újat jelent: új kezdetet, új dokumentumot, új ablakot...

Címkék: Kapcsolatok, Könyv, Virtuál

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Nos, kedves Balázs, akkor a bemutatóról szóló "hivatalos" post kommentjeként is hadd gratuláljak :)

szerda, január 28, 2009 12:51:00 du.

Balázs szerint:

Köszi, Ádám! :)

szerda, január 28, 2009 12:55:00 du.

Névtelen szerint:

Szia Balázs!
Nemégiben találtam rá oldaladra, és akkor bele is olvasgattam. Nagyon tetszett...(most jön a de..), de aztán megláttam, hogy meleg vagy és villámgyorsan kiléptem...aztán gondolkoztam. Ragyogó stílusod és gondolatiságod mélysége miatt visszatértem, és nem bántam meg. Feleségemmel beszélgettem is erről, teljesen igaza volt, hogy nem szabad megítélni senkit. A lényeg, hogy értékes ember és értéket képvisel, vagy nem...Te nálam átmentél ezen a vizsgán, felvettem az oldaladat a könyvjelzőim közé, és további sikereket kívánok. Tibo77 (Varga Tibor)

szerda, január 28, 2009 2:47:00 du.

Balázs szerint:

Kedves Tibor!

Egyrészt köszönöm a visszajelzésedet, nagyon jólesett.

Másrészt, ha nem veszed tolakodásnak, szeretném kifejezni elismerésemet azért, hogy hajlandó és képes voltál túllépni első, zsigeri averziódon. Talán el sem tudod képzelni, hogy mekkora (é smilyen ritka) öröm számomra ilyen történeteket olvasni (függetlenül attól, hogy a történet melegségről vagy másról szól-e, ill. hogy én magam szereplője vagyok-e vagy sem). Úgyhogy ezt külön köszönöm. :)

Üdv:

Balázs

szerda, január 28, 2009 2:59:00 du.

Névtelen szerint:

Kedves Balázs,

Kommentem csak annyiban kapcsolódik a könyvedhez, hogy abban is szerepel a keresztény/meleg kérdéskör. Még 2007-ben jelent meg a Jel kiadónál a 'Homoszexualitás katolikus szemmel' című kiadvány. Kíváncsi vagyok a véleményedre róla. A M. Kurir most valamiért fontosnak tartotta letölthető formában közétenni. http://href.hu/x/81ce
Köszi előre is.

szerda, január 28, 2009 11:00:00 du.

Névtelen szerint:

Kedves Balázs, örülök, hogy túlélted a könyvbemutatód, bíztatlak én is, hogy a következő már rutinból fog menni. Sajnálom, hogy "illatommal" nem tudtam ott az aszfaltdszungelben kicsit természetibb légkört varázsolni.

Gyorsan átfutottam a Kurir irományt és most kissé az értetlenség és a düh uralkodik érzelmi állapotomban. A Szerzők aranyosan és nyíltan tagadva a melegek diszkriminizácóját, mégis tudják a helyes utat, miszerint ez nem adottság, és prímán gyógyítható, igaz nem minden esetben, de gyógyítható. Igaz, hogy elfogadjuk a melegeket, de gyógyuljatok ki belőle, mert akkor jobb lesz nektek, igaz, hogy néha ez nem sikerül, igaz, hogy jobb az embernek nem egyedül, de nehogymár azonos neművel élj, mert az olyan nem szentélet, akkor élj egyedül és akkor még lehetsz szent is.

Számtalanszor említett és kibúvó a nem hitkérdés, nem teológiai kérdés, hanem a tudományos eredmények alapul vétele felé mutogatás, akkor miért olyan megváltó ez a Courage program, ami úgy tudom - de javítsatok ki - hogy egyrészt nem elfogadott módszer, mert nincs tudományos módszertana, illetve tudományosan, reprezentáltan felmutatható eredméénye? Az, hogy 3 emberből 1 nem él tovább meleg életmódban, az semmit nem árul el a tudományban.

csütörtök, január 29, 2009 11:46:00 de.

Ádám szerint:

Ez a kép elég jól visszaadja a benyomásaimat a Feri által linkelt könyvismertető kapcsán: csak teli torokból nevetni érdemes rajta, ahogy ez a mókás alpaka is teszi. :-))) A gyepesagyúak meg szép lassan belecsavarodnak közben a valóságtól elszakadt, hagymázas vízióikba -- nem fogja sajnálni őket senki.

Gratulálok Balázsnak a könyvbemutatóhoz, és köszönöm, hogy közreadtad a szöveget! Anita nagyon jó fej. Én is elmentem volna, de az időzítés miatt sajnos nem tudtam.

Ui.: Ha rossz kedvetek van, gondoljatok az alpakára. :)))

szombat, január 31, 2009 8:53:00 du.

Joe szerint:

Én is gratulálok a könyvbemutatóhoz! Örülök annak, amit hallok és olvasok ezzel kapcsolatban. Az, hogy "lámpalázas" vagy egy szereplés előtt, nem hiszem, hogy egyedülálló tulajdonságod, nem kell miatta szabadkozni. :) Mindenki, aki szereplés előtt áll - legyen az színész, szónok vagy politikus - a készülődés velejárója az izgalom, amelyet a sok ember előtti szereplés okoz. Én régebben sokat szerepeltem az Operaházban, még gyerekként. Mindig van miért izgulni. Például: ne essek el a színpadon, ne dőljön rám a díszlet, ne rontsam el a szerepemet, stb. Azóta is van bennem félsz, mielőtt "közszereplek". A mai munkámban ez különböző értekezleteken, oktatásokon jelenik meg leginkább: mit szólnak majd hozzá az emberek, hogyan fogadják az üzenetemet, ne mondjak hülyeséget, ne rontsam el, stb. Szerintem az a természetes, ha a legközelebbi bemutatódon is izgulsz, vagy bármikor, amikor szereplés előtt állsz. Akinek nincs kétsége affelől, hogy hogyan fogadják majd az emberek, azon ez meg is látszik. Az ilyet szokták nagyképűnek titulálni, s általában nem fogadják jól az emberek.

Mondom ezt én, aki eléggé egészséges önbizalommal vagyok megáldva, és ezt már sokan nem veszik jónéven. Persze ez azért van, mert Magyarországon még csak tanulják az emberek az önbizalom, magabiztosság, és a "tudom mit akarok az élettől" kérdését. Ezért inkább dögöljön meg a szomszéd tehene is. Na de ez megint más kérdés. :)

Teljesen nem illik ide, de az Ádám által belinkelt alpaka kölykök mintha szabályosan lennének nyírva, vagyis mintha formázva lenne a sérójuk. Gondolom, persze fontos, hogy a látogatók szeressék az állatokat, meg "jajdearanyos", de azért mégis azt kéne látnunk, hogy természetes körülmények között milyen állatok ezek. Persze ettől függetlenül nagyon szeretetreméltó a frizurájuk. :) Természetes élőhelyükön aligha van fodrász. Ha az emberi hülyeségnek vannak határai, valaki mondja meg, hogy hol vannak azok... :)

vasárnap, február 01, 2009 12:17:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene