Könyves-gyomros
Szorongok, görcsölök, félek, ideges vagyok, aggódom. Nem feltétlenül ebben a sorrendben, de ezeket variálva. Napok óta, és fokozódó intenzitással. És ez el fog tartani a mai könyvbemutató végéig. Pedig racionálisan teljesen indokolatlan a dolog: szerepeltem már nyilvánosan nem keveset.
Egyrészt nyilvános szereplés maga a jelen blog is, amelyet névvel és arccal írok. Másrészt szereplés a könyv is, amelynek a bemutatója miatt aktuálisan görcsölök, és szereplés az összes eddigi publikációm, amelyek közül a legrégebbi immár harminc éve történt.
Ezek persze nem igazi IRL és nem is real-time szereplések. De vettem már részt számos kerekasztal-beszélgetésen, beszéltem több száz emberhez konferencián is, tüntetésen is. És szerepeltem mindenféle rádiókban meg tévékben, éjszakai adásokban meg főműsoridőben, felvételről meg élőben is. Készült rólam portréfilm, amelynek a Filmszemlén történt bemutatójára annyian eljöttek, hogy én magam alig jutottam be a terembe.
Igazán megszokhattam volna – mondhatná bárki teljes joggal, és mondom én magam is. Csak hát az ember, mint pszichoszomatikus izébigyó, szarik a teljes jogra. Ha a gyomor görcsölni akar, hát görcsöl. Ha az a valami, ami az emberben a félelem és szorongás nevű szoftvereket futtatja (nem tudom, mi az), teljes gőzzel működni akar, hát működik.
Úgyhogy görcs, félelem, idegesség, meg a többi, a fenti listából. De azért nagyon nem kell sajnálni, mert alapvetően rettenetesen jó érzés...
Szent Ambivalencia, könyörögj érettünk!
Címkék: Könyv, Pszicho, Szomatik