Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
kedd, március 17, 2009
12:33 Két idézet, egy fejezetből
Címkék: Kopipészt, Könyv, Világ+ember Hozzászólások:
"Azzal az idővel kell foglalkoznunk, ami megadatik nekünk." /.../ :-)
Szia Balázs, élénk eszmecserét vártál? Reménytelen. Tudniillik nem elég kontroverz, nem eléggé vérforraló. Pusztán csak egy érdekes felvetés, ami nem visz barrikádokra.
Teljesen egyetértek Y válaszával a legvégén. Nem tudom mi ez, ki írta, de tökéletesen kifejezi, amit gondolok.(Útközben felhagytam a műveltség gyűjtögetésével, viszont nagyon kíváncsi vagyok, egyszer elárulod?) Meg ez a mondat is: "Mi csak abban dönthetünk, hogy mi a teendő ha már itt vagyunk." Hozzáteszem: De abban döntsünk tényleg. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |