Nekünk nyolc
Elegem volt. Oly sok lyuk tátongott az életemen, hogy folyamtos huzatban voltam tőlük. Fárasztottak az ideiglenes megoldások, stabilitásra vágytam.
Sokan azt mondják, hogy nem lehet neten ismerkedni. Én mindenesetre kipróbáltam a legbanálisabb módot: körülnéztem a hirdetések között. Megakadt a szemem egy 18 éves, egyetemista fiú sorain; a csaknem mindenütt tapasztalt – és számomra roppant énidegen – pörgés és trendi duma helyett ő introvertáltnak mondta magát, és hajlott korom dacára biztatást olvastam ki azon kitételéből, miszerint a kor nem igazán számít.
Írtam neki. (Mint kiderült, több tucat más is.) Aztán válaszolt. (Első körben mindenkinek, mert úriember.) Aztán megint írtam neki. Arra is válaszolt. Ez így ment sok napon (azaz pár héten) keresztül, mígnem egy nagyon gyorsan megválaszolt levélből kiderült, hogy épp egyidőben vagyunk mindketten netközelben. Úgyhogy péntek délután elkezdtünk csetelni. Aztán folytattuk este, majd éjszaka. Majd hajnalban. Aztán kis alvás, és szombat délután kezdtük elölről, kis megszakításokkal folytatólagosan hétfő hajnalig. Végül megbeszéltük, hogy hétfő este találkozunk személyesen is. Már túl voltunk a jóéjszakát-kívánáson, amikor kapcsoltam: ahogy ő egyetemre megy, és ahogy én dolgozni, pont keresztezzük egymás útját. Nem akarunk esetleg már reggel összefutni?
Akartunk. Hértfő reggel a Kálvin téri villamosmegállóban találkoztunk, kb. öt percre. Minden öreg rókaságom ellenére pontosan ugyanolyan zavarban voltam, mint ő, a fiatal. Akkor hallottuk egymás hangját először. (A telefon valahogy kimaradt.) Néhány roppant ügyetlen mondat után konfirmáltuk az esti találkozó időpontját, aztán ki-ki ment a dolgára.
Teljesen új volt ez a tapasztalat számomra. Korábban is voltam már szerelmes, de ezután a munkahelyemen egyszerűen nem voltam magamnál. Fel kellett állnom az okiratoktól, és ki kellett mennem a gangra, mert írd és mondd, légszomjam volt. Aztán persze folytattam a dolgomat, de nagyon nehezen akart vége lenni a munkaidőnek.
Aztán csak vége lett, és a megbeszélt helyen és időben találkoztunk...
(...)
Ez 2001. március 5-én történt. Ma nyolc éve. Azóta tartozunk egymáshoz Tomival.
Címkék: Emlék, Kapcsolatok, Ünnep