Birtalan Balázs naplója: Katalin, avagy a könyvpiac helyzete Magyarországon

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, április 26, 2009
08:20

Katalin, avagy a könyvpiac helyzete Magyarországon

Megvolt a dedikálás. Rengeteg ember, rengeteg fok. Két és fél órán keresztül ültem az asztalkánál, és hogy jó benyomást keltsek a könyvemért rajongó tömegekre, a napszemüveggel nem takartam el az arcom, hanem hatalmas önuralommal föltoltam a homlokomra. Talán e szociálpszichológiai furfangosság eredménye, hogy ezen időszak mérlegeként elmondható: a kitett könyvet csaknem tízen kézbe vették. És ami a konkrét vásárlásokat illeti, azoknak darabszáma 1-gyel felülmúlta előzetes becslésemet.

Ezennel szeretném kifejezni hálámat Katalinnak, aki férjével közösen vásárolt és dedikáltatott egy példányt. Emlékük szívemben örökre él.

N.B.: A hozzám eljutott hírek szerint Csányi Vilmos dedikálása a park egy másik pontján hasonlóan mozgalmas volt. Tőlem kb. három méterre Popper Péter ült egy órán keresztül; na igen: ő Popper Péter. De azért őt is láttam beszélgetni, mi több, arra is jutott ideje, hogy kényelmesen hátra dőlve olvasgasson.

Rég volt már, amikor Apa első verseskötete, a Bérszalagkokárda megjelent. Akkoriban – 1985-ben – még megtörténhetett, ami ma lehetetlen: a Moszkva térre szervezett dedikáláson a jószerével ismeretlen költő másfél óra alatt több mint száz könyvet dedikált; egykori láncdohányosként arra nem volt ideje, hogy rágyújtson. Engem kért meg, hogy ugyan, gyújtsam már meg neki a cigarettáját.

Ma már lenne ideje neki is, nekem is cigizni dedikálás közben. Bassza meg: lehet, hogy nem kellett volna leszoknunk a dohányzásról?

Címkék: Apa, Emlék, Könyv, Sztori

Hozzászólások:

Unknown szerint:

Ha ez vigasz--csak a baráti körömben 3-an vették meg a könyvedet+ én.. az 4, és én pánikos vagyok, itthon dekkoló, ezért kicsi ez a kör, mégis... puszi, és jó a könyv nagyon...Verocs

vasárnap, május 03, 2009 12:39:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene