Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, május 08, 2009
21:26 3 in 1
Címkék: Kapcsolatok, Kopipészt, Könyv, Melegség, Politika, Vallás, Virtuál Hozzászólások:
Kedves Balázs. A lépcsőn sokan elakadtak :),először én is. De nem ez a lényeg.
Balázs, én nem azon akadtam el, hogy a lépcsőn merre mennek az emberek, hanem azon - ha ez elakadás -, hogy egy kétirányú folyamatból önkényesen kiválasztottad a lefelé mutató irányt.
Pont ezekkel a szavakkal ismered el, hogy kommentedben a haladás irányával foglalkoztál (szemben azzal, amiről a posztom szólt). Egen, igazad van: az "állandóan lefelé" helyett fenomenológiailag pontosabb lett volna az "állandóan lefelé, avagy állandóan felfel, nézőpont kérdése; mondanivalóm szempontjából a lényeg, hogy folyvást egyazon irányba" kifejezés. Elbasztam, bocsánat. Majd máskor igyekszem szabatosabban fogalmazni.
1) Elismertem-elismerem, persze. Miért baj, ha a komment a posztnak (csak) egy mellékszálára reagál?
1.) Nem baj, csak éppen csalódott vagyok ilyenkor. Képzeld el, hogy hónapokon keresztül készülsz arra, hogy megfőzz a vendégeidnek egy lakomát, végre nekidurálod magad, elkészülsz, szorongva várod a visszajelzést -- és a vendégeid egyike végül azt a megjegyzést fűzi az egész felhajtáshoz, hogy az abroszt keresztben is feltehetted volna az asztalra, nem csak hosszában.
1) Lehet, hogy a szóban forgó vendéged nagyon is hozzászokott ahhoz, hogy az abroszt keresztben teszed föl, és a mostani változásra jobban fölfigyelt, mint a - szokásosan! - pompás lakomáidra. Ez, persze, nem feltétlenül enyhíti csalódottságodat. Bánt, hogy így esett. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |