Birtalan Balázs naplója: Freud és a feminizmus; Magyarország, 2009

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

vasárnap, május 10, 2009
09:48

Freud és a feminizmus; Magyarország, 2009

Tomi mesélte a következő történetet.

Az egyetemen a tanár analitikus szociálpszichológia órán arról beszélt, hogy az ún. feminista pszichológia eredetileg reakció volt arra, amit Freud vallott a nőkről. Freud (aki egyébként, ezt én teszem hozzá, mereven elutasított mindenféle vallást) azt állította, hogy a nő a férfi kiegészítője. Kiegészítője – azaz önáló értéke, jelentősége nincs, csak a férfihoz mint mindenkori referenciaponthoz kapcsolódóan értelmezhető. Tehát a nő definíciója az, hogy nem férfi. A nő dolga az, hogy feleség és anya legyen.

A feminista pszichológia úgy keletkezett, hogy egyes nők vették a bátorságot, és elutasították ezt az elnyomó ideológiát (mert az!), amely, ezt is én teszem hozzá, egybecseng azzal, amit a katolikus egyház és a hitlerizmus állít. Azt mondták, ill. mondják, hogy a nő önálló valóság, aki önmagában ugyanúgy teljes értékű, ahogy a férfi is teljes értékű önmagában. Hogy tarthatatlan minden olyan rendszer, amely a nőt csakis a férfihoz való relációjában képes, ill. hajlandó értelmezni. Hogy a nő lényege nem az, hogy a férfi kiegészítő alkatrésze, szexuális és egyéb segédeszköze legyen. Szemben Freuddal, aki azt vallotta, hogy egy nőnél a heteroszexualitáson és az anyaságon kívül minden más patológia.

És ekkor megszólal a Tomi mögötti sorban egy fiatalember – egy pszichológushallgató, a jövő reménysége, aki pár éven belül vélhetőleg embereket fog gyógyítani, azon dolgozva, hogy mi és szeretteink érett, fejlőtt személyiséggel lehessünk részei a társadalomnak úgy, hogy abban jól érezzük magunkat –; megszólal a reménybeli lélekgyógító a 2009. esztendőben, az Európai Unióban, Magyarországon; megszólal, kinyilatkoztatván a végső igazságot:

– Hát persze, mert az is.

Címkék: Húbazmeg, Kisebbség, Melegség, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Sztori, Vallás, Világ+ember

Hozzászólások:

Eszter szerint:

A saját tapasztalatom az, hogy sokak számára tényleg ez a valóság, hogy a nő csak dísz vagy multifunkciós haszonállat.

Érdemes pl. társkereső hirdetéseket olvasni ezzel a szemmel: sok férfi keres "reprezentatív megjelenésű" nőt, és ami még elképesztőbb, sok nő reklámozza magát ugyanezzel a kifejezéssel.

Azt hiszem, hogy sokkal többen gondolják tartozéknak a nőket, mint ahányan kimondják, akik kimondják, többnyire a legcinikusabb fallokrata eszméket vallják. De a paradox az, hogy a fallokratasághoz nem kell férfinak lenni. Nagyon sok a fallokrata nő is, aki önként rendeli alá magát férfinak, akihez tartozik.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy közös a felelősségünk.

hétfő, május 11, 2009 5:14:00 du.

Ádám szerint:

Ezen az órán én is ott voltam (mertmivel Tamással évfolyamtársak volnánk), igaz, én az első sorból ittam a tanár szavait. Le voltam nyűgözve tőle (úgyis mint magát feministának képzelő egyén), így meg sem hallottam a hátulról érkező megjegyzést. Mindenesetre a történethez hozzátartozik, hogy az illető "beszólós" leendő pszichológusnak 5 gyermeke van. Kíváncsi vagyok, vajon a feleségének hányszor volt orgazmusa eddig a házasságuk alatt - vélhetően egyszer sem, hiszen a "nő dolga nem az, hogy élvezze a szexet, hanem hogy megfoganjon". (És még csak az a vigaszunk sem lehet, hogy a barátunk nem fog emberekkel foglalkozni a későbbiekben, noha az intézet egyszerű bölcsész szaknak tartja magát, nem pedig segítőket képező intézménynek.) Szomorú, hogy az évfolyam 90 %-át kitevő nők közül egyik sem hurrogta le a megjegyzőt.

szerda, május 27, 2009 10:54:00 du.

Unknown szerint:

leegyszerűsítve: agymosás. A férfiak agymosást végeztek a nőkön, de valamiféle "mutáció" következtében mégis elkezdték magukat felfedezni. Hogy igenis többre képeseket, mint amint elmondtak nekik. Sőt, a maskulin felépítésű társadalom, nagyon is hamar látta a nőkben lévő lehetőségeket, és attól tartanak (mind a mai napig is), hogy ha egyszer megrendelül ez a mai struktúra, akkor ők nem lesznek képesek elég flexibilis hozzáállással fogadni a változást. Pedig egyszerűen csak látni kellene azt, hogy a világ nemcsak erre a két nemre alapozta meg fejlődését, hanem az emberiségre! Méghozzá nemtől függetlenül!

csütörtök, augusztus 12, 2010 10:40:00 du.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene