Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szombat, május 30, 2009
09:56 Olvasói levél
Címkék: Kapcsolatok, Világ+ember, Virtuál Hozzászólások:
Sziasztok! Ez (ti. a hogyan szálljunk ki?) egy roppant érdekes kérdés, különös tekintettel pedig a Veronika által elmondottakra. Mióta néhány évvel ezelőtt Mohari András jóvoltából megismerkedtem Ran oldalával és életmódjával, ott motoszkál a fejemben ez a bizonyos gondolat és figyelem, mi történik Rannal. A télen például tapasztalatszerző körúton beutazta az USA nagy részét. Útiköltségeit gyakorlatilag az olvasói állták, de amikor megfázott és tüdőgyulladásra utaló jelekről számolt be, csak az internetes doktorhoz fordulhatott (biztosítás hiányában). Száműzte ugyan a fosszilis üzemanyagú gépeket, de amikor gyümölcsfákat akart ültetni a farmján (ami inkább egy erdei birtok), akkor kiderült, legalább egy öreg furgon nélkül nem megy. Amikor először böngésztem végig blogját, még arról számolt be, hogy igen, van barátnője, néhány hónapja viszont több írást is szentelt a társkereső rovatoknak, mivel úgy látszik a kapcsolat nem volt tartós. Nyilván nagy kihívás egy ilyen élet, és Ran valószínűleg csak azért képes folytatni, mert még nincsenek gyermeki. Ha lennének, biztosan rettentően jól éreznék magukat egy vakáció erejéig az erdei farmon, de ha nem tennének eleget iskolakötelezettségüknek, a gyámügyi hivatal (rendkívül szigorú tud lenni) nagyon gyorsan beavatkozna.
Bocsásson meg minden érintett, ha valamit félreértettem vagy -olvastam, de nekem úgy tűnik, Veronika nem szállt ki a civilizációs börtönből, csupán a "vissza a természethez" romantikáját dicséri. Megtermeli és tenyészti, amit megeszik, de nem tudja megtenni, hogy ne dolgozzék, mármint valamely munkahelyen. Jelenlegi életformája fenntartásához hajnaltól késő estig fönn kell lennie.
Ahogy Ran Prieur is írja az általad olvas(hat)ott írásai egyikében: nincsen "kint" és "bent". Mindenki valahol van egy úton -- ott, ahol ő épp tud és akar tartani. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |