Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, június 22, 2009
16:46
 
Azt hiszek, amit látok... Azt látom, amit hiszek...


Kata a következőt írta:

„Senki sem nézi, hogy mit gondolsz, hanem azt látja, hogy mit teszel.”

Az idézet forrása nem lett megjelölve, úgyhogy azzal nem szolgálhatolk. Amivel szolgálhatok az idézetben fölvetett téma kapcsán, az egy történet. Brúnó blogjában szerepelt a minap, onnan másolom ide:

Leila és Mohamed

A Nílus egy hosszú, hosszú folyó, mely észak felé fut. Sok krokodil él benne és csupán néhány híd ível át felette.

LEILA a folyó bal partján él. LEILA 17 éves lány, aki halálosan szerelmes MOHAMEDbe. MOHAMED a Nílus túlsó partján lakik. LEILA eltökélte, hogy meglátogatja szerelmét, ezért elmegy AHMEDhez és kéri, hogy vigye át a túlpartra. Annak ellenére, hogy AHMEDnek ideje és csónakja is van, mégsem viszi át LEILÁt a túlpartra.

LEILA nem adja fel, és elmegy TARIKhoz, és megkéri, hogy vigye át őt a folyó túlsó partjára. TARIK beleegyezik, de csak a következő reggelen és csak akkor, ha LEILA vele tölti az éjszakát. Így is történik. LEILA minden áron meg akarta látogatni MOHAMEDet, így az éjszakát TARIKkal töltötte. TARIK a következő reggelen átvitte őt a túlpartra.

LEILA repült szerelme karjaiba, és elmesélte neki, hogy milyen nehézségek árán sikerült átjutnia. MOHAMED elzavarta LEILÁt. LEILA boldogtalanul sétált a Nílus partján, harcolva könnyeivel, amikor is találkozott DZSAFARral. DZSAFAR megkérdezte tőle, miért oly szomorú és LEILA elmesélte neki történetét. DZSAFAR elment MOHAMEDhez és két erős pofont mért arcára minden szó nélkül.

Feladat:
Rendezd sorrendbe a szereplőket. Az öt szereplő között öt pontszámot oszthatsz ki (1-től 5-ig). A kedvenc szereplődnek add a legmagasabb, azaz az 5-ös pontszámot. A számodra legkevésbé kedves szereplő kapjon 1-et. Mindegyik szereplőnek adj pontot.


Arra kérek mindenkit, akibe szorult némi játékos szellem, hogy valóban végezze el a feladatot. Lehetőleg írásban. (Én is megtettem Brúnó blogjában.) Nincs jó és rossz megoldás: szempontok vannak.

Aki ezzel kész, és érez mgában nyitottságot, az ezt követően (!) jelölje ki egérrel az alábbi, fehér betűvel írott szövegrészt, és olvassa el.

LEILA egy 17 éves középiskolás tanuló és MOHAMED az ő tanára, aki boldog házasságban él. AHMED szintén tanár ugyanabban az iskolában. MOHAMED az ő kollégája. TARIK LEILA nagyapja, aki már régóta nem látta kedvenc kis unokáját, és most egy tea mellett az egész éjszakát átbeszélgették. DZSAFAR egy pszichopata gyilkos. Csupán szerencse kérdése volt, hogy MOHAMEDet csupán arcon vágta.

Címkék: , , ,


Hozzászólások:


Bocsánat, az idézet forrása: Sztobaiosz

A történetkét ismerem, a pontokat is kiosztottam.
De.
Leila cselekedete nem csak abból állt, hogy Tarkival töltötte az éjszakát, hanem abból is, hogy minden áron, azaz más kipróbált lehetőség híján átkelt a hídon és az említett módon jutott el Mohamedhez.
Tehát a felületes ítélkezés nem abból ered, hogy a GONDOLT szándékot nem vették figyelembe, hanem abból, hogy nem minden cselekedetet értékeltek egyformán.

És minden szereplő bizonyítja, hogy mindannyian saját szemüvegen át látunk.


De persze ettől függetlenül az is lehetséges, hogy a nagy többség (velem az élen) vaksi és felületesen ítélkező nagy massza vagyunk - az éleslátó és beleérző kisebbséggel szemben.



Hohó, nem lehet szerkeszteni? :)

Na szóval átgondolva, újraküldve:
Leila 5
Dzsafar 4
Ahmed 3
Mohamed 2
Tarik 1

Csak az 5 pont és az 1 pont tuti, a többieknél kényszerűség adta a sorrendet. Az indoklást nem írom ide, remélem, a pontok alapján nem számítok pszichopata gyilkosnak :D

Fölhasználhatom szociálpszichológia műhelymunkához? :D



Mattia, tuti pszichopata gyilkos vagy, de megnyugtatlak, én is :-)
Nekem leginkább arról szól a sztori, hogy gyakran milyen keveset látunk meg a másik emberből. Mert nem vesszük a fáradságot, hogy mögé nézzünk, vagy mert ő nem akarja/tudja megmutatni magát. Vagy mert kialakítottunk egy képet róla, és nehezen változtatjuk ezt meg, még ha ő meg is változott közben (de ezt a múltkor már átbeszéltük). Ez utóbbi tök nem vonatkozik a történetre, csak most ez foglalkoztat.



De vicces, épp' most vasárnap csináltuk végig egy Háttér tréningen.



és az akkori pontjaim:

Leila 4
Ahmed 1
Tarik 5
Mohamed 2
Dzsafar 3



Azért a feladat megfogalmazása nagyon is rájátszik mindennapi paneljeinkre, más szóval, úgy vélem, az átlagembertől (akik vagyunk) nem elvárható (vagy legalábbis nem számonkérhető) akkora nyitottság, ami ide kellene.
Tucatnyi ilyen feladvány van, emlékszem, vagy huszonöt éve nem tudtam megoldani a következőt. Jancsi és Juliska egy lakásban élnek. Az egyik nap Jancsi hazamegy a munkából, és víztócsát lát az íróasztala mellett. Rögtön tudja, hogy Juliska meghalt. Hogyhogy? Mi történt?



A Jancsi és Juliskás történet (meg a több tucat hasonló) ún. "logi-sztori" vagy "minikrimi". Egy bizonyos, kitalálandó megoldással. Leila és Mohamed töténete viszont határozottan nem ez a műfaj. Amint írtam: "Nincs jó és rossz megoldás: szempontok vannak."

Tréningeken egyébként a feladat célja az, hogy miután önállóan mindenki szétosztotta a pontokat, utána kiscsoportban kell konszenzusra jutni a többiekkel. Nem szavazással és szótöbbséggel, hanem érvekkel, kompromisszumok kötésével. A feladat ezen eredeti formájában elsősorban a társas készségeink működésmódját illusztrálja: hogy ki milyen értékrendek alapján gondolkodik, és milyennek mutatkozik (makacsnak, együttműködőnek, visszahúzódónak, agresszívnek stb.), amikor más hasonló jellegű értékrendjével konfrontálódik.

A végén írt "kiegészítő szempont" inkább csak hab a tortán, nem a feladat lényege, pláne nem a "helyes megoldása".

(NB.: Én nem vettem részt ilyen tréningen, csak hallottam róla, hogy működik, úgyhogy a fentiek megfogalmazása nem sajátélmény. Ha valamiben nem voltam pontos, örülök a javításnak.)



Hiba lett volna összemosnom a tréninganyagot és a logi-sztorit. Arra próbáltam rámutatni, ami a kettőben közös.



"Arra próbáltam rámutatni, ami a kettőben közös."

Félek, ez nemigen sikerült. Legalábbis én nem érte(tte)m, mire gondolsz mint közös tulajdonságra.



Elolvastam. Fejemet beletettem a tenyerembe, és nem adtam pontokat.
Szerettem volna átmenni a hídon Leila helyett.



Közös vonásnak érzem, hogy a megfejtendő/értékelendő sztori alapvető információkat elhallgat, amelyek birtokában gyerekjáték lenne a megfejtés, illetve egyszerűbb lenne az értékelés. Mindkét feladat (nekem úgy tűnik) olyan információkat hallgat el, amelyekre valamiféle (jobb szó híján) szemellenzősségünk miatt nem gondolunk.
A tréninges feladat létezik vizuálisan is. Mutatnak egy fényképrészletet, és mondd meg, mi történik a képen. Aztán megnézheted a teljes képet, és az esetek többségében kiderül, hogy messze nem az történt, amire tippeltél, de az esetek többségében ugyanabban az irányban tévedtél.



OK, így értem, köszönöm.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta