Tomi meggyőzően mutatott rá az imént, hogy elég rosszul kommunikálom a környezetemmel azt, hogy mi is van velem meg a kereszténységgel, meg úgy egyébként. A probléma abból adódik, hogy a „keresztény” szó egzakt jelentése körülbelül annyira egyértelmű a mindennapi életben, mint mondjuk a „megfelelő időjárás” kifejezésé. Aki pecázni akar, annak a „megfelelő időjárás” egészen mást jelent, mint annak, aki síelni akar, vagy mint annak, aki aggódik a termésért.

Hogy mit is jelent kereszténynek lenni, azt aránylag kevesen szokták definiálni, viszont mindenki tudja (tudni véli). Ugyanúgy, mint azt, hogy hogyan kellene kormányozni az országot, vagy hogy mi a homoszexualitás oka. Az ismert tételt adaptálva mondhatnánk ilyen alapon, hogy Magyarország a tízmillió teológus országa.

Nincs tehát egységes definíció arra, hogy mi a kereszténység és mi nem az. Kinek-kinek megvan erről a maga implicit definíciója, és párbeszéd, illetve vita során kimondatlanul is feltételezi, hogy a partnere is ugyanilyen (vagy legalábbis lényegében hasonló) értelemben használja e kifejezést.

Ki hát a keresztény? Nem fogom most definiálni. Ellenben a kereszténységen belül eltöltött húsz évnyi tapasztalat és rengeteg (de tényleg rengeteg!) lefolytatott vita alapján fel tuok sorolni néhány ilyen implicit definíciót. Implicit definíció alatt azt értem, hogy ha az illetőtől megkérdezném, hogy „Te, figyi, definiáld nekem a keresztény szót”, akkor csaknem bizonyos, hogy nem mondaná ki az alább neki tulajdonított mondatot – más jellegű, általános megfogalmazásaiból, verbális és nonverbális jelzéseiből azonban az derül ki, hogy gondolkodásában az, hogy „keresztény” nagyjából egyenértékű azzal, hogy...

• vasárnaponként eljár templomba, vagy azzal, hogy
  
• szerinte a test és a lélek két különböző szubsztancia, vagy azzal, hogy
  
• naponta olvassa a Bibliát, vagy azzal, hogy
  
• részesült a Szentlélek-keresztségben, vagy azzal, hogy
  
• hetente olvassa a Bibliát, vagy azzal, hogy
  
• időnként imádkozik, vagy azzal, hogy
  
• rendszeresen imádkozik, vagy azzal, hogy
  
• prűd, vagy azzal, hogy
  
• meg van keresztelve, vagy azzal, hogy
  
• világképében a szeretet nem puszta érzelem, hanem kozmikus alapelv, vagy
  
• hiszékeny, vagy azzal, hogy
  
• a bűn és a bűntudat köré szervezi az életét, vagy azzal, hogy
  
• szereti az embereket, vagy azzal, hogy
  
• hisz abban, hogy Jézus Isten Fia, vagy azzal, hogy
  
• nem zsidó, vagy azzal, hogy
  
• hisz abban, hogy van Isten, vagy azzal, hogy
  
• megbocsát az ellenségeinek, vagy azzal, hogy
  
• szerinte Jézus a zsidóknak megígért Messiás, vagy azzal, hogy
  
• hisz Jézus feltámadásában, vagy azzal, hogy
  
• hisz a halál utáni életben, vagy azzal, hogy
  
• karácsonykor és húsvétkor eljár templomba, vagy azzal, hogy
  
• heteroszexuális, vagy azzal, hogy
  
• elfogadja a katolikus egyház hittételeit, vagy azzal, hogy
  
• örömtelen a szexuális élete, vagy azzal, hogy
  
• szerinte Jézuson kívül nincs más út Istenhez, vagy azzal, hogy
  
• a konzervatív jobboldalra szavaz, vagy azzal, hogy
  
• kevesebbet lop és csal, mint az átlag, vagy azzal, hogy
  
• van erkölcsi tartása, vagy azzal, hogy
  
• nincs erkölcsi tartása, vagy azzal, hogy
  
• humortalan és unalmas, vagy azzal, hogy
  
• elfogadta Jézust személyes Megváltójának és Urának, vagy azzal, hogy
  
• alaposan ismeri az Újszövetséget, vagy azzal, hogy
  
• elidegenedett a valóságtól és a társadalmi problémáktól, vagy azzal, hogy
  
• hisz abban, hogy a teremtett világ nem értelmetlen, vagy azzal, hogy
  
• szól nyelveken, vagy azzal, hogy
  
• alter Christus, vagy azzal, hogy
  
• a hegyi beszédet tekinti élete normájának, vagy azzal, hogy
  
• hisz abbna, hogy Jézus egylényegű az Atyával, vagy azzal, hogy
  
• élő vízben alá lett merítve –
  

– és ezeknek, illetve ezeken kívül kívül ezer más ismérvnek a tetszés szerinti kombinációja. Tehát az implicit definíció képlete így néz ki:

„Aki pamparam, az keresztény. Aki nem pamparam, az nem keresztény. Aki keresztény, az pamparam. Aki nem keresztény, az nem pamparam.”

Ez a fajta képlet nem könnyíti meg a kommunikációt – és ez az, amit nem vettem kellően tekintetbe, amikor nyilvánosan deklaráltam magamról, hogy „nem vagyok keresztény”.

Az engem (így vagy amúgy) ismerő embereknek van egy rólam kialakított (ha nem is verbalizált) képük: „Balázs valamilyen.” Ez a valamilyen magában foglalja mindazt, amit rólam tudnak, hisznek, feltételeznek, rám vetítenek; a rám vonatkozó összes valós és torz emléküket. Ebben a képben – ilyen vagy amolyan értelemben – integrálva volt az a tétel is, hogy „Balázs keresztény(nek mondja magát)”. Hogy milyen értelemben, arra nézve az imént nyújtottam egy lehetséges ötletlistát.

Ezk után kijelentettem magamról ezt az állítást, miszerint „nem vagyok keresztény”. Az engem ismerők számára ez azt jelenti, hogy „Balázs immár nem valamilyen, hanem másmilyen.” De annak eldöntéséhez, hogy ez a másmilyen voltaképpen milyen is, arra nézve jelentős részben saját implicit definíciójukra vannak utalva.

Amely, mondanom sem kell, csak az esetek kis részében korrelál (többé vagy kevésbé) a saját implicit definíciómmal. Ez aztán jelentős mértékű árnyékbokszoláshoz vezet, mind a velem folytatott tényleges kommunikációban (pl. kommentekben), mind a velem nem folytatott kommunikációban – pl. hogy kik és miért szakították meg velem kapcsolatukat az utóbbi időben.

Nota bene, a homo sapiens egyik adottsága, hogy nemcsak kijelenteni képes, hanem kérdezni is. Például a féreérthető helyzeteket tisztázandó. Személy szerint sajnálom, amikor ez az adottság háttérbe szorul.

Címkék: Kapcsolatok, Vallás

---