Birtalan Balázs naplója: A magafajta

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, június 04, 2009
15:54

A magafajta

Az internet már tele van vele, de mivel nekem is nagyon tele van, ezért idézem én is azt a levelet, amelyet az Egyesült Államokban működő, a szó klasszikus értelmében vett konzervatív értékrendeket valló Deák Ferenc Polgári Internetes Levelező Kör nyílt levelezőlistájára érkezett. Személyes címzettje egy bizonyos Barát Gábor nevű, magát zsidónak valló fiatalember, aki több mint tíz éve él az Egyesület Államokban, és aki elmondása alapján mindig is büszke volt, s mai napig is büszke magyarságára.

Nagyon örvendenék, ha a magukat „büszke magyar zsidóknak” titulálók szabadidejükben aprócska metélt farkincájukkal játszadoznának az én gyalázásom helyett.

A magukfajták megszokták, hogy ha egyet szellentenek máris vigyázva áll és önökhöz igazodik minden magunkfajta. Szíveskedjenek tudomásul venni: ennek VÉGE!!!! Felemeltük a fejünket és nem tűrjük tovább a magukfajták terrorját. Visszavesszük a hazánkat!

Szívélyes üdvözlettel:
Morvai Krisztina

Tehát a félreértések elkerülse végett: a fenti szavak azon párt listavezetőjétől származnak, amely párt hivatalos támogatásával lett belvárosi polgármester a Fidesz egykori frontembere.

Csak ha valaki nem látná tisztán az összefüggéseket.

Címkék: Politika

Hozzászólások:

Névtelen szerint:

Jó lenne ebbe az országba 100 Morvai Krisztina, de félek tőle, hogy többszázezer van :-(

péntek, június 05, 2009 9:34:00 de.

Eszter szerint:

Én magyar zsidó vagyok.

Ez nem büszkeség tárgya nálam, mert én (szerencsére sok magyar zsidóhoz és nem zsidóhoz hasonlóan) az önerőből elért dolgaimra vagyok büszke, nem a származásomra, vagy érdemeimtől független adottságaimra. Zsidó apám egyébként is szerénységre, szorgalomra, és öntudatos alázatra nevelt.

Szokva nem ahhoz vagyok, hogy szellentésemre hozzám igazodna bárki. Nem is bánom. Még a tulajdon gyerekemtől sem várom, hogy jobban igazodjon hozzám, mint én őhozzá. Szerintem ez a demokrácia egy fontos eleme, családon belül, és a politikában is.

Szokva ahhoz a már születésemkor adott tényhez, és annak minden érzelmi következményéhez vagyok, hogy a családom tagjainak többségét érdemeiken és akaratukon kívül álló hovatartozásuk miatt kiirtották, így szüleim gyásza, megrendült bizalma és romba dőlt biztonságérzete volt, amit születésemtől fogva belélegeztem. Szokva speciel még az antiszemita megnyilvánulásokhoz is vagyok, kicsi korom óta.

Zsidó nagymamám szögedi tájszólással beszélt, és szokva volt hozzá, hogy amikor focimeccsek előtt megszólalt a magyar Himnusz a tévében, 85 évesen is felpattanjon a fotelből, és vigyázzba álljon.

Szokva vagyok hozzá, hogy mikor villamossal átmegyek a hídon a Duna felett, és látom egész Budapestet, magyarul mondjam magamnak, Istenem, de szép a viágod.

És igen, ahhoz is szokva vagyok, hogy magyar az anyanyelvem, és a szakmám is 1000 százalékosan az anyanyelvemhez köt. Szokva vagyok hozzá, hogy hiába beszélek, írok és olvasok németül és angolul, gondolkodni, álmodni, gyereket, anyát és szeretőt becézni, sírni és nevetni csak magyarul tudok.

Nem szokásom viszont Morvai Krisztinát gyalázni sem, mert pl. zsidók történetén okulva, buddhisták barátjaként megtanultam, hogy a krisztusinak nevezett szeretet nem csak keresztény érték. De a metélt farkincámmal való játszadozás akkor sem volna valós alternatívája számomra a morvai-krisztina-gyalázásnak, ha történetesen rendelkeznék metélt (vagy akár metéletlen) farkincával.

Kérem ezért inkább, hogy jelentkezzenek mindazok, akiket valaha terrorizáltam, kérem, szembesítsenek tetteimmel - hadd sepregessek a magam háza táján, ömöljön végre tiszta víz a pohárba. És kérem, hadd tudjam meg végre, hogy nekem miért ne volna hazám Magyarország.

péntek, június 05, 2009 11:05:00 de.

Névtelen szerint:

Tegyük még hozzá, hogy Morvai Krisztina az ELTE oktatója, és az intézmény ezidáig még nem határolódott el tőle (hogy a kirúgásáról ne is álmodozzunk). Képzeld el, Balázs, amint Dumbledore megtűr valakit a Roxfortban, aki amúgy a Muglifób Párt frontembere.

Fernandel

kedd, június 09, 2009 6:13:00 de.

Névtelen szerint:

Helyreigazítok: az ELTE rektora elhatárolódott. A gesztust azonban keveslem.

Fernandel

kedd, június 09, 2009 11:15:00 de.

Megjegyzés küldése

<< Vissza

Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene