Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
hétfő, június 08, 2009
08:46 A tegnap után, ma, a holnap előtt
Címkék: Brühühü, Kisebbség, Melegség, Politika, Vers Hozzászólások:
Nem értek egyet azzal, hogy ez sakálbeszéd lenne. Ezek idézetek, és egy idézet, mivel nem közvetlen megnyilvánulás, önmagában nem tekinthető se sakál-, se zsiráfbeszédnek. Ellenben lehet sakál- vagy zsiráffüllel hallgatni.
Kiegészítés:
Kedves Névtelen!
Kedves Eszter, Balázs!
Tegnap este beszéltem Gabi barátnőmmel:
"Lehet, hogy mindez sakálbeszéd. De a nagy igazságok nem mentették meg hatmillió füstté vált ember életét."
Félni az elfogadhatatlantól az nem azonos azzal, hogy beletörődünk. És a félelem vagy annak hiánya nem elhatározás kérdése. Sajnos én továbbra is tanácstalan vagyok, és egyetlen olyan emberrel sem beszéltem a mai napon, aki ne lett volna hasonlóképp tanácstalan, mint én. Így hát egyelőre nem látom, hogyan is lehetnék elszánt és rettenthetetlen, vagy legalábbis tettrekész. izé...hopp ez a szó is elvesztette már a szalonképességét...
Én egy csöppet optimistábban látom. Miután a Jobbik nyilván nem fog látványos fordulatot tenni semmilyen irányba, így a politikai szalonképesség irányába sem, a következőt prognosztizálom. Folyamatos megnyilvánulásaik eredményeképpen kb. három hónapon belül eljutunk oda, hogy az EU számára Magyarország tömény hányinger lesz. Egy éven belül eljutunk oda, hogy Igazmondó Viktorra vár az izzasztó feladat, hogy a szellemet visszagyömöszölje a palackba. Nem fog sikerülni, így másfél-két éven belül felbukkannak a még radikálisabbak. Hatalmi harc kezdődik, a Jobbik és a Magyar Gárda egymást fogja lemészárolni. Morvai Krisztinát saját, korábbi hívei lincselik meg. Várjatok türelemmel.
Ha Fernandel szavai beigazolódnak, akkor én is veszek egy Spanyolországba szóló repülőjegyet, csak oda. Addig viszont a következőkben bízom:
Kedves Fernandel, azt hiszem, most dőlök kardomba: ha oly rémes a helyzet, hogy a Te víziód már optimistának számít... Most már nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. De adig is türelmesen nyugtalankodom.
Eszter: "Most már nem tudom, sírjak-e vagy nevessek."
Fernandel, nevetni tényleg jobb, mint sírni. Csakhogy még a te optimista víziód is tartogathat némi nem kívánt meglepetést abban a 2 évben, amíg a Jobbik eltűnik. (Bár szerintem addig nem tűnnek el, ameddig van parlamenti frakciójuk, márpedig 2010-2014 között lesz nekik, erre kínosan fognak ügyelni. 2014 pedig nem 2 év, hanem 5.) A saját kis életemben lehet némi nem kívánt mellékhatása a díszes (díszmagyaros) társaságnak. És hát én sem tudom, hogyan lehetnék elszánt és rettenthetetlen. És nem tudom azt sem, hogy kitől, honnan várhatnék segítséget... Mert nemcsak OVi és bandája felelős azért, hogy idáig jutottunk. A "baloldal" legalább annyira tett (pontosabban: nem tett) azért, hogy ez a helyzet kialakuljon. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |