Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, július 22, 2009
09:08
 
Cicológia


Mi az élet egyetlen helyes útja akkor, amikor az ember több ezer évnyi teher súlyával a vállán történt ébredése után, fásultan és törődötten dolgozni indul, és a lépcsőházban talál egy magányos, szürke cirmos cicát, aki remeg a félelemtől, és olyan keservesen miákol, hogy a szív megszakad tőle?

:,-(

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Hát, elkerülhetetlen ez esetben, hogy az ember elkésik a munkából, mert fel kell emelnie azt a védtelen kis lényt, biztonságba kell helyeznie, azaz hazavinni, de sőt azonnal be kell szerezni számára almot, alomtálat, ételt és etetőtálat...
(Hiányoznak a macskák...)



A macskákat nem mi választjuk, hanem ők választanak minket. Persze csak az arra érdemeseket. Ha ez a cica tényleg kiválasztott téged, az nagy kegy, amit meg kell becsülni!



Macskamedve, a szívemből szóltál.



"Hogy Morzsi macskát talált, nem volt különös esemény, mert Morzsi mindig talált macskát. Az érdekes az volt, hogy a macska nem tágított tőle. A lépcsőház ajtajáig kísérte, és szívszorító, bánatos tekintettel nézett utána. No, a szívszorítást nem Morzsi érezte. Én. Végül is odakint havazott, ami nem nevezhető a macskák kedvenc időjárási eseményének. Így érthető, ha érdeklődéssel fordultam vissza Őmacskaságához:

– Hát te miért nem mész haza? –, de ostobaságnak éreztem a kérdést, mert ha lenne hova hazamennie, nyilván nem ücsörögne a lépcsőház előtt, a hóban. – Nincs hol laknod? Elvesztél?

Morzsi érdeklődéssel hallgatott, kíváncsian, mire jutunk.

– Be akarsz jönni? – nyitottam meg az ajtót. – Gyere. – Be akart.

Elindultunk fölfelé. Be a lakásba."

béefá



Most akkor van cicátok? :)



Nincs. :( Ez a poszt nem arról szólt, hogy lett egy cicánk, hanem arról, hogy milyen keserves tud lenni időnként az élet. :,-(



Sajnálom. Akkor olvastam a bejegyzést, mikor még csak egy komment volt, és értettem, hogy félreértés van, már bánom, hogy nem írtam akkor rögtön. Nem tudom, jól sejtem-e, hogy eleve lelkiismeret furdalásod volt, még ha tudtad is, hogy nem feladatod megmenteni a világ macskáit. (Meg még ha nem is EMK-s érzés a bűntudat - néha az ember érzései nem kellően idomulnak az EMK-hoz. De ha a Tied már ott tart, akkor szomorúságot mondok helyette.)



A szituáció és a kiváltott érzelmek nagyon ismerősek, fogadjátok együttérzésemet, te is, a cica is. Személy szerint nekem az tett jót, hogy lett saját macskám. Onnantól többé-kevésbé meg tudtam nyugtatni a lelkiismeretemet, hogy hát hiszen van nekem (macskám), akiről gondoskodnom kell.



JGY-hez csatlakozom. Bár azért én ettől még olykor kirakok egy kis ennivalót elveszett, magányos cicáknak, vagy legalább megsimogatom őket. Hidd el, az is rengeteget jelent nekik, és nem kerül semmibe!



Macskás sztorim nekem is van. Egyszer egy élelmiszerbolt előtt lettem figyelmes egy elárvult kis nyávogó jószágra. Gondoltam egyet, betettem óvatosan a szatyromba a keksz és a párizsi mellé, aztán megcéloztam az első állatorvost, ahol megfelelően megtisztították a kis bundáját, és megkérdezték, szeretném-e ivartalaníttatni. Mivel úgy gondoltam, megkönnyítem a kis életét, ha elvégeztetem rajta ezt a beavatkozást, igent mondtam. Közben felhívtam még az orvostól egy baráti házaspárt, akik akkor kerestek macsekot a kislányuknak. Az ivartalanítás ugyan eléggé meglaposította amúgy is sovány pénztárcámat, de ennyit megért a cica. Azóta is azzal viccelődnek velem az ismerősi körben, hogy nem szeretnének az én gondoskodó kezeim közé kerülni: puszta szeretetből azonnal ivartalaníttatnám őket. :-) Puritán



Ahogy macskamedve írta: a macska választ minket. Ld. Béla (Laci macskája). És micsoda véletlen: ma reggel, még blogolvasás előtt pont azon gondolkodtam, hogy fölveszem Béla szövegeit (pl. éhes vagyok, szomjas vagyok, vakard a hasam, engedj ki az erkélyre), és elküldöm Nektek.
Véletlen? :)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta