Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
péntek, július 03, 2009
10:19 Húsz éve aktuális
Hozzászólások:
Apa üzeni, hogy tedd ki bátran. :) A vers 1990 március 15-én jelent meg a Magyar Nemzetben (amely akkor még nem ez a Magyar Nemzet volt).
Köszi, kitettem. Van pár jobbikos iwiw-ismerősöm, kíváncsi vagyok, elolvassák-e.   szerint:
Kedves 'Mattia'!
Tapsifüles, ööö... Mi a kérdés? :) Szerintem mindenki azt olvas, amit akar, elvégre demokrácia van:) Na EZ viszont jó.
Válaszok (szerintem nekem, illetve a versnek) az iwiw-üzenőfalról: szerint:
Kedves 'Mattia'! << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |