kklóóór szerint:

Igggen kiváló, én is kerestem már, de "csak" ezt találtam, azért ez se semmi, sőt: http://hu.wikisource.org/wiki/Saj%C3%A1t_any%C3%A1m_nem_ismer_meg.

 Unknown szerint:

Szia!

Én a jezsuitáknál találtam rád! :-)
Megnéztem a filmedet és (tudom, hogy a beszólásom nem passzol ide) lenne egy-két kérdésem: 1. Azt mondtad a filmben, hogy a szemináriumban volt az első szexuális kapcsolatod egy fiúval! Azt is mondtad, hogy ez egy felemelő és borzasztó élmény volt, mert erre vágytál/vártál 8 éve!
A kérdésem: Mit kerestél a szemináriumban, ha ilyen fokú szexuális (most tök mindegy, hogy homo) késztetésed volt? Azt mondtad, megütköztél egy társadon, aki elmondta neked, hogy túlfűtött erotikus álmai vannak. És nem csak álmai (ő ha jól értettem heteroszexuális volt). Szóval????
2. A püspök nagyon leégett(legalábbis így van a filmben összevágva)hebeg, habog...és a végén magába zuhan. Ezt nem értem!: Azt mondod, közösséged van, hívő katolikus vagy. Nem értem, miért volt fontos ezt a szegény püspököt nyilvánosan ennyire megleckéztetni?
Annyira fura volt, ahogyan a végén a film úgy fejeződik be, hogy a püspök magába zuhantan, kivörösödve, leizzadva néz lefelé!
Nem értelek igazán!
A történeted sem igazán világos, bár sokat sejtet, de azt mindenki kitudja magáról jelenteni, hogy az ő gyerekkora csupa móka volt és kacagás! Ezt érvként felhasználni viszont kissé háát, ha finom akarok lenni, felszínes dolog!
Üdvözöllek: Zsuzsa

 Eszter szerint:

Ime Egy Asszony (lásd fentebb), Akinek Abszolúte Semmi Érzéke a Szimbolizmushoz.

Az élet maga az irodalom.

 kklóóór szerint:

Míg Zsuzsanna értetlenkedő kérdéseit megjegyzés nélkül hagynám "jólneveltségem" okán (s ily módon Eszter kommentjéhez csatlakozom), megkérdezném, hogy amit csak most vettem észre a poszt címében, a z>t betűcsere véletlen elgépelés vagy szándékos poén?

 Balázs szerint:

Zsuzsa: Tárgyilagosan válaszolok mindkét konkrét kérdésedre.

1. "Mit kerestél a szemináriumban...?"

Pap akartam lenni.

2. "Nem értem, miért volt fontos ezt a szegény püspököt nyilvánosan ennyire megleckéztetni?"

Erre az eldöntendő kérdésedre ("Nem értem...?") te magad árulod el a választ: Igen.

Eszter: Tíz pont! LOLLOLLOLLOLLOL :DDD

lorcsi: ...Nem kicsit, nagyon. :( Kösz, javítom.

 Jgy szerint:

Az a benyomásom, hogy Zsuzsanna jelen blog nyelvezetétől eltérő nyelvezetet használ, és Ti zömmel az eltérő nyevhasználatra reagáltatok, és kevéssé a tartalmi részre. Szívesen olvasnám újra a gondolatait kvázi zsiráful megfogalmazva, illetve szívesen olvasnék valódi párbeszédet, habzó éggel a tetején. Már csak azért is, mert Zsuzsa valami filmről beszél, amit nem láttam.

 Balázs szerint:

Zsuzsa a Halállal lakoljanak? című, rólam készült, 55 perces portréfilmről beszél, amely a http://gay.hu/halallal_lakoljanak/ címen egyébként megnézhető. A filmet a 2003. évi filmszemlén mutatták be, rendezője Frivaldszky Bernadett.

A filmben megszólal apám és Beer Miklós püspök is, de nagy részében engem mutatnak premier plánban; így beszélek a melegségemről, a megtérésemről, a szemináriumi éveimről, a kisközösségből való kirúgásomról, az öngyilkossági kísérleteimről, meg az Öt kenyérről.

A film úgy készült, hogy megcsinálták velem az interjút (egyetlen ülésben). Utána a rendező keresett valakit, aki "főállású katolikus", vagyis egy püspököt, aki hajlandó lenne nyilatkozni a homoszexualitásról. A püspökök közül egyedül Beer atya vállalta a megszólalást, aki annak idején tanárom volt Esztergomban (és akivel mellesleg nagyon kedveltük egymást).

A vele való interjú két részből állt. Először beszélgettek vele a homoszexualitásról általában. Elmondta a kincstári katolikus téziseket, de kiderült a megszólalásából, hogy baromira nincs fogalma a témáról (úgy derült ki, hogy ő maga mondta). Másodszor levetítették neki a velem fölvett anyagot, és végig vették az arcát, ahogy nézi. És hát az történt, amit Zsuzsa leír: látványosan magába roskadt. Azt mondta a végén, idézem: "Még soha nem volt alkalmam, hogy ilyen közelről lássam egy ember életét. Tudja, annyi más dolgunk van, annyi mindennel kell foglalkoznunk..."

Zsuzsa most azt kérdezi, miért kellett így csinálni. Mit mondhatnék erre?

 Jgy szerint:

Értem, köszönöm.
Nem tudom, mit mondhatnál Zsuzsa kérdésére, már azon kívül, amit most itt leírtál.
A kommenttel igazában Zsuzsát akartam megszólítani, mert szeretném megérteni. Hogy mi okozott neki kognitív disszonanciát (így mondjuk?), ami miatt azt írja, hogy "Szóval????".
Az újabb kommenttel benneteket, mert azt láttam, hogy helyreteszitek (mármint Zsuzsát), ami önmagában nem gond (elvégre amilyen az adjonisten...), csak ő egyedül szóvalozott, ti meg voltatok hárman, és te pluszban meg is dicsérted Esztert a helyretételért.
Próbálom zsiráful: az volt a benyomásom, hogy összezártatok, úgy néztetek farkasszemet egy emberrel, és ettől frusztrált és csalódott lettem, és szükségét éreztem, hogy Zsuzsa mellé álljak, holott valószínű, hogy amúgy nem értenék egyet vele.

 Eszter szerint:

Kedves Jgy, igazad van: én egy olyan Asszony vagyok Akinek Viszonylag Korlátozott Érzéke Van a Zsiráfnyelv Iránt. És sajnos számomra léteznek zsiráfnyelv inkompatibilis helyzetek, ahol azt a szemléletet nem is erőltetem. Sajnos - mondom -, mert jó volna még szelídebbnek, empatikusabbnak, és toleránsabbnak lenni, de nem vagyok, mert félek odatartani a másik orcámat is.

Mindig oda kell tartanunk a másik orcánkat is?

 Balázs szerint:

Eszter, ez megint a régi félreértése az EMK-nak. A zsiráf az erőszakmentes, nem pedig hülye és/vagy mazochista. :) A másik orca odatartása az nem EMK-találmány, hanem egy másik történetből származik. A két dolognak semmi köze sincs egymáshoz, már csak azért sem, mert az evangéliumokban bemutatott Jézus minden, csak nem zsiráf.

A zsiráf végtelenül makacs jószág, és maximálisan ragaszkodik ahhoz, hogy kielégüljenek a szükségletei. Ugyanúgy, mint a sakál -- azzal a különbséggel, hogy a zsiráf ezt be is vallja.

 Jgy szerint:

Eszter: Nem, nem mindig. Főleg nem kell.
Balázs: Igen, köszönöm.
magamnak: Azóta megnéztem részleteket a filmből. Az első reakcióm a megrázkódtatás volt. A második, hogy Zsuzsa [öncenzúra]. A harmadik, hogy még jobban vágyom Zsuzsát megérteni.

 Eszter szerint:

Azt hiszem, a berzenkedésem zsiráfnyelv ügyben nem elvi jellegű, hanem érzelmi megalapozottságú (egyszer régen már vitatkoztunk, eszmecseréltünk erről), ezért nem hatnak rám eléggé az észérvek. Értem, amit mondasz Balázs, de - időnként, mint pl. Zsuzsa bejegyzését olvasva - nem érzem.

 Balázs szerint:

Értem a berzenkedésedet valami ellen, amire te azt mondod, hogy a zsiráfnyelv elleni berzenkedés. Nem akarom az érzéseidet elvitatni, csak arra szeretnék rámutatni, hogy amikor ezt a "valamit" (a berzenkedésed okát) részletezed, akkor olyan attribútumokat sorolsz fel (pl. a másik orca odatartása), ami kifejezetten nem a zsiráf (hanem pl. a befelé fordított fülű sakál) sajátja.

Tehát az averziódat értem, csak épp úgy gondolom, hogy hajlamos vagy tévedésbe esni, amikor az averziód tárgyát megnevezed.

Kicsit úgy, mint a néhai K. felesége, amikor éjszaka becsöngetett hozzám, mert nem tudott aludni az én állítólagos gitározásomtól. Hogy nem tudott aludni valami hangtól, az vitathatatlan. Hogy annak a "valami hangnak" én lettem volna a forrása -- az viszont történetesen nem stimmel.

 Eszter szerint:

Szerintem bizonyos dolgok el sem jutnak (az ellenállásom miatt?) hozzám abból, amit zsiráf ügyben mondasz. Egyébként tisztában is vagyok vele, hogy nem a zsiráfnyelv ELLEN, hanem a zsiráfnyelv-ÜGYBEN berzenkedem.

Azért is használtam ezt a kevésbé konkrét kifejezést - és nem azt, amit Te olvastál ki belőle - mert ez az EMK dolog nem tárgya, hanem triggere az ide vonatkozó érzelmeimnek.

Vannak különben elvi jellegű, viszonylag érzelemtelen kétségeim, de nem vagyok abban biztos, hogy elvi alapon védhető volna az álláspontom, meg nem is vagyok ennek megítéléséhez kellőképpen tájékozott. Maradok inkább annál a megfogalmazásál, hogy én az EMK-t nem mindig szeretem :(

 Balázs szerint:

"én az EMK-t nem mindig szeretem :("

Légy erős: én se mindig szeretem. De hát ez is olyan, mint az óvszer: azt se azért használja senki, mert szereti, hanem mert nélküle, ugye... :)

 zsuzsika szerint:

Sziasztok, látom nem kegyelmeztek nekem,:-) szóval: Balázs, nem válaszoltál, miért akartál Te pap lenni amikor alig vártad, hogy "bűnbe" essél? ((bocs ez nem a zsiráf nyelv) A papi szeminárium egyébként (ezt atyáktól tudom) tele van olyan fiúkkal, akik nem odavalók. Ezért van az, hogy sokan már a papneveldében "csajoznak", vagy "pasiznak". A cölebsz életmód nehéz. Nagyon kevés pappal találkoztam, aki tényleg legbelső indíttatásból lett az aki. Nagyon sokan vannak akik később pappá válnak, valami elől menekülnek -pl a homoszexuális élet elől. Vagy valami más motiválja őket.

 Balázs szerint:

Zsuzsa, azért nem válaszoltam neked, hogy miért akartam pap lenni, mert nem kérdezted eddig. Most kérdezted, de most sem válaszolok, a következők miatt:

Azt írod rólam: „alig vártad, hogy "bűnbe" essél”.

Nem tudom, honnan vetted ezt: miből szűrted le, vagy éppen ki mondta neked rólam. De ha azután, hogy állítólag megnézted a rólam készült filmet, képes vagy ilyen marhaságot mondani, akkor a következő lehetőségek állnak fenn:

a) ostoba vagy
b) rosszindulatú vagy
c) előítéletes vagy
d) figyelmetlen vagy
e) bárdolatlan vagy

Ezek közül bármelyik, esetelg ezek bármilyen együttese. Egyik esetben sem érzem magam motiválva arra, hogy az időmet a veled való párbeszéd kísérletére (amely kísérletről eleve tudható, hogy kudarcra van ítélve) pazaroljam.

És ha elfogadsz egy tanácsot: amennyiben a jövőben valaha azt szeretnéd, hogy egy másik ember ossza meg veled a legbelsőbb, legmélyebb érzéseit és gondolatait (vallásról, hivatásról, intimitásról), akkor ne azzal nyiss, hogy letámadod, hanem előlegezd meg neki a tiszteletet, ami alapján a másik úgy érezheti, hogy rászolgáltál a bizalmára.

Esetedben én nem érzem így.