Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, szeptember 05, 2009
20:15
 
Felvonulás után


Itthon vagyunk, fáradtak vagyunk. A felvonulás közben annyira nem éreztem, de amikor utána beültünk a (valami belső hangra hallgatva nem a Deák tér környékén leparkolt) kocsiba, akkor nagyjából minden erő kiszállt belőlem. Napra pontosan 14 hónapnyi feszültség oldódott ki bennem néhány másodperc alatt; itthon a lépcsőn alig tudtam felvánszorogni.

A hírekből mindenki tudhat mindent: a melegeket ért legnagyobb atrocitás az volt, hogy a felvonulást követően a keresztény hit, a mértéktartó magyar erkölcs és a család szentségének védelmében három bátor férfi megvert, majd összerugdosott egy magányos nőt, aki a fesztivál pólóját hordta. De maga a Meleg Méltóság Menete békében lezajlott, hála az ezúttal valóban hatékony rendőri biztosításnak.

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt. Úgy gondolom, hogy a tavaly történtek után idén kijönni igazán bátor tett volt. Köszönöm a melegeknek és a heteróknak, és persze köszönöm a rendőröknek, akiknek persze nem volt döntési lehetőségük. Hálás vagyok nekik, mint ahogy hálás vagyok mindenkinek, akikkel együtt vonulhattam. Beleértve Gyurcsány Ferencet és Dobrev Klárát is, valamint a néhány jelen lévő SZDSZ-es politikust. Bár rájuk nézve azt mondtam Tominak: igazság szerint nekik tíz éve kellett volna eljönniük. És akkor most talán nem ott tartanánk, ahol tartunk – de ők sem.

És ha már Tomit szóba hoztam: nagyon örültem, hogy életemben először a párommal kézen fogva együtt mehettem végig a felvonuláson. Fényes nappal, kéz a kézben az Andrássy úton – olyan jó volna mindig így sétálni. Kár, hogy ezt csak egy olyan túlbiztosított majomketrecben tehettük meg, amelyért cserébe fél Budapest bénasággal fizetett. Persze már várom a jobboldali kommentárokat, miszerint „a homoszexuálisok miatt” lezárták a fővárost. (Tehát még véletlenül sem a törő-zúzó banditák miatt.)

És még mindig Tomi apropóján: az idei év meglepetése az volt számunkra, hogy Tomi 61 éves, fájós lábú, tömegiszonyos édesanyja, aki egy hónapja történetesen az intenzíven feküdt, tegnap este közölte velünk, hogy kijön a felvonulásra, és úgy is tett. Nem akartunk magunkhoz térni a döbbenettől, mert ez olyannyira váratlan bejelentés volt tőle. Ő maga e döntéséről aztán úgy adott számot:

– Most mi a picsának maradjak otthon és aggódjak, amikor aggódni ott is tudok?!

Teljesen jogos, és kifejezetten büszke vagyok rá. Meg is mondtam neki.

A menetben szokás szerint számos transzparens volt. Például: „Mutass példát a szlovákoknak, hogyan kell bánni a kisebbségekkel!” Vagy: „Kevesebb jog. Kevesebb adózás?” És (egy teljesen hétköznapi kinézetű férfi hátán): „Sértem a közízlést? Mivel?”

De a kedvencem, amivel nem tudtam betelni, egy kép volt. Semmi felirat, még csak nem is karikatúra. Egy kinagyított arckép: ezt emelte magasba az egyik felvonuló. Ebben a formában volt jelen a felvonuláson Sólyom László.

Az idei menet figyelemre méltó vonása volt, hogy egyetlen transzvesztitát sem lehetett látni. Illetve helyesbítek: lehet, hogy voltak köztünk olyanok, akik szívük szerint a másik nem ruhájában vonultak volna, de meg voltak félemlítve. Ennek nem örülök, erre nem vagyok büszke. Noha a transzvesztitizmus pontosan ugyanolyan idegen tőlem ma is, mint volt tizenvalahány évvel ezelőtt, szeretném leszögezni: hogy Magyarország csak egy olyan LMBT felvonulás megtartására képes, ahol a transzvesztiták persona non graták – ez gyalázat, ez Európában szegénységi bizonyítvány.

– De hát hol vannak a buzik? – nézett körbe a több száz meleg és leszbikus között egy riporter, aki a jelek szerint némi fogalomtisztázásra szorult volna. – Egyetlen egyet se látni!

Nem volt egyetlen travi sem – de nem volt más szokatlan viselet sem. Nem voltak félmeztelen táncosok, egyetlen szexuális közeledést imitáló mozdulat sem volt látható.

Szegény megélhetési homofóboknak nagyon gyorsan ki kell találniuk valami friss, ropogós hazugságot, amellyel az idei felvonulást is eladhatják úgy (a még náluk is ostobább híveiknek), hogy „közszeméremsértés” hogy „kirakatba tett szexualitás”.

De persze egy pillanatig sem kétséges: fog ez nekik menni.

Címkék: , ,


Hozzászólások:


Nagyon örülök, hogy épségben hazaértetek! Remélem, a bulikban szórakozóknak sem esik majd bántódásuk.



Szia Balázs.
Én tavaly voltam, az idén nem mentem mert szegedi vagyok.
De lélekben, és a Tv 2 webkamerájának köszönhetően majd két órán keresztül a neten követtem az eseményeket.
Sajnálom a hölgyet akit megvertek. Szégyen, gyalázat.
Az egyik felvonuló, egy tavalyi ötlet-transzparenst vitt magával, mely szerint Jézusnak is két apja volt. Személy szerint én ezt egy teológiai iagzságnak fogom fel, továbbá szelíd iróniának, mely hozzá sem mérhető ahhoz a pokollal, kárhozattal való fröcsögéshez, amellyel a bigott, fundamentalisták illetnek bennünket.
Ehhez képest, már háborognak a színmagyarok, és vallásgyalázásról kárognak.
Jó pihenést kívánok néktek a hétvégére. Üdvözlettel: Zoli.



Puszi Tomi édesanyjának!
Örülök, hogy ott lehettetek együtt a felvonuláson, de még jobban örülök annak, hogy baj nélkül hazaértetek.



"Noha a transzvesztitizmus pontosan ugyanolyan idegen tőlem ma is, mint volt tizenvalahány évvel ezelőtt, szeretném leszögezni: hogy Magyarország csak egy olyan LMBT felvonulás megtartására képes, ahol a transzvesztiták persona non graták – ez gyalázat, ez Európában szegénységi bizonyítvány."

Van egy olyan érzésem, hogy más fogalmaink vannak a transzvesztitizmusról. A szavaidból úgy veszem ki, hogy ez számodra azt jelenti, hogy valaki az ellenkező nem ruháját szereti viselni, ÉS MÉG EMELLETT szükségképpen feltűnő benyomást kelt parádés ruhájával és/vagy viselkedésével.

Jól értelek? Az én tudomásom szerint ugyanis a transzvesztitizmus azt jelenti, hogy valaki az ellenkező nem ruháját szereti viselni -- és kész. Szerény véleményem szerint tehát most is ugyanúgy lehettek a menetben transzvesztiták, teljes joggal és méltósággal vonulhattak a szokványos megjelenésű résztvevők között. Képzelj el egy olyan embert, aki egy egészen hétköznapi lány vagy nő benyomását kelti, és csak a hangját hallva (vagy néhány ruhadarabjától megszabadulva) derülne ki róla, hogy biológiailag férfi.

Bocsáss meg, ha tévedek: énnekem úgy tűnik, hogy a fenti kijelentésed a transzvesztitákkal szembeni ismerethiányból vagy előítéletből táplálkozik, s ezt én a magam részéről kicsit bántónak találom (bár a jó szándékodat nem vonom kétségbe). Ha rossz nyomon járok, abban az esetben viszont arra kérlek, adj forrást a további tájékozódáshoz.



hú Ádám, szerintem ez egy borzasztó tág "fogalom".

Úgy tűnik próbálják behatárolni, de saját tapasztalatom szerint a megfogalmazások java nem fedi a teljes igazságot. Vagy nem ismertet minden részletet.
Van olyan akinek a szexualitásában is szerepet játszik, van akinek csak az öltözködésében. Van olyan aki teljességgel a szerint él. És olyan is aki ellenkező neműnek érzi magát de nem a szerit él.
Szóval akkor most hol is tartunk???
Ott. hogy van jó ember van rossz ember, de legtöbbünkben ez is az is megvan. Jó és rossz. Jin és Jang. A többi meg kit érdekel?
:)

Gejka



Szerintem a transzvesztiták (legalábbis a látványosan azok) nem a melegek transzfóbiája miatt nem jöttek, hanem mert nem lett volna biztonságos hazamenniük. De egyetértek Mattiával: lehettek köztünk transzvesztiták, akik vagy nem mertek beöltözni, vagy olyan ügyesen csinálták, hogy mondjuk transzfiú helyett fiatal srácnak néztek ki. Lehettek továbbá olyan transzneműek a menetben, akik akár nem is hordják a másik nem ruháit, mert nincs rá szükségük a nemi önkifejezéshez. A Labriszba járt egy időben egy ilyen transznő, átlagos srácnak látszott, de nőnek tartotta magát.

Gejka számára egy kis tisztázás:
a transzvesztitizmus és a transzneműség teljesen független a szexuális orientációtól. Vannak transzneműek, akik a biológiai nemükkel ellentétes, választott nemükkel azonos nemű emberekhez vonzódnak, ők melegnek tartják magukat (ilyen volt a fent említett lány is).

Tomi mamájának én is gratuláltam. Én az én anyukámat lebeszéltem, mert tavaly nagyon nehezen tudott lépést tartani. Meg is kaptam érte a fejmosást, hogy lám, jöhetett volna!



Teljesen igazad van. A szomorú az, hogy a homofóbok kimennek és vicsorognak, ahelyett, hogy maradnának otthon, ti szépen végigmennétek és benne lennétek kishírként ("futottak még") az híradóban /vagy még ott sem/. Csak így a kutya sem foglalkozna az exhibicionista provokátorokkal, pedig a médiának pont ez a célja.

Csak akkor az túl snassz lenne, mert így az állam ad cirka 150 milliós támogatást, úgy meg nem tenné.

Egyébként én is voltam tegnap a városban, csak én a válogatott meccsen, ahol jóllehet kikaptunk, de nemzeti érzelmű kisebbség egy estére többségnek tűnt.

___________________________________

Zoli!

"Jézusnak is két apja volt. Személy szerint én ezt egy teológiai iagzságnak fogom fel"


Bravó!
Te azt fogadsz el teológiai igazságként, amit csak akarsz --- akár teológiai igazságként elfogadhatod azt is, hogy te vagy az Isten --- ettől még ez a transzparens otromba hazugság (mintahogy te sem vagy Isten) és súlyosan sérti a vallási érzékenységet. De az elmúlt években megtanulhattuk, hogy egy igazi liberálisnak a liberalizmus csak addig terjed, amíg az ő véleményét és cselekedeteit KELL tolerálni.


Üdvözlettel:
Egy nem liberális (aki a történtek miatt nem tud haragudni, csak sajnálni tudja a résztvevőket)



Ádám: Szerintem nem a fogalmaink mások a transzvesztitizmusról, hanem a szó szupponál különböző módon különböző kontextusokban. A melegfelvonulások kontextusában többnyire a vastag sminkre, nagyestélyire és tollboára szoktak gondolni a szót használva – vagyis a melegbárok transzvesztita művészeinek/előadóinak fellépőruhájára. Ilyen (és semmi más "rikitó") nem volt az idei pride-on (függetlenül attól, hogy hányan voltak - ha voltak - valójában az ellenkező nem ruhájában). Az tehát igaz, amit írtam: "egyetlen transzvesztitát sem lehetett látni", mert ha jöttek is, a transzvesztitizmusuk rejtve maradt. S innentől érvényes, amit írtam: hogy ennek Magyarországon így kellett lennie, az szegénységi bizonyatvány.

Nem Liberális Névtelen: Egyrészt nem tudom, miféle 150 milliós állami támogatásról beszélsz. Felvilágosítanál?

Jézus két apja ügyében önálló poszt.



Az érveléssel csak egy a problémám: ilyen értelemben azt is elmondhatjuk, hogy "egyetlen meleget és leszbikust sem lehetett látni."

Akár sajnos, akár szerencsére, ezúttal leginkább csak embereket lehetett látni, akik közül legföljebb csak gyanítani lehetett egy-kettőről, hogy nem heteroszexuális szimpatizánsként van ott.

Ha az a cél, hogy a melegbárokból és a buzizós komédiákból ismert, vaskos és elcsépelt sztereotípiákat váltsuk valóra, akkor a menet tényleg nem érte el a célját: hiszen jóformán senki LMBT ember nem volt látható. Ha viszont az a cél, hogy kiderüljön: az LMBT emberek elsősorban emberek, akik nemritkán rácáfolnak a fenti sztereotípiákra (hiszen úgy is meg tudnak jelenni, hogy az LMBT mivoltuk láthatatlan marad), akkor a menet alighanem elérte a célját.



Valóban, egy csomó felvonulóról nam lehetett látni, hogy mi a szexuális orientációja. Tomiról és rólam is csak azért, mert kézen fogva mentünk.

Egyébként tisztázzuk: én kurvára nem szeretem a boák és flitterek látványát. Se nőn, se férfin, se semmilyen átmeneten. Ami az én személyes ízlésemet illeti, nekem egy kicsit sem hiányoztak. Ugyanakkor tudom, hogy hiányoztak – és ez már teljesen más kérdés.

Ha egy transzvesztitát csak addig fogad el a társadalom, amíg nem tudni róla, hogy transzvesztita, az semmivel sem jobb helyzet, mint ha egy buzit csak addig fogad el, amíg nem tudni róla, hogy buzi.



Ezzel a gondolatmenettel már csak annyi a baj, hogy ha egy transzvesztita flittereket stb. visel, abból elsősorban nem az derül ki, hogy az illető transzvesztita, hanem az, hogy az illető feltűnésre vágyik. Hiszen mint előbb is írtam: ezekre a kellékekre nincsen szüksége a transzvesztita-identitásához, viszont szüksége lehet mondjuk egy exhibicionista-identitáshoz.

És ezzel még mindig nem lenne baj, ha ismernék legalább azt az ősliberális elvet, miszerint az én szabadságom addig tart, ahol a másiké kezdődik. Mert ha az én döntésem miatt másoknak rosszabb lesz, akkor már nincs kizárva, hogy átléptem ezt a határt. Mindig meglep, hogy ez a határ a többiek rovására milyen szabadon tágítható -- mintha nem lennének olyanok, akiknek de facto ez nehezíti meg az életét. Fantasztikus, milyen sokra vitte az a mém, mely szerint pár ember két órán át tartó, röpke szórakozása és korlátlan önkifejezése többet ér pár százezer ember sorsánál és boldogulásánál.

De tegyük félre ezt a kérdést, hiszen ez idén lekerült a napirendről. Az idei felvonuláson két dolog zavart: a "Jézusnak is két apja volt" plakát és a zenének nevezett hanghatás.

Szerény véleményem szerint mindaddig, amíg szántszándékkal borsot törünk mások orra alá, nem sokkal vagyunk jobbak a Molotov-koktélos támadóknál (az erőszak fizikai jellegét leszámítva). A plakátot akár tekinthetnénk szellemesnek vagy humorosnak is -- de tény, hogy a többség nehezen fogja annak tekinteni. És úgy gondolom, MINDNYÁJUNKNAK rosszabb, ha növeljük a feszültséget. Kiélezett példával élve: lehet, hogy pár óra múlva valamelyik szerettedet fogja operálni az az orvos, amelynek az imént vitted fel a vérnyomását 200-ra a plakátoddal... És nem azért ment fel a vérnyomása annyira, mert velejéig romlott ember, hanem mert -- mint mindenki más -- rosszul tűri a provokációt. Egyszerűbb példa: ha én most egy vadidegent magamra haragítok (bármivel), lehet, hogy az az ember fogja a volánnál félóra múlva a legjobb barátomat figyelmetlenségből elütni. Tudjuk: a provokáció feszültséget kelt, a feszültség pedig továbbgyűrűzik és ROMBOL. S amilyen kézenfekvően hangzik, olyan rutinosan tudják mindezt lerázni magukról a megrögzött melegaktivisták. Pedig ha nem is veszünk erről tudomást, attól még ugyanúgy működik tovább.

Ami pedig a hanghatást illeti: egyfelől olyan intenzív volt, hogy még száz méterrel a hangfal mögött sem lehetett szót váltani. Másrészt olyan jellegű volt az a dobszó (mert zene nem sok volt mellette), amit nehéz másnak tekinteni, mint fenyegetésnek. Ha létezik rá mód, hogy szavak nélkül kifejezzük a színtiszta agressziót, akkor ez a tegnapi zene az volt. Olyan hatást keltett az az ütemes, megsemmisítő erejű, dobhártyarepesztő, véget nem érő hang, mintha a melegek el akarnák tiporni, földbe akarnák döngölni, meg akarnák semmisíteni a körülöttük lévő társadalmat, mintha most akarnának bosszút állni az elmúlt kétezer év szenvedéseiért. Rettenetes volt. Elkeserítő volt. És szégyenteli volt látni, érzékelni, hogy ugyanaz a macsó, diktatórikus erő borította el a felvonulás környékét, mint ami a keresztes háborúkban, az inkvizíciókban vagy éppen a Magyar Gárda felvonulásaiban jelen van/volt. A tömény agresszió és megfélemlítés hangja. "Lám, miénk a terep -- akinek nem tetszik: halál reá!!!!!!!!!!"

Van, aki szerint a felvonulás nem annyira demonstráció, mint inkább ünnep: de ennek a zenének az ünnephez sem volt köze, hacsak nem valamiféle ősi, barbár ünnephez...



"az imént vitted fel a vérnyomását 200-ra a plakátoddal..."

Csak az egyértelműség kedvéért, mivel a blogom legtöbb olvasója nem volt kint a felvonuláson, szeretném (helyetted) tisztázni: a "plakátoddal" szóban az egyes szám második személy használatával nem rám utaltál. Nekem semmilyen plakátom nem volt. Az ominózus transzparenshez semmi közöm nem volt. (Már tavaly sem, mert már tavaly is vitte ugyanaz, aki az idén.) Hogy egyébként mit gondolok róla, arról külön posztban írtam: kontextuálisan irrelevánsnak tartom. Hogy produktív-e vagy sem, arról nyilván különböző vélemények léteznek. Szerinted nyilvánvalóan kontraproduktív (hiszen erről írsz). A készítője szerint nyilvánvalóan produktív (hiszen ezért készítette). Szerintem meg nem fekete-fehér a dolog, ellenben, ha már a színeknél tartunk, érdemes lenne a kérdést a Hat Gondolkodó Kalap módszerével megvizsgálni.

Ami a zenét illeti: kurvára utáltam én is a hátrafele bömbölő hangfalakat, ezért a kocsi elé mentünk. Két méterrel előtte már teljesen komfortos volt.

A felhalmozott minőségjelzőid amúgy meglehetősen nagy emocionális töltettel bírnak. Én nem vagyok egy kifejezett hangtechnikus, de azért javaslom, hogy mielőtt messzemenő következtetéseket vonnál le a szervezőkről, menj ki néhány más olyan rendezvényre, ahol ugyancsak több száz méteres tér behangosításáról kell gondoskodni úgy, hogy nem lehet megoldani több hangszóró több helyre való elhelyezését.

Amúgy abban egyezik az ízlésünk, hogy utálom az ilyen hangerőt. Többek között ez sem hiányzott azokban az években, amikor nem mentem ki. És az idén sem azért döntöttem a felvonulás mellett, mert úgy hiányzott már egy kis tuctuc a fülemnek. Ez csak a szükséges rossz volt.

Ja, hogy nem szükséges? Nem tudom megítélni (mint említettem, nem vagyok hangtechnikus). De a szervezők nem zárt, titkos társaságot alkotnak: gondolom, lehet csatlakozni hozzájuk ma is, mint tíz éve, amikor még én is köztük voltam.

Ha ott vagy, nagyobb eséllyel tudod képviselni a szempontjaidat, mint ha nem vagy ott.



Bocsánat, hogy félreérthetően fogalmaztam! Természetesen tudom, hogy nem te vitted azt a plakátot. Az e/2. személy egyfajta költői megszólítás volt bárkinek úgy általánosságban, hogy az olvasó találva érezze magát, hiszen nem csak arra az egyetlen plakátra gondoltam ott és akkor, hanem bármi olyanra, ami hasonló hatást képes kiváltani, most és a későbbiekben egyaránt.

Tényleg érdemes lenne a hat gondolkodó kalap módszerével megvizsgálni, de ezt már rád bízom. :-)

A zenét pedig nem egyszerűen azért írtam, mert nekem rossz volt hallgatni -- hiszen én magam megtehetem, hogy megelőzőm a teherautót, vagy el sem megyek az egészre. Azért írtam, mert könnyen el tudom képzelni, hogy tőlem függetlenül másokban is hasonló hatást kelt, és ha ez valóban így van, az cseppet sem szolgálja a melegek ügyét.

A hangerőt még csak értem, tekintettel a területre: a legnagyobb baklövés maga a választott "zene" volt. Annyi mást lehetne találni, ami nem a színtiszta, tapintható agressziót hordozza...

Ui. Bocsánat, hogy kvázi kisajátítottam a blogodat.



Hogy a zene milyen volt, azt sajnos a hangereje miatt nem hallottam, így ehhez nem tudok hozzászólni.



Sziasztok, megszakítva ezt a fontos vitát, amit szerintem folyamatosan gyakorolnotok kéne, hogy minél inkább olyan legyen ez a felvonulás, amilyennek TI szeretnétek. Engem a tollak és boák sem zavarnak, szeretem a riói hangulatot. - Tényleg azt miért nem tartják erkölcstelennek? Ahogy azok a táncosnők fel vannak öltözve és ahogy mozognak?(Én imádom azt is!)És tényleg ott nincsenek feltűnően öltözködő transzik? - Szóval amit mondani akartam: Itt egy üzenet Whoopi Goldbergtől a magyaroknak a melegek jogaival kapcsolatban.Kívánok nektek további sikereket és sok-sok bátorságot: Poltrona /heter

http://www.youtube.com/watch?v=K5YgH79Sx_Q



Sziasztok!
Én is hozzászólnék két kérdéshez!
Ádám!
40 éve pontosan azok a (tollboás stb.) transzvesztiták vezették a rendőrök elleni fellépést, akiket te itt minősítesz. Nem akik szép hétköznapi ruhában a másik nem ruháit hordják. Az előbbi transzvesztitizmusnak más is a funkciója (s ezt soha nem tűnsz úgy, hogy megértenéd): a "nőiesség" szándékosan túlhangsúlyozott megmutatása, ironizálása, vagyis a társadalmi kategória mivoltának a "dramatizálása", előadása (ezért minősíthető "exhibicionistának": mert a kiemelés, és túlzás a célja!). Ennek akkor is helye van nem csak a pride-on, hanem a társadalomban, ha ez különösen irritáló (megjegyzem nem véletlenül). A hagyományos nemek merevségét ironizálja (ld. queer elmélet!!!). Ha pedig arra figyelünk , hogy kit mi provokálhat, és jaj! ne menjen fel a vérnyomása, akkor ne is menjünk ki, mert sok embert, már a létünk is (így megjelenítve, teljesen normális ruhában) provokál! A meleg mozgalom alapvető kezdeteitől kezdve ott vannak az ilyen travik, és nélkülük a női-férfi minták olyna relativizálódása nem mehetett volna végbe a társadalomban, ami végbement már, és ami nagyon fontos a meleg ügy számára is (ismét ld. queer elmélet!)
A zenéről:
Ez bocs, de ízlés kérdése. MIért rendelsz bizonyos zenéhez olyan tartalmakat, mintha az önmagában a zenében adott lenne. Ez a te interpretációd. Én pl. nagyon szeretem ezt a zenét, a hangosságát, sok fiatallal együtt. (Ajánlom neked Techno-house szubkultúra és iskolai nevelés tanulmányomat :))!) Ez a buli zenéje, és nagyon jó volt, hogy ez volt. Jó DJ volt! Ez a mai fiatalok zenéje (mint én :D :)!). NEM agresszió! BULI! PARTY ezerrel! KOmolyan Ádám, nem voltál még (vagy láttál tv-ben) elektronikus zenei partyban, ahol sok ezer fiatal bulizik önfeledten ilyen zenére? Egyszer érdemes lenne megnézned. Nagyon távol áll az ilyen partyktól mind a gárdaszemlélet, mind az agresszió. Egy magyar gárdás felvonuláson ilyen zenét nemigen fogsz hallani...
Ezt így is lehet látni.
Ciao: Mészáros Gyuri



Először is, csatlakozom Steo-hoz, örülök, hogy épségben hazaértetek.
Másodszor pedig köszönöm. Köszönöm, hogy helyettem is, értem is. Külön köszönöm Tomi édesanyjának, mert megmutatta, érdemes hinni a szeretetben, a törődésben és a közösségben.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta